Följegyezték Besenyőtelekről, Tarna-mellékről, Vácról, Gyuláról, Hugyagról, Szegedről (ÚMTSz. 5/252). Népiesnek gondoljuk:

„Szent György napkó napfőkőtt előtt mentek az utcán, oszt mondták: Szedem a hasznot, szedem a hasznot. Meztelen vótak. Ott ahun a csorda járt. Ottan. Tiszta szűzanya meztelen.” (Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek… https://library.hungaricana.hu/hu)

Előfordul Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regényének fordításában (Európa, 1972) is:

„Most aztán szűzanyameztelen, csak egy kis fehér kötényke van rajta, a zsebén vöröskereszt, és fodorral van körülszegve. Egyszer s mindenkorra el is döntöm – a madzagja eltűnik a hasa zsírredő közt, és elöl jól fölhúzza neki –, hogy igenis barna.”

Emlékeztet bennünket egy másik, motivált szókapcsolatra anyaszült meztelen. Amikor az ember megszületik, pucér. Ezért anyaszült meztelen. De hogy kerül ide a szűzanya? Többszörös torzulással. Először volt tehát az anyaszült meztelen ebből elhasonulással (disszimiláció) egyúttal népetimológiás torzítással: anyaszűz. Az anyaszűz önállóan is él. Ebből lett: anyaszűzmeztelen (Rakaca, Kiskunhalas, Tardoskedd – ÚMTSz. 1/230). S ha már van anyaszűz, akkor ez megfordítható és tovább értelmesíthető: szűzanya. A „megfordítás” jelentését nem írták még le a magyar nyelvtanok – egyedül Czuczor és Fogarasi szótárának bevezetőjében van szó a kerek (megfordítható) szavakról (apa, bab), de ide tartoznak a sajátos keresztszerkezeteket (kiazmusok) is: csíkmák – mákcsík, például Temesi Ferencnél: csíkmákszűrő – mákos csík (Az utca legjobb kocsmája, Scolar, 1919: 7), valamint a kevésbé népies formákban: lisztcukor – cukorliszt, bérlőtárs – társbérlő, padlószőnyeg – szőnyegpadló.

Az anyaszült, anyaszültmeztelen mintájára pedig végül megalkotható a furcsa (némiképp ellentmondásos, jelentéskeveredéses) szóösszetétel: anyaszűzmeztelen.

Vagyis az anyaszűzmeztelen így keletkezett – képlettel:

anyaszült meztelen > anyaszűz > anyaszűz(meztelen) > szűzanyameztelen

Nem kis nyelvi bravúr!