A jelenséget elnevezhetnék akár „bikicsunájnak” (< Big in Japan) is, de népi jelentéstulajdonításról, értelmesítésről szakmai kifejezéssel: népetimológiáról van szó. Azért nem mondok népi értelemkeresést, mert sok esetben értelmetlen szöveg jött létre, mint például a bikicsunáj esetében… De mi is az a bikicsunáj? A Bikicsunáj egy internetes mém, másként fogalmazva a 2010. év internetes folklórjának egyik legsikeresebb „terméke”. Az egyik, „úgynevezett” tehetségkutató műsorban egy 1969-es születésű ököritófülpösi biztonsági őr az Alphaville együttes Big in Japan című dalát adta elő, gyenge angol kiejtéssel, illetve – a szöveg egyes részeinél – homofonikus jellegű halandzsával helyettesítve. A felvétel felkerült az internetre, a közismert videomegosztóra és rövid időn belül népszerű lett. Lett Bikicsunáj feliratú póló, alakult Bikicsunáj fan club. Egy nyelviskola „Mr. Bikicsunájt” állította elrettentő példaként az idegen nyelveket nem beszélők elé.
A bikicsunáj tehát a téves kiejtés sajátos példája lett. Félreértelmezések, téves kiolvasások egyébként bőven akadnak a dalköltészetben. Klasszikus eset, sok írónk is közzétette. Az ötvenes években divatos mozgalmi dal, a „Sződd a selymet, elvtárs” szövegét – nyilván egyfajta tiltakozásul így énekelték: Ződ a segged, elvtárs…
További bikicsunájok, angol szövegek tréfás magyar fordításai:
What do you say – Vadulj szél
Give me some lovin – Kiviszem a lavórt
Sending out an SOS – Szentmihályon presszó lesz…
A gyakran énekelt orosz dalt is sokan félreértették: „Sose hallok olyan gyönyörű nótaszót, amilyet sihedernyi koromban”. Ez a sihedernyi koromban okozott gátlást, meg nem értést sokaknak, s lett belőle: „amilyet siheder nyikorogna”. Illetve: „amilyet Siheder Nyikoromban”. A szövegtorzító szerint Siheder Nyikorom egy orosz városka.
Magyar dalokkal is folyamatos a félemagyarázás. A Pál, Kata, Péter, jó reggelt kezdetű dal kapcsán valaki úgy értette, hogy nem három, hanem egyetlen embert szólít meg, Pálkata Pétert.
Egy klasszikus: Weöres Sándor Bóbita című versében szerepel a nehezen érthető sor: „szárnyat igéz a malacra”. Ezt a gyerekek így költötték át: Szárnyati Géza malacra
Igaz ennek nincs értelme, de sokan értelmesebbnek gondolták, mint az eredetit, sőt egy szereplő neve is felbukkant: Szárnyati Géza…
Végül egy népi anekdota a félreértésről: Egy gyergyói székely faluban történt. Nagyobb katolikus ünnep lévén, a mise után a hívek elénekelték a pápai himnuszt, amelynek befejező sora a következőképpen hangzik: „Áldd meg Isten szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!” Egy idős nénike, aki már valószínűleg nagyot is hallott, a következőképpen énekelte a dalszöveget sokak derültségére: „Áldd meg Isten szentatyánkat, Krisztusnak melytartóját!” A melytartó a helyi tájszólásban a melltartó megfelelője.
Tisztelt Balázs Géza!
A népetimológia téves etimológia, naiv, nem tudományos szómagyarázat. A beszélő számára ismeretlen eredetű és szerkezetű szót, kifejezést értelmessé, a szerkezetet átláthatóvá teszi. Tipikus példák erre: tuberosa > tubarózsa; kara katna > kárókatona; Durchdefekt > durrdefekt stb. A bikicsunáj nem népetimológia, egyszerűen homofónián alapuló átvétele, lejegyzése a (félre)hallott szövegnek. Ahogyan az R-Go-féle „csikidám” is a „Check it out!”-ból lett. Szó sincs etimológiáról, jelentéstulajdonításról, értelmesítésről!
Tisztelettel:
Bogdán Balázs
Kylie Minogue: I should be so lucky c. Szám refrénje magyarosan: Ásót visz a Laci
Gyerekkorom kedvence: „illaberek náda kerek” tehát kerek a nádja az illabereknek. Semmi értelme, és a nád ragozása is helytelen, de a gyermekfül ezen könnyedén átsiklik. Enugye helyesen: Illa berek, nádak, erek.
