Skip to main content

Ki van a farkas szájában, mi van a kalapban? – Európai jókívánságok hátteréről

- 2016. 08. 15.

Ha a riói olimpiának van igazi árnyoldala, az a sok fölösleges, versenypillanatok közben kierőszakolt interjú, amelyek csak arra jók, hogy egy-egy éremesélyesünket kizökkentse az összpontosításból, és lopja amúgy is rövid regenerációs idejüket. B. R. valóságos döbbenet fületlen-farkatlan, sokszor értelmezhetetlen kérdéseivel. Ráadásul szívből jövő, értelmes jókívánságot elrebegni is képtelen. Végig egy gyanús barna masszával telt kalappal példálózik, egy nagy kalappal kíván minden újabb asszó előtt. Ez a rossz bűzű kép a vívás hófehér, méltósággal és fegyelemmel teli világával, a szerencsétlenül választott interjúpillanat formalitásával nehezen illeszthető össze. Interjúalanyai kényszeredett mosollyal, szótlan biccentéssel veszik tudomásul alkalomhoz kevéssé illő mondását, aztán sietve kereket oldanak, hogy következő ellenfelükre koncentráljanak.

Való igaz, akadnak szerencsekívánó formulák, sokszor homályba vesző szólások, melyek a kellemetlen, a kerülendő baj képi megidézésére épülnek. Ezeket akár fonák vagy indirekt jókívánságoknak is nevezhetnénk az egyenes (direkt) jókívánságok mellett. Az előbbi csoport akár régebbi is lehet az emberi érintkezés művelődéstörténetében: a rontás, a rossz elűzése alapvető a jó, a siker megragadása szempontjából. Tartsd távol a balszerencsét és szerencséd lesz! Ehhez járulnak még érdekes hiedelmek, sőt tabuk: nem jó, esetleg egyenesen tilos nevén nevezni valamit, ha tehát ok nélkül szánkra vesszük, azzal el is ijeszthetjük a szerencsét. Emlegessük inkább az ördögöt, s pökjünk rá hármat, ha így elűztük a gonoszt, úgyis miénk a szerencse. Mégha az efféle „mikro-ráolvasások” olykor mitologikus világa távol esik is a mai euro-atlanti társadalmak szekularizált, végletesen haszonelvű szemléletétől, azért az élet nehéz, vagy egyszerűen csak fontos és feszült pillanataiban előtör belőlünk a rejtett transzcendencia. Imáink felejtjük, de egy-egy szólástöredékben ott feszülhet valami letűnt időknek misztikus szövegeiből.

A nyugati világ operáinak démonűző toi-toi-toi kiáltása, melyhez a köpés (pökés) hangját kell háromszor imitálni, ilyen rítust elevenít fel. A Teu-Teu-Teu, azaz a német Teufel ’ördög’ sejthető benne. A dolog bája, hogy az etimológiai háttérben szóba jöhető jiddis tov, tof alak jelentése jó, tehát a jiddis és a vélhető ónémet alak közti kapcsolat akusztikus. Más nézet szerint a toi, toi, toi egyszerűen csak a pökés hangjának utánzása. Efféle szerencsehozó hármas köpés nemcsak ráolvasásokban, apokrif imák ráolvasó záradékaiban közönséges, hanem a mindennapi szerencse-előcsalogatásokban is, mint a phü, phü, phü,/ phö, phö, phö, apád-anyád ide jöjjön-féle mondásokban. Füle és fonetikája szerint ezt minden eurázsiai nyelv alkalmazza, erre nézve hatalmas anyagot gyűjtött egybe Balázsi J. Attila Homo spuens – a köpködő ember? c. előadásában, a széphalmi Néphagyomány és nyelvhagyomány konferencián. Ördöggel vagy ördög nélkül, a hármas köpés gonoszűző funkciójának réges-régi gyökerei vannak.

