Ma már minden összejövetel konferencia. Eltűnt a különbség a barátibb, kötetlenebb szimpózium (szűkebb körű tudományos tanácskozás, görög eredetiben: lakoma, ivás) vagy szeminárium, a magyarosabb és szerényebb: emlékülés, találkozó, eszmecsere, munkamegbeszélés, munkaértekezlet, tanácskozás, szemle, ülésszak, vándorgyűlés között. Láthatóan elég sok magyar kifejezésünk van az ügyek (tudományos) bemutatására, megvitatására, mi mégis inkább konferenciázunk. Ennek fokozása: a kongresszus. A kongresszus annyi, mint nagyszabású konferencia.

A konferencia rendszerint plenáris (teljes közösséget érintő), szekció- és poszterelőadásokból áll. A konferencialátogatók árgus szemekkel kutatják: Kik a plenáris előadók? Ők ugyanis a nagymenők. Vajon kik vezetik a szekciókat? Még azok is valakik. A múlt konferencián X még szekcióvezető volt, most csak előadó. Gond lehet vele. És vajon, hogy került az akadémikus a nagydoktor mögé a sorrendben? És mit keres a fiatal PhD-s a kandidátusok között? Ennek meg még csak fokozata sincs? Ja, hogy Amerikában professzor? Kit érdekel? Miért kérték fel Z-t és miért nem Y-t? Nagy kérdések ezek. A szekció- és a poszterelőadók a „futottak még” kategória. A poszter tökéletes megalázás: nem tarthat előadást, csak kifüggesztheti a téziseit.

Kezdődik a konferencia!

A megnyitón arra fölkért közéleti személyiség szólal fel. Mindenkit biztosít a konferencia fontosságáról. Esetleg mond egy idézetet. Ritkán humoros. És szinte mindig elnézést kér, de már másutt kellene lennie. Jó tanácskozást kíván, és lelép. Néhányan utánaszaladnak, őmiatta jöttek ugyanis. A konferencia levezető elnöke veszi át a szót. Rendszerint nincs előadói tapasztalata, ő ugyanis tudós. Esetleg szakember. Halkan beszél, gyakorlatilag motyog. Fölkéri sorban az előadókat. A neveket, rangokat olykor rosszul olvassa. Néha bekonferál valakit, aki nem is jött el. Csak a program első változatásban szerepelt. Vizet tölt az előadónak, de összekeveri a poharakat. Mindig ugyanabban ingben és nyakkendőben látni.

Az előadók nyolcvan százaléka nem képes a megadott idővel okosan gazdálkodni. Nehezen indul be, többször hangsúlyozza, hogy ilyen kevés idő alatt nem lehet mindent elmondani. Az utolsó percben térne rá a lényegre, de már jelzik, hogy lejárt az idő. Ekkor kapkodásba fog, még egyszer elnézést kér.

A szabad előadás igen ritka. Az előadók csaknem nyolcvan százaléka felolvas. Elgondolkodtató, hogy ha valaki valamilyen területnek a tudósa, szakértője, akkor tizenöt percben miért nem tud arról szabadon beszélni. A felolvasás rendszerint monoton, nem értelmező. Van, aki már sokszor felolvasott szöveget vesz elő, látszik a papíron. A hallgatóság minden lapozásnál igyekszik megállapítani, hogy vajon ez már az utolsó oldal-e. A rafináltabb felolvasók egymás alá teszik a lapokat, így nem tudni, mikor érnek a felolvasás végére. A lapok olykor összekeverednek, hosszú percekig tart, amíg egy előző oldalon megkezdett mondat végre befejezéséhez érkezik.

