Hogyne volna, most hallottuk, mosolygok. De nem helyes, horgad föl. Ha az illető helyesnek érzi, akkor az. A hajszínére vagy a vágyára egy kiló kajszi után se mondjuk, hogy helytelen, nemdebár?, érvelek. Ezt így akkor sem mondjuk, győzköd. Igazad van, bólintok. Ő viszont mondja, és neki is igaza van, teszem hozzá. Anyanyelvi beszélő, így nem tud hibázni. A saját nyelvét használja, szabadon, mert szabad lény, folytatom. Alfonz elgondolkodik. És ha annyira saját nyelve lesz, hogy egy kukkot sem értünk belőle?, veti föl. Az is az ő dolga. A kommunikációs zsákutcákba farolás joga is megillet mindenkit, mondom, miközben próbálok kijutni belőle Alfonzzal.