A Szombathelyről a Bakonyon keresztül Budapestre közlekedő IC-k a roppant fantáziadús Bakony néven futnak mind egy szálig, nyilván azért, mert a MÁV névadóinak fantáziája totálisan kimerült a szegedi IC-k elnevezésében.

A megafonos utastájékoztatás, ahogy már a MÁV-tól megszoktuk, agresszív és szakadatlan dobhártyaszaggatást jelent. A dohányzásra vonatkozó tilalmat naponta több százszor beleüvöltik az állomások légterébe, nem is szólva a Covid-terror jegyében elbömbölt fenyegetésekről, melyeket egyelőre pihentetnek, hogy ősszel újabb fenyegetésekkel megspékelve esmeg a nyakunkba, jobban mondva az agyunkba zúdítsák őket.

A Bakony IC-kre vonatkozik az a férfihang elkukorékolta közlemény, amit naponta százszor meg ezerszer lejátszanak mindazokon az állomásokon, ahol megáll az említett IC:

„A vonat elején/végén levő kocsik pótjegy váltása nélkül vehető igénybe utazásra.”

Nem magyar anya szülte, aki ezt fogalmazta, az hétszentség. De az se magyar, aki ezt így olvasta hangrögzítőre. Mellesleg még mi a lófaszra „vehető igénybe” a kocsik, ha nem utazásra? Gabonaőrlésre, netán fogpasztagyártásra?

Le a kalappal a celldömölki állomás előtt! Ott egy női hang az idézett mondat nélkül közli a Bakony IC-kre vonatkozó tudnivalókat.