Köszönöm a pontosítást. A népetimológiának két szintje van: amikor valóban értelmesítjük, és amikor valami halandzsa van a helyén. A bikicsunáj és a csikidam homofonikus halandzsa (igaz, később mindkét szó önálló jelentéssel telt meg). A népetimológia egyik iskolapélda az agronómus – ugrómókus. Nem tudom, hogy itt van-e szó értelmesítésről, jelentéstulajdonításról, hiszen ez is szemantikailag badarság (halandzsa). De gondolkozzunk el ezen! Köszönettel: BG
Tisztelt Balázs Géza!
Az ugrómókus valóban tipikus népetimológia: a „nép” által nem értett, számára tehát értelmetlennek tűnő idegen hangzású agronómusnak az értelmesítése, szóösszetételként vagy szerkezetként (ugró mókus) való „feloldása”. Lehet, hogy csupán véletlen, de ilyesmi figyelhető meg a GEM-kapocs > gémkapocs esetében. Vagy játékból: e-mail > Emil; file > filé.
Tisztelettel:
Bogdán Balázs
Még annyit tennék hozzá, hogy a filé és az emil nem is annyira népetimológia, hanem szándékos szóferdítés. Inkább ebbe a kategóriába lehetne sorolni a „bikicsunáj”, „levelet kaptam, lájf” stb. típusú szavakat is.
Tisztelettel:
Bogdán Balázs
Ami kimaradt: az ugró mókus szemantikailag nem értelmetlen, hiszen valóban képes ugrani (ha nem is olyan értelemben, mint a kenguru). Sőt, vannak repülőmókusok is, melyek bőrredőjük segítségével valóban képesek egy ideig fennmaradni a levegőben, még ha nem is abban az értelemben repülnek, mint a madarak.
Idemásolom a MGramm. vonatkozó részét. Apróbetűs.
Népetimológia (szóértelmesítés): (…) Ma az ilyenfajta szóértelmesítés visszaszorult. Sokkal gyakoribb viszont a szándékos szóferdítés: majonéz > majomész vagy majomnéz; nyugdíjas > nyögdíjas; de ennek gyakran az a célja, hogy ha torzítva is, de magyarul nevezzen meg valamit, amire nincs magyar kifejezés: e-mail > emil; file > filé; mouse pad > egérpad; home page > honlap. A szóferdítések egy része egyedi, alkalmi alakulat, nem válik a szókincs részévé” (Magyar grammatika, 343-4).
Tisztelt Balázs Géza!
A mellékelt idézet szerint sem illik a „bikicsunáj” a népetimológia kategóriájába.
Bogdán Balázs
A 4. levélben igyekeztem a kérdést megválaszolni, a 8. pontban pedig arra igyekeztem fölhívni a figyelmet, hogy a grammatikai meghatározások is bizonytalanok: „az ilyenfajta szóértelmesítés visszaszorult”. A szándékos szóferdítésre a MGramm. még értelmezhető, de egyébként szemantikailag használhatatlan szavakat (halandzsát) is hoz – a majomméz elég nehezen képezelhető el normális magyar mondatban; az én véleményem az, hogy egy következő lépcső, amikor már csak homofonikus halandzsa van (bikicsunáj). Viszont (erre is utaltam, de nem fejtettem ki), a bikicsunáj időközben mégis megtelt jelentéssel, ma Magyarországon mindenki tudja, hogy mi az a bikicsunáj, ellenétben a fene rossz porával (peronoszpóra), amelyet csak nyelvészeti tankönyvek ismernek, s kétlem, hogy ma vidéken bárki használná. (De lehet, hogy tévedek ebben is.) Ha már így végiggondolom, lehetséges egy negyedik típusa is a népetimológiának: amikor természeti hangokba „értünk bele” értelmes mondatokat (pl. harang, vonatzakatolás). Ez a Rácz E. tanár úr tárgyalt „belehallás” jelensége, ha jól emlékszem, Nyíri Antal hangutánzó mondatnak nevezi – valójában is ez „etimológia”, s ebben s van értelmes, valamint halandzsa is.
Tisztelt Bogdán Úr! Köszönettel fogadom észrevételeit, mert ennek a kérdésnek a végiggondolása már évtizedek óta várat magára, s engem is foglalkoztat. Üdvözlettel: BG
Tisztelt Balázs Géza!
