Egy idő után ráeszmélt, hogy ő csakis itt helyi lakos, ha más városba utazik, elveszti titulusát, megfosztják rangjától. Így hát nem sűrűn csámborgott el otthonról, leginkább csak a kertjében ténykedett, helyi lakosként viselkedve, helyesen. Teltek múltak a századmásodpercek, s a helyi lakosunk szívét elégedetlenség töltötte el. Úgy érezte, több van benne, ő nem csak egy helyi lakos, ő akart lenni a helyi lakos. Szomszédjaival nyomban összeveszett, a hangos szóváltásokat féltéglák röpködése követte, a féltéglák után egész téglák következtek, s így tovább egészen a betonkeverőig. Teltek múltak az ezredmásodpercek, s az utcából elköltözött az összes szomszéd, kullogtak, mint a vert sereg, megfosztva helyi lakos címüktől, idegenként érkezve más városokba. A feltüzelt helyi lakos ostrom alá vette a város más utcáit is, villámgyorsan összekapott mindenkivel, a költöző csapatokat különjáratok szállították más városokba. A tizennégyes számú járaton egész jó hangulat kerekedett. Előkerült egy kis pálinka, meg pár liter bor is. Olyan egykori szomszédok ismerkedtek össze, akik csak futólag, látásból ismerték egymást, rájöttek, milyen sok közös vonásuk van, énekelgettek a hosszú úton, egyszóval olyan volt ez az egész, mint egy rögtönzött osztálykirándulás. Ez idő alatt a helyi lakos peckesen sétálgatott a kiürült város főutcáján, valaki lettem, mondogatta magában, majd a felfokozott izgalmi állapota következtében kapott egy izmos szívinfarktust. Odaát akadt egy kis probléma. A mennyországot kisajátította valami mániákus, a pokol pedig hármas fokozatú hőségriadó miatt zárva volt. Helyi lakosunk jelenleg is a köztes állapotban lebeg, otthontalanul.