Skip to main content

Szétfejlődő magyar nyelv

- 2014. 12. 01.

Én mint finnugor összehasonlító nyelvészettel is foglalkozó (talán szak)ember az általam nem mindenben elfogadott, de a magyar nyelv helyzetét és főként jövőjét illetően szemléletes analógiaként kezelhető családfa-ábrát idézem emlékezetünkbe. Eszerint a mai uráli nyelvek közös őse – a hagyományos felfogás szerint – az uráli alapnyelv, amelynek beszélő közössége valamilyen oknál fogva felbomlott, előbb két ágra – finnugorra és szamojédra – szakadt, majd idővel ezek is tovább bomlottak, mígnem eljutunk a mai modern uráli nyelvekig. Az elválások, kettészakadások után a közösségek mindig eltérő nyelvi, kulturális közegbe kerültek, s ez meghatározta – egyebek között – nyelvük fejlődését is.

A Kárpát-medence (össz)magyar nyelvét felfoghatjuk magyar „alapnyelvként”, amelynek beszélő közössége – a trianoni diktátum következtében – több ágra szakadt. A közösség jelentős része anélkül, hogy elvándorolt volna az etnikai hazából, idegen nyelvek erőteljes befolyása alá került, s ezzel megkezdődött a magyar „alapnyelv” felbomlása. Idegen hatások már ezt megelőzően is érhették s nyilván érték is a magyar nyelv egyes változatait, mondjuk így: nyelvjárásait, de a hatás intenzitása kisebb volt.

A magyar nyelvnek ez a „szétfejlődése” egyaránt jelentkezik a szókészletben és a grammatikában, de általában – s egyelőre – nem okoz különösebb kommunikációs nehézségeket. A különböző környezeti – egyszersmind (állam-) – nyelvi szavak megrekedhetnek a kuriozitás szintjén, de ha a magyar nyelv az életnek egyre több területéről kiszorul, s a nyelvhasználók mind több többségi nyelvből származó lexikai elemet építenek be s vesznek át mondattani szerkezeteket (gondoljunk például az igevonzatokra), a magyar „alapnyelvből” kiszakadt/kiszakított nyelvváltozatok egyre inkább eltávolodnak az „alapnyelvtől” s válnak előbb-utóbb önálló nyelvekké. Természetesen feltéve, hogy még maradnak beszélői ezeknek a nyelveknek.

Egy területen már ma is jelentkeznek problémák, amelyek miatt a szakmai kommunikáció nehézségekbe ütközik, mégpedig a terminológia területén.

A különböző szakterületek terminológiája tudományáganként eltérő mértékben ugyan, de alapjában véve három eljárással alakul ki:

– az anyanyelv bázisán,

– idegen szavak átvételével,

– tükörfordítások révén.

Itt és most nem akarok elmélyedni az eljárások előnyeinek vagy hátrányainak elemzésében, még csak a folyamat különböző állomásait sem kívánom felvázolni, csupán egy – a magyar nyelv szempontjából is – fontos szempontra szeretném felhívni a figyelmet. A kisebbségben élő közösségek nyelvében a szakszókincs kialakulására a többségi, azaz államnyelv az átlagosnál is nagyobb hatással van. Tudniillik lehet közvetlenül átadó – ilyenkor a kisebbségi nyelvekbe a többségi nyelvből jövevényszavak kerülnek be, illetve lehet közvetett átadó – ilyenkor a kisebbségi nyelven tükörfordításokat hoznak létre a többségi nyelvi mintát követve. Ezek a tükörfordítások követhetnek nemzetközi megoldásokat.

A szétfejlődő magyar nyelv esetében előfordulhat, hogy ugyanannak a fogalomnak, jelenségnek, akár négy-öt magyar nyelvű elnevezése is kialakul, a mi a hétköznapi nyelvhasználatban kisebb problémát okoz, de a terminológiában megengedhetetlen.

Csupán néhány példát említek szemléltetésül.

Egy személyesen megélt eset: egy osztrák-magyar tanácskozáson, amelyen mindkét félnek a maga anyanyelvén kellett beszélnie, s szinkrontolmácsok fordították a felszólalásokat, előkerült a tanárképző főiskola mint intézménytípus. Ezt „osztrákra” pädagogische Akademie-nek fordították, nem lévén Ausztriában a tanárképző főiskolának megfelelő felsőoktatási intézmény (ellentétben Németországgal, ahol voltak pädagogische Hochschule-k). A tanácskozás jegyzőkönyvének elkészültével a szövegeket visszafordították magyarra, s abban a tanárképző főiskola helyett már óvópedagógus-képző intézmény szerepelt.