Köszönöm kifejtő válaszát, azonban azt gondolom, kár idekeverni a halandzsát.
Attól még, hogy egy szónak vagy szószerkezetnek nincs referenciális tárgya, jeltárgya, még nem halandzsa. Igenis hallás utáni értelmesítés történik a majomméz esetében, hiszen van majom meg van méz is. Éppen ettől „etimológia” — hogy a „nép” értelmes szavakra fejti fel vagy fejti vissza a számára értelmetlent. Mintha ezekből a szavakból jött volna létre a szó vagy szószerkezet. A bikicsunáj esetében semmi ilyesmi nem történik. Nincs semmilyen belehallás, egyszerűen homofóniai leírás történik. Ez, ha úgy tetszik, egy téves fonetikai leírás/visszamondás. Mint amikor a ’60-as években a magyar zenekarok tagjai megpróbálták hallás után leírni az angol nyelvű dalszövegeket, és úgy sikerült, ahogy. Ez valóban halandzsa. De semmiképp sem nevezném népetimológiának. Szándékos szóferdítésnek sem, hiszen éppen nem szándékos. Nem látom tehát a szinteződést. Két külön jelenséget látok. A „fene rossz pora” is szavankénti értelmesítés, etimologizálás, akkor is, ha a szerkezet együtt nem jelöl semmit. Pontosabban dehogynem, a peronoszpórát.
Az más kérdés, hogy a bikicsunáj utólag jelentéses lett. A Karinthy-féle „Kiszera méra bávatag” is jelentéses lett valamilyen módon, de látható a különbség közte és a „mintamókus” között. Mint ahogy az is más kérdés, hogy a korábbi népetimológiával létrejött szavakat ma ki mennyire ismeri. A szándékos szóferdítés tipikus példája a prolibusz. Ezt ma már kevesen ismerik. A nyögdíjast többen. A szóalkotási mód mibenléte nem változik az idővel, csak a jelen idejű értelmezés.
A hangutánzó és hangfestő szavak esetében megint csak nem a népetimológiát látom, sokkal inkább a halandzsával állhat rokonságban. Mert nem valami értelmetlent helyettesítünk korábbi, értelmes elemekkel, hanem valami hanghatást jelentéssel ruházunk fel. Ám ezt egyértelmű, (többnyire) kollektív tapasztalaton alapuló motiváció eredményeképp.
Szívesen cserélek itt eszmét, ha tudok.
Üdvözlettel:
Bogdán Balázs
Tisztelt Bogdán Úr!
Ellenőriztem egy más forrásban is: Kiss Jenő-Pusztai Ferenc szerk. Magyar nyelvtörténetben, s ott is az Ön álláspontját támasztják alá: népetimológia alapja alaki hasonlóság – „többé-kevésbé” hasonló, ismert szóval való összekapcsolva szócsaládjába vonja… Az újabb korban tréfás, játékos értelmesítések is nagy számban vannak. Bevezetik az álnépetimológia fogalmát is, az ismert jelentések elferdítésére (pl. az istállóját).
Az általam ellenőrzött nyelvészeti szakirodalom szerint Önnek igaza van.
Ez korrekt és igazolható álláspont, én mégis továbbmennék egy lépéssel. Mi a népetimológia célja: értelmessé tétel. Ennek első lépcsőfoka: saját hangrend szerinti kimondás (ide sorolhatók az idegennyelv-utánzók). Ez lehet blabla (bikicsunáj), lehet értelmesnek ható, egyébként ugyancsak halandzsa: Massachusetts = Meszes Csusza, empiriokriticizmus = egymillió pici Krisztus, lehet motivált is: laptop – laptok (!). Hogy ezek hasonló jelenségek, az is bizonyítja, hogy az értelmetlen hangsor (tudományosan: logatom) jelentést kaphat, s új szóként jelenhet meg – ez esetben az etimológia (az értelmesítés, a magyarázat nem meglévő szóhoz, szócsaládhoz igazít, hanem teremt egy újat). Ilyen szempontból ezek a jelenségek összekapcsolódnak. Azt hiszem, hogy a nézetkülönbség oka a népetimológia szűk és tág értelmezése, valamint a népetimológia mögötti motivációk különbözősége. Nyilván nem oldottam meg a kérdést, de talán kicsit közelebb kerültünk hozzá.
Üdvözlettel: BG