Skip to main content

Száz rész – száz év – idő – magány

- 2017. 08. 10.

„A tébolyító hermeneutikába belefulladt munkások” (336) – Macondo (Aracataca, Kolumbia) – honfoglalás – álomkór – özönvíz – 100-nál több év – objektív idő, melyet a mítoszok keresztbeszelnek –  Ursula összeroppant 100 év terhe alatt (316) – a család nemzedékei (eszelős hóbort: háború, harci kakas, aranyhal 214)  – Ursula többször helyreállítja a békét, az életet rendes mederbe tereli: visszafogja Aurealianot – Arcadio (tetováltatja magát)  – Aureliano ezredes (aranyhal) – Meme és Mauricio (akit meglőnek)

–  Második José Arcadio (halottasvonat) – az emberi élet enciklopédiája – polgárháború: konzervatívok, liberálisok – addig gyűlölted a katonákat… (193) –  énekesmadarak –  olyan békések vagyunk, hogy az álomkór sem visz el minket (66) – falu – város (természetátalakítás, vasút, villany, mozgóképek, banántársaság) – Amaranta és Arcadio elfelejtették az indiánok nyelvét, spanyolul beszélnek (275)  – véget nem érő háború – a történelem körkörösen visszatér – az örökös háború, bűvös kör (189) – a nevek makacs ismétlődése a család történetében (206) – mintha körben járna az idő és visszatértünk volna a legelejéhez (220) – az idő körben forog (250) – az idő romlása, (281) – Most nemcsak a gyerekek nőttek gyorsabban, de az érzelmek is másként alakultak – mintha körben forogna a világ (332) – az idő nem múlik, hanem csak forog önmaga körül  (373) – fő motívum a magány, amely a szeretetnélküliségből ered – „csupán a magány család bélyege volt közös rajtuk”  (207) – „a jó öregkor nem más, mint tisztességes szerződés a magánnyal” (226) –  Remedios a magány sivatagában (266) – mindkettőjüket ugyanaz a páncél védi az érzelmek ellen (294)

– Második José Arcadio: áthatolhatatlan sötétség és magány, mint a dédapjáé (373) – a közös magány paradicsoma (377)  – a magány himlője (439)- jégtömb – disznófarokkal születik (259, 279) – ómen – népek, melyek megjelennek: cigányok, törökök, arabok, olaszok, észak-amerikaiak – fantasztikum, mesék: álomkór – szürrealisztikus, tragikus víziók: 3000 halott – Arcadio öngyilkossága: vércsík (150) – Életfilm: Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt… (5, 84, 205) – „Annyira új volt a világ, hogy sok minden még nevet sem kapott” (5) – „kelet felé áthatolhatatlan sierra van, s annak túlsó oldalán Riohacha ősi városa” (15) – „Arcadio és Amaranta előbb tanulta meg a guajiro nyelvet, mint a spanyolt” (44) – „amikor a beteg már megszokta az állandó virrasztást, elméjéből kezdenek kihullani a gyerekkori emlékek, majd a dolgok elnevezése és fogalma, végül pedig az emberek azonosítására is képtelenné válik, sőt, a tulajdon énjét sem ismeri többé, és valamiféle múlt nélküli bambaságba süllyed.” (52) – álmatlanság, felejtőkor, a dolgok feliratozása – „A rekedt karattyolásból azonban csak Alexander von Humboldt nevét tudta kivenni….” (84) – „José Arcadio Buendía pokolbeli karattyolása valójában latin beszéd” (96) – „karja és melle titokzatos ábrákkal volt telistele tetoválva, jobb csuklójára pedig a kereszt gyermekeinek réz karperece feszült” (103) – „a pultra fektette valószínűtlen férfiasságát, amelyet teljesen behálóztak a sok nyelven rátetovált kék és vörös feliratok” (105) –  „ki van hímezve az egész teste” (122) – „amikor az asztalos mértéket vett róla a koporsóhoz, az ablakon át látták, hogy apró, sárga virágok hullanak az égből. (…) Annyi virág hullt az égből, hogy reggelre vastag szőnyeg lepte be az utcákat…” (161) – „A nevek makacs ismétlődése a család hosszú történetében, úgy érezte, döntő következtetések levonására jogosít” (206) – „csak madár nyelven beszélt előtte. – Evez mévég avakkovor ivis…” (237),- „megtudta, hogy a köztársasági elnök is eljön a macondói ünnepségekre…” (242) – „Ekkor hangzott el először Macondóban az a szó, hogy vasút…” (…) A sárga vonat „annyi kétséget és bizonyosságot, annyi örömet és balszerencsét, annyi változást, nyomorúságot és keservet hozott Macondóba” (251) – „amikor megjött a banántársaság, a helyi vezetők tisztjét parancsoló fellépésű idegenek foglalták el” (268) – „Meme megtanult profi módra úszni, azonkívül teniszezett, és virginiai sonkát evett ananászkarikákkal. A sok táncban, úszásban és teniszezésben hamar ráragadt egy kis angol tudás” (307) – „rájött, hogy a sárga pillangóknak valami közük van hozzá” (Maurizio Babilonia) (321) – „A sárga pillangók minden alkonyatkor elárasztották a házat” (325) – „még megvolt a spanyol gálya elszenesedett bordázata” (328) – „az indiánok ösvényein megmászták a hegyláncot” (329) – Ursula: „Mintha körben forogna a világ.” (332) – „megkínálta egy csésze kávéval, cukor nélkül, mivel hallotta, hogy a Buendíák úgy isszák” (343)