Ősinek alíthatnánk a ködös Albionból manapság szétterjedő May you break your leg, kurtább-mai formájában a break your leg szólást, mely Robert Lynd szerint az angolszász világ legmisztikusabb-legbabonásabb intézményéhez, a lóversenyzéshez kötődhetett, s innen terjedt el a „második legbabonásabb” területre, a színházra. Ám először csak a XX. századi színi világban találkozunk vele. Ha valaki tehát a shakespeare-korabéli körszínház, netán későbbi korok meglazult színházi deszkáival, s ténylegesen nyakát szegett színészekkel keresne összefüggést, filológiailag csalódnia kell: a break you leg (and neck) első írásos adatai első világháború utániak. Hasonló mondás a németben, sőt a jiddisben is van, tehát az angol mondás ősforrása német közvetítéssel – Hals- und Beinbruch ’nyak- és lábtörést’ akár az utóbbi is lehet. A jiddis szólás átírva kb. hatslokhe und brokhe, melyre a hangalaki hasonlóság miatt keletkezett volna a népetimológiás német ’nyak- és lábtörést’. A történet bája, hogy a jiddis alak csupa pozitívat, ’szerencsét, áldást’ jelent.


Az in bocca al lupo itáliai mondás kétféle értelmezése. A break a leg eredendően a színházhoz és talán az angliai lóversenyekhez kötődik

 
Különleges képiségű az itáliai félszigeten elterjedt régi mondás az in bocca al lupo ’a farkas szájába(n)’. Első, – ha hajlunk a misztikára – bajűző magyarázata szerint vadászok mondása, hogy a vadászattal járó életveszélyt így, ezzel a ráolvasás-töredéknyi szólással kerüljék el. A másik magyarázat szerint azonban nincs mitikus háttér: egyszerűen biztonságra, sikerre utal a mondás, hiszen nincs jobb a védelmező farkasanyánál, aki vacokból biztosabb vacokba szájában viszi kölykeit, akárcsak házőrző nőstény kutyusaink és cirmos cicáink. Dönteni kétféle értelmezés közt oly nehéz, akár a toi, toi, toi esetében, de talán nem is kell. Talán ez is, az is, indirekt és direkt, mitologikus és egyszerű metaforikus is alakítja egyik-másik jókívánság kontextuális holdudvarát.

Itt, ezen a ponton kanyarodhatunk vissza a riói olimpikonjainknak kívánt nagy kalap sz.rhoz, és ezzel ismét a világot jelentő deszkákhoz. Fürgelábú francia és hispán táncosok Merde ’szart’, mucha mierda ’rengeteg szart’ kívánsággal fordulnak bemutató előtt egymáshoz. Ennek hátterében a valamikori városi utcákra jellemző ló- és (kutya-)forgalom állhatott, a közkeletű vélekedés szerint könnyű volt abba belelépni, amiből sok hevert szanaszét. Magam nem vagyok feltétlen biztos abban, hogy a belelépés ún. szerencsehozó momentuma van ebben a szólásban, miért ne lehetne egyszerűen arról szó, ha tele a (tánc)színház, az rengeteg hintót jelent, s ahol rengeteg a hintó, ott nincs hiány lócitromból sem. A sok hintó pedig széles publikumot, nagy bevételt hoz. Ausztáliában állítólag a chookas épp ilyen szerencsekívánó funkcióban állt: ha tele volt a nézőtér, előadás után nem csak bread, hanem chicken (chook) is került az asztalra.

Fogósabb kérdés, hogy kerül a mucha mierda a magyarok kalapjába? A vonatkozó magyar mondás sem lehet túl szakállas, kalapos-kalpagos példáink között hasonló sem akad. Tény, hogy szólásgyűjteményeink bő fele ódzkodik a közönséges frazémák lajstromozásától, azonban abban a felében sincs rá adat, amely ennél a szólásnál sokkal cifrább és trágár dolgokban is bővelkedik. Ha tehát ez a mondás újabb keletű, akkor a kalap vélhetően az égi madáráldás miatt került a képbe, ez esetben pedig szinte metonimikus a kapcsolat jelzett anyag és szerencse közt: a kutyagumiba lépéstől ugyanis sehogy se kerülne az a valami a fejfedőbe, ha viszont madár pottyant, rendben vagyunk. A töltött kalap igazi hungarikum lehet, egyelőre nem lelem se, szomszédját, se távoli megfelelőjét. Ha valaki talál, küldje be hozzászólásként, de töltetlenül!