2009-ben Beregszászban egy konferencián már idéztem az alábbi példákat történelem és kémia tankönyvek terminológiájából:

Popel-Kriklja: Kémia 7. osztályos tankönyvben:

üvegtárgylemez – (magyarországi tankönyvekben tárgylemez)

üvegpálcika – (magyarországi tankönyvekben üvegbot)

lapos fenekű gömblombik – (magyarországi tankönyvekben álló lombik)

szeszégő – (magyarországi tankönyvekben borszeszégő)

Popel-Kriklja: Kémia 8. osztályos tankönyvben:

porció – (magyarországi tankönyvekben adag)

képlettömeg – (magyarországi tankönyvekben ez a terminus nem fordul elő)

Podaljak: Világtörténelem tankönyvben

konkviszta – (magyarországi tankönyvekben gyarmatosítás)

anyagi világ – (magyarországi tankönyvekben gazdaság)

mestersegéd – (magyarországi tankönyvekben céhlegény)

nemesi demokrácia – (magyarországi tankönyvekben rendi monarchia)

két Szicília királysága – (magyarországi tankönyvekben Szicíliai kettőskirályság) stb.

Nyitrán készült terminológiai tárgyú szakdolgozatokból is idézhetek számos példát. Lássunk néhány földrajzi szakkifejezést:

– Sz(lovákiai) M(agyar): nulladik hosszúsági kör, kezdő hosszúsági kör, kezdő délkör, nulladik délkör – M(agyarországi) M(agyar): kezdő hosszúsági kör, 0 fokos hosszúsági kör

– SzM: (földrajzi koordináták megadásakor) fok – MM: fok, fokszám

– SzM: pólus – MM: sarkpont

– SzM: ekvatoriális nagyrassz – MM: fekete bőrű (negrid) emberfajta

– SzM: europid nagyrassz – MM: fehér (europid) emberfajta

(forrás: Oriskó Renáta: A magyar tanítási nyelvű iskolák földrajztankönyveinek terminológiai elemzése. Kézirat. Nyitra 2013)

– SzM: Kaskády – MM: Mesterséges vízesés

– SzM: Kuma-Manics-alföld ~ Kuma-Manics-mélyedés – MM: KumaManyicssíkság

– SzM: Kapverdi – MM: Zöld-foki szigetek

– SzM: endogén folyamatok – MM: belső folyamatok

– SzM: vulkanizmus – MM: vulkánosság

– SzM: Drakensberg – MM: Sárkány-hegység

(Varga Tamás mskr. egy folyamatban lévő munkából)

Mindezt azzal a szándékkal mondtam el, hogy ráirányítsam a figyelmet egy égető problémára, nevezetesen a „magyar-magyar” összehasonlító terminológia megvalósítására.

A munkát az iskolai szakszókincs összevető feldolgozásával kellene kezdeni. Egyrészt azért, mert az egy jól körülhatárolható, nem túl terjedelmes korpusz (tantárgyanként 300-600 szakkifejezés), másrészt pedig az anyanyelvű oktatásnak az anyanyelvre gyakorolt pozitív hatása (presztízsemelés, széleskörű nyelvhasználat) miatt. Abban az esetben, ha a határon túli magyar iskolákban az anyaországi tankönyveket használják, természetesen nincs szükség az összehasonlítás elvégzésére. A többi esetben országonként háromnyelvű elektronikus adatbázis létrehozását javaslom, például „anyaországi magyar – felvidéki magyar – szlovák”. A nyelvek sorrendje az adatok elektronikus kezelhetősége miatt irreleváns.

A magyar-magyar terminológiai program rövid távon megkönnyíti a szakmai kommunikációt, hosszabb távon pedig abban az esetben is hozzájárulhat a nyelvi-kulturális nemzet erősítéséhez, ha a határon túli magyar iskolákban ilyen vagy olyan okból nem lehet használni anyaországi tankönyveket.

(A Magyar Nyelvstratégiai Intézet Lendván tartott konferenciáján tartott előadás rövidített változata.)

 

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x