Lássuk szép sorjában a teendőket! Mindenekelőtt szerezzük be a kortárs magyar színdarabokat, azokat, amelyeknek a létezéséről innen-onnan tudomást szerzünk, és biztosak vagyunk benne, hogy jók. Ehhez megbízható szimatra van szükség. Erre a bizonyosságra nincs racionális magyarázat, csak a megérzés. Ezután – és itt van az első lényeges pont – ne kapkodjunk! Pihentessük az íróasztalon a többi elolvasandó könyv tetején, így mindig látjuk őket, főleg akkor, amikor rossz kedvünk van. Csak rápillantunk, s mindjárt könnyebb lesz a lelkünknek. Milyen jó lesz majd elolvasni! Ha több kortárs magyar drámát tartalékolunk, hatványozott a várható öröm. Amikor elérkezettnek látjuk a pillanatot, hogy kézbe vegyük a kötetet, vagy az internetről (szinhaz.net-ről) kinyomtatott paksamétát – ez az időszak egy hónaptól akár nyolc hónapig tarthat –, akkor lássunk hozzá az olvasáshoz! De vigyázat! Nem szabad mohónak lenni, egyszerre behabzsolni, osszuk be, mint a finom csemegét, ínycsiklandó falatokat. Minden napra egy felvonás. Olvasás közben egy-egy igen jó gondolatnál álljunk meg, meditáljuk rajta, az érdekesebb részeket, kifejezéseket jelöljük be ceruzával! Gondolkodjunk a lehetséges befejezésen, rendezzük meg fejben magunknak, lássuk képzeletben a színpadon! Érleljük a konfliktusokat, értékeljük a jellemeket!
Fazekas István A megvádolt című katartikus drámáját, amely megtörtént eseményeken alapul, és a Béres–csepp feltalálójáról szól, hat hónap elteltével egymás után kétszer olvastam el. Mindenkinek szívből ajánlom.
Ha száz fölött van az efféle elolvasott kötetek száma, akkor gondolkodhatunk el rajta: vajon mi is képesek lennénk egyet megírni? De ez már egy másik írás: Hogyan írjunk kortárs magyar drámát?
Magyar szakos egyetemistával történt. El kellett olvasnia egy Németh László-drámát (ez már önmagában érdekes, aligha van ilyen magyar tanszék…) A következő órán az egyetemista így számolt be az olvasási élményről: Nagyon érdekes mű, a szöveg nem folyamatos, a sorok élére ki vannak emelve nagybetűvel a szereplők, s utána következik a szöveg.
A valamikori göröghonban volt igazi becsülete a drámának! A mai magyar drámaírók közül meglepően kiemelkedik Fazekas István kortárs szerző, s nem csak a Béres József meghurcoltatását felidéző darabjával, hanem a mai cigányság helyzetét és problémáit elemző nagy erejű és nagyfeszültségű társadalmi drámájával, az Elvirával! Legalább ötször elolvastam már. A nyelvezete, a meglepő fordulatossága, a heves gondolatébresztései rendkívüli eredetiséget mutatnak. Tele van robbanótöltetekkel ez a tragikomédia! A megvádoltat nem csupán olvastam, de megnéztem Budapesten és Kecskeméten is. Mindkét rendezés – miként a megírt színdarab is – zseniális! Igen hű tükre a hetvenes évek puha diktatúrájának. Mindkét művet jó szívvel ajánlom olvasásra! Különösen a fiataloknak.
Hozzászólás
Az Elvira egy valóban nagyon jól megírt színdarab. Egy cigány család története a mai időkből, rámutatva azokra a problémákra is, melyek a jelen politikai kérdéseit ez ügyben nyomasztják.