Vannak persze egyszerű, csavarmentes, sokak szerint unalmas jókívánságok is, a jó szerencsét bányászköszöntésnél aligha lehetne egyszerűbb és őszintébb formát kiötölni. Ezt azonban nem mondhatjuk egy vizsgázónak vagy versenyzőnek, a sok sikert viszont egész nyugodtan. Miként a szorítunk/szurkolunk/drukkolunk neked-et is. Hasonlóképp jár el a német is leggyakrabban: wir drücken Dir die Daumen und wünschen dir viel Glück zur Prüfung ’szurkolunk Neked és sok szerencsét kívánunk a vizsgához’. Vagy így: Alles Gute und viel Erfolg zur Prüfung, azaz ’minden jót és sok sikert a vizsgához’.

Van hát jókívánság ilyen is, olyan is. Mitikus és modern, sejtelmes és konkrét, közönséges(ebb) és finom(abb). A jó verbális képességek alfája és omegája, hogy az idiómák nyelv-, kultúra- és helyzetérzékenységével tisztában legyünk, amivel meg nem vagyunk tisztában, azzal véletlenül se próbáljunk csillogni, nehogy az aranyfényt oktondi mód egész másra cseréljük. Egy vájárt is erősen megnéztek volna, ha a tárnából feljőve nagy kalappal kíván az induló váltásnak. Szerencsére az átlag nyelvhasználó még ma is érzi, hogy nem biztonságos formális vagy épp meghitt családi szituációkban vulgáris mondásokhoz folyamodni. Ezt mutatja a nagy kalappal mondás eredetét így-úgy magyarázó internetes fórumok hozzászólóinak típusreakciója is:”ha tudtam volna, hogy ez a szólás ilyen csúnyát jelent, sohasem használtam volna”.

2 Replies to “Ki van a farkas szájában, mi van a kalapban? – Európai jókívánságok hátteréről”

  1. A mindennapi kommunikációs kultúra fordulatait élvezetesen „tálalja” az írás. Mint ezen a pályán játszó (kutató) veszem az adást. A sportnyelvvel, a riporterek kommunikációjával magam is sokat foglalkozom, írtam is róla az e-nyelvi „hasábokon” („Sport a pályán és a képernyőn”), nyomtatott fórumon (Agria) is megjelent cikkem. Hiába a jó szó, oda se neki. Hát a minap, más oldalról, Lackfi János is „beszólt”, alaposan megkapják a magukét, a kommentelés szabad. Néhány példán keresztül bemutattam a média nyelvi-kommunikációja és a társadalmi viselkedéskultúra összefüggéseit. (In. Jelentés a magyar nyelvről, 2010–2015, szerk. Balázs Géza, Bp., Inter Kultúra, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft., 2016, 88–94.) Szorgalmaztam konzultációt és egyéb más módokat, hogy visszajelzéssel segíthessünk. Nincs válasz. A rossz ízű kommentelés lehetséges, de azzal – szakmailag – nem megyünk sokra. (Sértő megjegyzéseket tenni nincs ínyemre. Bár akkor, talán, odafigyelnének.) Egyszer megismerkedtem egy fiatal sportriporterrel (őt is B. R.-nek hívják), mondtam, mivel foglalkozom, s felhívtam a figyelmét egy friss írásra, mondván, szívesen veszem reflexióit. Udvariasan ígérte, jelentkezik. Ez tavaly történt. Én várok.
    A sportriporterek nem fogadják a szakmai közeledést. Mi rójuk a sorokat, a versenyzőink veszik az akadályokat, szerencsére jobban teljesítenek, mint néhány közvetítő.
    Az európai jókívánságok hátteréről szóló írás az igényes közízlés gyakorlására igyekszik hatni.
    Hát akkor chapeau! (sapó) – ahogy a francia mondja: Le a kalappal! De ez nem „az a kalap”, ez gratuláció, elismerés, dicséret.

    Sz. Tóth Gyula

  2. Újabban a mobil vécé is bele keveredett a jókívánság gondolatkörébe például így: Toi-toi a premierhez! Ez egyrészt teljesen érthető a sz.rral való kapcsolata révén, ráadásul hangzásában is utal annak eufémisztikus megnevezésére (vő.: (Nagy ívben/magasról) tojik az egészre.) Hangzásában pedig teljesen összekeveredett a toi-toi-toi bajelhárító cselekménnyel.

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x