És nem először történt meg az, hogy olvasva, fejben megrendezve sokkal jobban tetszett. Ez történt Háy János, Rák Jóska, Dán királyfi című darabjával is.
A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza előadásának a sorsa számomra már az első öt percben eldőlt. A szereplők szavát a nyolcadik sorban sem lehetett érteni, illetve hallani. A színészi beszéd és artikuláció alapvetően szükséges elem, a hangzósság megteremtése a hangtámasszal és a profi hanghordozással elengedhetetlen. Hiába profi a színészek fele, ha a másik fele amatőr. A rendezés is néha „túlpörgött”, nem győzött a színpad forogni és helyszínt váltani. A nyíregyházi Vidor Fesztiválon, a Móricz Zsigmond Színházban vendégelőadásként előadott darabban az emeleti páholy jobb és bal oldalára helyezni jelenetet, még ha alkalmilag is, nagy melléfogás volt. Ekkor már a nézők fele nemcsak nem hallotta, hanem nem is látta a szereplőket.
Háy János Rák Jóskája nagyszerű dráma. Nem csak azért, mert többrétegű, és a párhuzamos történetek egyre jobban összefonódnak, hanem azért is, mert a szerző bátorkodott nyíltan politikai színt vinni a műbe, természetesen nem tolakodóan. De miről is van szó? Lássuk!
Az alapszituáció: egy Isten háta mögötti faluban (sok ilyen van Magyarországon, olyanok, mint a Kis Jánosok) a polgármester falunapon színdarabot akar előadatni a település elöljáróságával, valamint az istenadta néppel, azaz a csontalkoholista parasztokkal. Nomen est omen Felsőfalu lakossága jobb akar lenni, mint a Toldit bemutató alsófalusiak. Ők a Hamletet választják. Erre lehet kérni állami támogatást is. Ez az egyik szála a történetnek. Innentől a gyanútlan olvasó arra gondol, hogy majd egy esetlen színi bemutató komédiája következik. Ez koránt sincs így, ennyiért Háy nem írta volna meg művét, s különben is a darab címe alatt ott árulkodik a műfaji meghatározás: rendszerváltó játék, valamint a köszönetmondás: Eörsi Istvánnak, Krassó Györgynek és Ivo Bresannak, akinek a Paraszt-Hamlet c. darabja nélkül ez a munka nem születhetett volna meg. A másik szál ugyanis a politikai vonal. A köpönyegforgató és gyorsan alkalmazkodó, azaz rendszerváltó, volt tsz-elnök, jelenleg földbirtokos Büki elvtárs, akarom mondani most már Büki úr, aki 1989/90 óta megtért, és aki a Ságvári Endre „kommonista” brigád névadója, de ő már úgy emlékezik, hogy inkább a Szent István polgári munkakör nevet akarta adni: elsikkasztotta, elprivatizálta a szövetkezet vagyonát, s maga helyett Rák Jóska apját „küldte” a börtönbe. Íme, a két főszereplő, a falusi előadásban és a drámában is: Claudius és Hamlet. Ettől válik tehát izgalmassá a darab: a való életben ugyanúgy konfliktus van közöttük, mint a shakespeare-i drámában. A zárlat is ugyanaz lesz majd, nyilván ezzel titkot nem árulok el.
A Hamlet kétszeresen szerepel lebutítva a Háy-műben: egyszer elmesélve, másodszor pedig eljátszva. Ugyanis az egyik szerencsétlen falubeli, egyben a mű narrátora, magyarázója, Kovács Tibi egyszer már látta az (szerinte) Omlettet és velősen, homályosan visszaemlékezve, valamint keverve napjaink történéseivel így summázza sztori indítását:
„A lényeg, hogy abban az volt, hogy van egy jó király, olyan, mint Szent István volt, hogy engedélyezte a többpártrendszert, kötelezővé tette a templomba járást, bevezette a füstadót, meg belépett az EU-ba. De ezt a királyt sunyiban megölte egy kommonista király, aki az oroszokkal akart lepaktálni. Ráadásul azért ölte meg, mert összejött a jó király feleségével, szóval teljesen kommonista volt, semmi féle erkölcsöt nem ismert. Alighogy meghalt a jó király, rögtön összeállt ezzel a büdös k….val.”