PPT

Egyre többen használnak ppt-t (powerpoint-bemutató). Az informatikai-gazdasági világban szinte mindenki, egyéb területeken csak kb. ötvenedik életév alatt. A ppt-t a legtöbben nem iskolában, hanem a gyakorlatban tanulták, illetve ugyanúgy nem tanulták meg, mint ahogy elődeik a felolvasást vagy a szabad beszédet. A ppt-k ötven százaléka csak szöveget tartalmaz, és ezt a szöveget az előadók lehetőleg a vetítővásznat vagy a monitort mereven bámulva felolvassák. Sűrű, tömény, nehezen látható és érthető sorokat, lehetőség szerint hadarva, mert a kedves érdeklődők úgyis látják, valamint (mint tudjuk) kevés az idő. A ppt-k harminc-negyven százaléka a beépített formázások teljes arzenálját felhasználó tipográfiai karácsonyfa. Az ilyet előszeretettel nevezik az előadók slide-oknak. A mondatok betűi felülről hullanak alá vagy „beforognak”, a képek jobbról-balról úsznak be és apró kockákra bomolva tűnnek el, az ember csodálkozik, hogy mi következik még. Ezek olykor elakadnak, megjelenik a projektort meg kell tisztítani felirat, vagy a laptop véletlenül rácsatlakozik a helyi hálózatra és frissítéseket tölt le. Ám egyszer csak véget ér ez a produkció is, s ha megkérdeznék, hogy miről szólt, nem tudnánk. Szép grafikonokat láttunk beúszni, pontosabban nem láttunk. De ez az érzés a felolvasott előadások utóhatására is igaz.

A ppt-s előadások halála a hang vagy a mozgókép. Sokszor a számítógép és a projektor összehangolása is megoldhatatlan feladat, de a ppt-ből indítandó hang vagy mozgókép gyakorlatilag sohasem sikerül. Ilyenkor segítséget kérnek, farmeros informatikusok szaladgálnak, nyomogatnak, dugogatnak, másik gépet hoznak, kikapcsolnak, bekapcsolnak, közben sajnálkozás a „technika ördöge” miatt, valamint azért, hogy az előadás a bemutató nélkül értelmetlen. A konferencia megcsúszik. A közönség néha az előadóval, illetve ismerve az előadót, esetleg a számítástechnikával rokonszenvezik.

Az elnök és a nagy előadó

A konferencia nagyon komoly dolog! Az elnök – ha csak nem alszik, mint Kosztolányi Esti Kornéljának örökös elnöke, mert ilyen is van ám! – rezzenéstelen arccal bámul a semmibe, leginkább a közönség feje fölött, néha sokatmondóan bólint, majd az előadás végén kivételes és jelentős gondolatokról tesz említést. Humor, irónia szinte soha nem hagyja el a száját. Néha megkérdezi, hogy van-e hozzászóló, de hozzáteszi, hogy azt jobb lenne a szünetben, mert eléggé elment az idő.

A konferencia felénél megjelenik a nagy előadó. Ő csak a saját előadására jön be. Hangos csikorgással nyomja le a kilincset, megállapítja, hogy van-e csúszás, hány perc múlva következik. Ha szerencséje van, azonnal. Int az elnöknek. Megtartja az előadását, majd hangos csikorgással nyomja le a kilincset.

Az ülésteremben kevesen vagy sokan ülnek. Leginkább kevesen, de ha komoly pozícióban lévő ember ad elő, akkor sokan. Szinte senki nem jegyzetel. Aki jegyzetel, az az első sorok valamelyikébe ül, és nagyon buzgón teszi. A szekcióelőadásokon viszont szinte mindig csak az előadók ülnek, egymást hallgatják. Néha egymást se.

Fogadás: bérevők

A szünetben kávé, üdítő, esetleg svédasztal várja a konferenciázókat. Megindul a beszélgetés, szinte kizárólag az asztal előtt, hogy más ne férjen oda. Vannak, akik egyszerre öt szendvicset is a tenyerükbe vesznek. A másikba üdítőt, s így egyensúlyozva próbálják meg a szerzeményt elfogyasztani. Közben szemükkel keresik az ismerősöket, különösen a fontos embereket, és feléjük törekednek. Jobb esetben senki öltönyére nem kenik a sajtkrémet.

Az elnök csengője szakítja félbe az agapét. A folyosó kiürül, a szeméthalmazt a particég alkalmazottjai gyűjtik össze. A konferenciaterembe csak néhányan térnek vissza, a többség – a pofavizit megvolt – dolga után megy. Jó konferencia volt, mondják, bár a kávé lehetett volna jobb.

A konferencia a latin conferre szóból származik. Jelentése: összehord, összehoz, egyesít, megbeszél, gyűjt, előteremt, de van olyan jelentése is: szembeállít, összeütköztet.