Skip to main content

Feszítsd meg!

- 2016. 04. 05.

Húsvét körül gyakran gondolkodom a megfeszítés metaforikus jelentéseiről. A bibliai idézetben elsődlegesen a kivégzést kötjük a szóhoz, mely a halál nemét és többszörös célját kódolja, vagyis nemcsak arról van itt szó, hogy meg- és kikötözve vagy felszögezve öljenek meg valakit, hanem benne van az olyan büntetés elvárása is, mely a kínzást, a szenvedést is magával hozza, de a megszégyenítés, az ellehetetlenítés, az emberi méltóság felszámolása szintén hozzátartozik a jelentéskörhöz. Az értelem és érzelem számára felfoghatatlan gonoszságról vall mindez.

DSC09352
Fadrusz János: Krisztus a feszületen, Temesvár. (A szerző felvételei)

 
Szótárban a feszít ige elsődlegesen feszesre húzást jelent, majd erős nyomást (vállát az ajtónak feszíti), harmadrészt valamely testrész kinyújtását. A negyedik jelentése a keresztre feszítés mint halálnem, illetve van egy ötödik megjelenés is: tetszelegve, hetykén jár, viselkedik.

Valószínűleg cselekvésként analógiás mintára épül a kifeszített anyag és ki-, megfeszített (emberi)test, majd ennek példájára a megfeszítés mint kivégzési mód. Metaforikus jelentésváltozás következtében mára sokmindent kapcsolunk a megfeszítés vagy keresztre feszítés gondolatához.

Nyelvünkben több kifejezés magja a feszít ige és ennek változatai. A keresztre feszít valakit ’nagy lelki fájdalmat, gyötrelmet okoz’ jelentésben használatos. Akkor is, ha megfeszülök mondásunk a ’bármennyire ellenzik, akkor is megteszem’ kifejezésére utal, vagy az akkor sem, ha megfeszülök – ’minden erőfeszítés ellenére sem lehet megtenni’ jelentésben használatos. Aztán a kivégzési mód, illetve a lelki bántalmazás, a gyötrés jelentésének metaforikusságát tovább szövi az irodalom is: Megfeszítés sortűzzel (Mandics György), Erósz és a Megfeszített (Babits Mihály), Megfeszített (Szabó T. Anna) stb.

DSC09353

 
Ma már környékünkön nincs halálbüntetés – látszólag. De a megfeszítés átvitt értelemben vett gyakorlatával számtalanszor találkozunk. A másik ember megsemmisítése, a lelki megkínzása talán emberi mivoltunkhoz tartozik, de mindenképpen a bennünk élő gonosznak az eszköze. Az emberi kicsinyesség, a gőg, a hiúság fegyvere. És ennél is rosszabb, ha nemes gondolatok mögé bújtatott gyilkos szándék húzódik mögötte. Mindezek tudatában sovány vigasz, ha látjuk, igazán naggyá csak az lesz, akit legalább egyszer megfeszítenek, és ő képes halottaiból feltámadni.

„Én nem találok bűnt ő benne” – olvassuk a bibliai idézetben. Ez azt is jelenti, hogy nem feszíthetjük meg csak azért, mert „a papfejedelmek és a szolgák kiáltozának”.  A kiáltozás szemantikájával külön érdemes foglalkozni: egyrészt vallásos kontextusban vizsgálva (különös összefüggésben Jézus hét szavával a kereszten), másrészt pszichológiai, majd antropológiai vonatkozásokban.

Tíz hónappal ezelőtt abból indultunk ki, hogy a takázás a keresztrefeszítés hangjaként tételeződik, amelyben benne van a szenvedés, de a remény is, ugyanakkor a feltámadás hangja is. A húsvéti ünnepkör végén járva erre kell emlékeznünk, ebben kell hinnünk, akkor is, ha ezt nem mindig érezzük.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x