A Magyar Színházak XXIX. Kisvárdai Fesztiválján határon túli teátrumok előadásainak is tapsolhattam (a Bányavirágnak, a Magyarnak és a Liliomnak – az előbbi darabról „Ez nem egy létező nyelv”. Bánya-szöveg, Székely-replika címmel írtam e rovatban, az utóbbi két előadásról pedig Blaszfémia szavak nélkül címmel); a nyíregyházi Vidor Fesztiválon pedig dunaújvárosi és budapesti vendégprodukciókat nézhettem meg (Rák Jóska, dán királyfi; Szülői értekezlet; Pesti barokk). Egy alkalommal majdnem voltam színházban, izgalmasnak és újszerűnek volt tekinthető Gosztola Adél házi, kerti teátruma, ahol Jávor Pálról szóló darab volt Sóstóhegyen, azonban a szakadó eső és a villámlás hazazavart… Láttam egymás után két operettet, és másodszor is megnéztem a Szibériai csárdást.

Ez idáig e rovatban mindig profi színházak előadásairól írtam, azonban a (naptári) évad végi beszámolómat hadd kezdjem egy amatőr társulat produkciójával. Örömünnep és örömjáték volt a kisvárdai Doktorock amatőr színtársulat Anconai szerelmesek előadása. Ilyenkor lehet elmélkedni azon, hogy a színházak megszerettetését és népszerűsítését tekintve egy ilyen helyi társulat legalább akkora hatásfokú, mint egy többmilliós, e célt kitűző EU-s pályázat vagy projekt. Hiszen milyen nagyszerű a városban ismert orvost, óvónőt vagy jogászt látni a színpadon! Az amatőr színjátszásnak megvan a maga sajátos színe és bája, valamint nem utolsósorban a bombasikere, ezt használja ki évek óta a kisvárdai Doktorock társulat. (Magáról a zenés műről részletesen írtam e rovatban Egy magyar Anconában címmel.)

Piros betűs ünnep, amikor Budapesten tekinthetek meg egy darabot. Ez történt május 26-án. Tudom, hogy óvatosan kell bánni az efféle mondatokkal, mégis megkockáztatom: életem legjobb színházi előadását láttam. Shakespeare-mű, shakespeare-i előadás, shakespeare-i nyelv: a Téli rege a Radnóti Színházban. A féltékenységbe már-már beleőszülő, majd az önvád alatt csaknem megroppanó király tragédiája. Nagyszerű a „szokásos” kontraszt, a váltás: a clown-betét. Az óriási homokórában lepergő rizsszemek, a múló idő adja a hátterét a koncepciózus előadásnak. S élő alakban is megjelenik az Idő Bálint András zseniális alakításában, bölcseletek, tömör, szentenciózus gondolatok tolmácsaként.

A harmadik meghatározó élményem Göttinger Pál „egyemberes” előadása volt Nyíregyházán. Az író és az előadó egy sajátos kommunikációs formában írta meg, illetve adta elő a darabot. Féltelefonbeszélgetésekben. Félpárbeszédekben. Azaz csak a főszereplő szavait halljuk a három, folyamatosan csörgő telefonba mondva. Íve van az előadásnak, slusszpoénja és érzelmi alapja. Ez a legjobb recept. Szabó Borbála: Telefondoktor című egyszemélyes bohózatának alapszituációja: Békés Dénes, a harmincas éveiben járó, sikeres nőgyógyász véletlenül bezárja magát a rendelőjébe, és a továbbiakban csak telefonon keresztül tudja tartani a kapcsolatot a külvilággal. A Telefondoktor telefonon rendel, és az életét próbálja rendbe tenni…

Soha rosszabb évadot!