– „Olyan nedves volt a levegő, hogy a halak az ajtón át beúszhattak volna a szobákba, aztán ki az ablakon” (351) – „túlzott szemérmesség kórsága” – „nyakatekert módon beszélt, (…) sohasem nevezve nevén a gyereket, az elülső részek helyett a hátulsókat emlegette, szülés helyett ürítést mondott, folyás helyett égést, mert akkor nem kell annyira szégyellni” (354) – „a papucsos és karikafülbevalós arabok, akik arapapagájokért csecsebecséket kínálgatva járták a világot, Macondóban alkalmas zugra találtak” (368) – „Spanyollal kevert matróznyelven beszélt” (104) – „Minél jobban eltunyultak az emberek, annál mohóbb lett a feledés, amely lassanként irgalmatlanul felfalt minden emléket…” (383) – „Kora reggel bevitt neki egy csésze kávét cukor nélkül, délben pedig egy tányér rizst, néhány szelet sült banánnal” (395) – „néger-spanyol keveréknyelven” (427) – „karthágói szitkokat zúdított a vasutasokra” (444) –  „az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy esély ezen a világon” (463) – „amikor a beteg már megszokta az állandó virrasztást, elméjéből kezdenek kihullani a gyerekkori emlékek, majd a dolgok elnevezése és fogalma, végül pedig az emberek azonosítására is képtelenné válik, sőt, a tulajdon énjét sem ismeri többé, és valamiféle múlt nélküli bambaságba süllyed.” (52) –  „Minél jobban eltunyultak az emberek, annál mohóbb lett a feledés, amely lassanként irgalmatlanul felfalt minden emléket…” (383)

Képek: Balázs Géza

Források:

Gabriel García Márquez Száz év magány. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. Fordította: Kulin Katalin.

Balázs Géza: Marquez – Kolumbia – nyelv. Édes Anyanyelvünk, 2017. április

Aracataca (Macondo), Kolumbia, 2017. január

5 Replies to “Száz rész – száz év – idő – magány”

  1. Igen,folytatódik,minden hónap 10-én, ahogy eddig is.

  2. Életem egyik legkedvesebb regénye, köszönöm…

  3. Háromszor olvastam eddig Márquezt, mindig mást mondott, mindenkinek ajánlom a regény újraolvasását, aki pedig kihagyta, annak elolvasását…

  4. Örülnék még több képnek a mai Macondóból. A legkedvesebb regényem. Örülök, hogy ekkora kultusza van a szülőföldjén.

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x