A Komi Köztársaság egyike Oroszország öt, finnugor nyelvet beszélő nép által (is) lakott s róla elnevezett köztársaságának. A Komi Köztársaságban a törvény szerint két hivatalos nyelv van: a komi és az orosz (a törvény szerint ebben a sorrendben). Az őshonos névadó nép a köztársaság lakosságának mintegy 25 százalékát teszi ki. Általánosságban megállapítható – legalábbis az ún. finnugor köztársaságok esetében –, hogy az adott finnugor nyelv használata a nyelvtörvény és a különböző pozitív hangvételű deklarációk ellenére egyre inkább visszaszorul.

Az említett koncepció számos pozitív elemet tartalmaz. Alapvetésül – a dokumentum 5. oldalán – előírják, hogy a Komi Köztársaság területén élő minden lakosnak tanítani kell a komi nyelvet. Az etnokulturális nevelés keretében a komi anyanyelvűek számára biztosítják a saját kultúrában való elmélyülést, az oroszok pedig a komi kultúra megismerésével gazdagíthatják történelmi-kulturális világképüket, erősödhet a tolerancia, s kialakulhat a kultúrák közötti dialógus (6. oldal). (Nem esik szó a köztársaság egyéb etnikai csoportjairól.)

A komi nyelv oktatása már az iskola előtti korban megkezdődik – külön a komi anyanyelvűek és a más anyanyelvűek számára (7. oldal). Valószínűleg az eddigi törekvések hiányát vagy kudarcát jelzi, hogy előirányozzák a komi-orosz és az orosz-komi kétnyelvűséget segítő program kidolgozását. A dokumentum nyíltan beszél a jelenleg fennálló problémákról:
– az óvodákban a komi mint anyanyelv oktatásáról áttérnek a komi mint államnyelv oktatására,
– nincsenek kompetens pedagógusok,
– nincs megfelelő anyagi-technikai háttér,
– nincs pénz a megfelelő szakmai anyagok kiadására,
– a kérdésben nincs együttműködés a családokkal (8.oldal).
Az etnokulturális komponens erősítése érdekében
– komi családok gyermekei esetében 2 hónapos kortól 5 éves korig minden komi nyelven folyik,
– 5-7 éves korban több témakörben (megismerés fejlesztése, beszédkészség fejlesztése, szociális-kommunikatív fejlesztés) áttérnek az orosz nyelvre,
– a nem komi anyanyelvűeknek 4 éves kortól tanítják a komi nyelvet (9. oldal).

A köztársaság minden oktatási intézményében tanítják a komi és az orosz nyelvet (10. oldal). A komi nyelvre fordított óraszám a komi anyanyelvűek számára az 1-5. osztályban heti három, a 6-8. osztályban heti 2,5, a 9. osztályban 2 óra, a 10-11. osztályban már nincs komi nyelvóra. Ezen kívül folyik a komi irodalom oktatása a 2-4. osztályban heti egy, az 5. osztályban kettő, a 6-9. osztályban heti másfél órában.

A nem komi anyanyelvűek számára az 1. osztályban heti 1, a 2-9. osztályban heti 2 órában tanítják a komi nyelvet, valamint kurzust tartanak a komi irodalomról az 1-11. osztályban.
A problémák hasonlók az óvodai képzés kapcsán felmerültekhez:
– áttérés a komi mint anyanyelv oktatásáról a komi mint államnyelv oktatására,
– feltételek hiánya,
– ösztönző tényezők hiánya,
– kompetens tanárok hiánya,
– technikai feltételek hiánya (14. oldal).

A dokumentum előírja, hogy változtatni kell a komi mint anyanyelv és mint államnyelv oktatásának módszerén. A nem anyanyelvűek esetében át kell térni a grammatikai módszerről a kommunikatív módszerre (16. oldal).
A komi nyelv oktatása – említés szintjén – megjelenik a középfokú szakképzésben is (17. oldal).
A továbbképzések, kiegészítő képzések programjába bekerül a „kis haza” etnokulturális értékeinek bemutatása, de itt már nem esik szó a nyelvről (20. oldal).

A kétnyelvűségre nevelő programokat, a finnugor nyelvek és kultúrák modernizálására irányuló tevékenységet a Finnország-Oroszország Társaság fogja össze (22. oldal).
*
Elvben örülhetnénk a dokumentumnak, hiszen sok pozitívumot tartalmaz. Kétlem azonban, hogy a fentebb felsorolt problémák megoldására megvan-e a tényleges törekvés és akarat. Annál is inkább, mivel a kérdések kérdése fel sem merült: hogyan kívánják biztosítani – ha egyáltalán akarják –, hogy a névadó őshonos nép, a komik nyelvét az élet minden területén használják. Kezdve mindjárt a politikai élettel és elittel: senki nem tiltja a komi nemzetiségű, s a nyelvet még beszélő politikusoknak, hogy a komi kormány ülésén, a komi parlamentben anyanyelvükön szólaljanak fel – egyszersmind követendő példát mutatva a társadalom széles rétegeinek. A komi nyelv – köszönhetően a szakemberek lelkiismeretes munkájának – alkalmas arra, hogy széleskörűen használják. Ezt igazolja a NH-Collegium Fenno-Ugricum kezdeményezte Terminologia scholaris program, amelynek keretében 10 iskolai tantárgy szakszókincsét dolgoztattuk ki öt oroszországi finnugor nyelven, köztük komi nyelven is. Az általam elvégzett szakmai elemzés mutatja, hogy a komiban a legkevesebb a kölcsönzések száma, azaz fejlett nyelvről beszélhetünk. Ám ha a nyelvet nem használják, ezek az értékek veszendőbe mennek.

Nem közvetlenül a dokumentumoz kapcsolódik, sokkal inkább a helyi körülményeket jellemzi, hogy a névadó őshonos népet egyre inkább háttérbe szorítják. Például a különböző összoroszországi rendezvényeken, kulturális, népművészeti fesztiválokon a Komi Köztársaságot számos esetben a komi együttesek helyett a köztársaságba Oroszország más vidékeiről betelepült etnikai csoportok képviselik. Ha ezeket a tényeket, valamint a dokumentum fentebb említett alapvető hiányosságát egymás mellé teszem, egyre erősödik bennem az a meggyőződés, hogy megint egy jól megformált Patyomkin-faluval állunk szemben.