Ma a lineáris időben, a kronoszban élünk, s elfeledkeztünk a kairoszról, a szent időről. A széles körben elterjedt „régi öregek” – egyébként nyelvileg kissé szokatlan – szókapcsolat és az azzal kezdődő mondanivaló többletjelentéssel bír, egy egykor teljes időben élő kultúráról tudósít. Az egykor egységes kultúra és idő kettészakadt, „minden Egész eltörött”, mondja Ady, „bebádogoztak minden ablakot”, mondja Tollas Tibor. Az ősi kultúra folytonosságának világa nyomokban még megfigyelhető a népi tárgykultúra motívumaiban, de már nem értjük a nyelvét. Pedig ez lehetne a transzcendens trambulin, az ugródeszka a spirituális, szent világba, amely segíthet utat mutatni az eltévedt embernek. Kutatni, elemezni fontos, ennek része a részekre szedés, de az analizálás után következnie kellene a szintetizálásnak is – nemcsak a kultúra és az ember részeiről kellene szólnunk, hanem az egészről is. Akik ezt a magyar kultúrában megpróbálták, gyakran pórul jártak – gondoljunk Karácsony Sándorra, aki éhenhalt, vagy Lükő Gábor mellőzöttségére, akit mindmáig nem fogadott el a tudomány.

Harangozó Imre a 2022. évi kultúra napján előadást tartott Zamárdiban és Látrányban.
(Manyszi-infó)