Íme, még egy részlet nagy ívű magyarázatából:
„Szóval akkor jött egy fővárosi színészcsapat, ilyen hakniműsorral, amilyet ide hozzánk is szoktak hozni, hogy pénzt keressenek, és azoknak mondta az Omlett, hogy majd azt kell eljátszani a király előtt, ami történt, hogy a király lebukjon. Ez is lett. A király összesz…ta magát és elbujdosott, Omlett meg bement a muterjához, hogy elmondja az igazat, de épp ott volt Ortopédia apja is, aki olyan királyi könyvelő volt, aki szóval beugrott a függöny mögé, nem akarta, hogy meglássa az Omlett.”
Másodsorban azért lebutított a Hamlet, mert a polgármester és vállalkozó, volt tanácselnök, Pálos Pityu rögtön „levágja”, hogy az eredeti szöveget senki nem fogja megérteni a faluban, de még a környékbeliek sem, így kiadja az ukázt Kuncze Andrásnak, a lelkileg és szellemileg megnyomorított és megtiport iskolaigazgatónak, egyúttal a darab rendezőjének, hogy írja át a darabot úgy, ahogy a magyar emberek megértik. Íme, az „eredmény”:
Büki, azaz Claudius:
„Én vagyok az a rettegett király,
Jobb kezem és bal kezem is halál,
Köpdösheti szájából a fogát,
akit ökölcsapásom eltalál.
Én vagyok az a rettegett király,
Jobb kezem és bal kezem is halál,
retteg tőlem az egész nagy világ,
Csak a hülye Hamlett (sic!) vádossa a pofát!”
Jóska, azaz Hamlet:
„Lenni és csak lenni ez nem kérdés,
A kevésben soha nem kell mérték,
Mert a levés a legnagyobb érték.
Ha én vagyok nemzetem is lesz majd,
Kizárólag magyar árut vesz majd.
De előtte bukjon el a király,
Aki már rég lejáratta magát.
Negyven évig mondta, egyenlőség,
Most meg azzal ámít, hogy lesz bőség
S nyakunkra hozza a karvaly-tőkét.”
Mindeközben pedig efféle bombasztikus megállapítások hangzanak el a parasztok szájából:
„Első paraszt: Észrevettétek, hogy ez a ház mindig arról kapja a nevét, ami nincsen?
[…]
Első paraszt: Mennyire értetlenek vagytok! Szóval, hogy amikor nem volt semmi kultúra, meg otthon is minden sz.. volt, mert elszedték még a termést is, akkor ezt a helyet kultúrotthonnak hívták, amikor meg pont műveletlen volt mindenki, olyan volt az agya mindenkinek, mint a sár.
Harmadik paraszt: Ja, a fateromék tényleg olyanok voltak, b..meg, hogy semmit nem tudtak a világból, csak, hogy kocsma. Ott is csak hallgattak, nem beszélgettek ilyen komolyabb dolgokról, mint mi, legfeljebb, hogy megdöglött a malac.
Negyedik paraszt: Jó, várjál, Laci, akkor mi van most, Tomi?
Első paraszt: Most az van, hogy közösségi ház, mert hol a f…ban van itt közösség?”
Mariska, a kocsmáros is lekerekíti a dolgokat:
„Minek az a sok párt, mennyivel olcsóbb egy király. Legfeljebb ha nem tetszik, akkor felakasztjuk, és lesz egy másik király.”
A párhuzamosok a mű végén találkoznak, Hamlet-Jóska meggyilkol mindenkit. Tulajdonképpen a darab címe elárul mindent: Rák Jóska Hamlet itt és most.