Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Anyanyelvünknek köszönhetünk mindent – Megnyitották az 55. magyar nyelv hetét

2021.04.11.nincs hozzászólás

Az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, valamint a Magyar Nyelvi Szolgáltatóiroda idén 55. alkalommal rendezte meg közösen a magyar nyelv hetét.

A program a tavalyi évben sajnos a vírushelyzet miatt elmaradt, idén azonban nyolc napon át várja érdekesebbnél érdekesebb előadásokkal, beszélgetésekkel a három intézet az online térben az érdeklődőket. A rendezvény első állomására, vagyis az ünnepélyes megnyitóra április 11-én, 19 órakor került sor, az időpontválasztás pedig nem véletlen, hiszen az idei évben a szervezők a költészet nyelvét kívánják kiemelt szerephez juttatni.

A megnyitón elsőként Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke köszöntötte a nézőket, aki örömét fejezte ki amiatt, hogy – bár sokunknak eszébe se jutna – mégis számos alkalommal ünnepeljük a magyar nyelvet. Kezdve január 22-én a magyar kultúra napjával egészen november 13-áig a magyar nyelv napjáig. Beszélt országos anyanyelvi és helyesírási versenyekről, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy védjük nyelvünket. Ezután Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke szólalt fel, kiemelve az értékmentés fontosságát. „Nyelvében él a nemzet” – idézte Kővári Lászlót, illetve utalt Péczely József gondolatára, mely szerint poézise kelti éltre a nemzetet, a nyelvet. Erről fog szólni ez a hát. Két olyan dologra hívta fel a figyelmet – a helyhez kötöttségre, illetve az összetartozásra, az identitáserősítésre – amely a nyelvnek köszönhető. Balázs Géza, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága elnöke a rendezvénysorozat történelméről mesélt, ami egészen 1967-ra nyúlik vissza. Grétsy László nevét említette, aki mindezt végig kísérte a kezdetektől napjainkig. Arról is beszélt, milyen nagy fejlődésen ment keresztül az eseménysorozat népszerűsége, hiszen néhány évvel ezelőtt még csak az országhatárokon belül voltak elérhetőek az ez alkalomból rendezett előadások. Később külföldön, leginkább Erdélyben is ünnepelték a magyar nyelvet, most pedig először válnak ezek a beszélgetések a világ bármely pontjáról elérhetővé az online térnek köszönhetően.

A köszöntők után egy új sorozat első része vált megtekinthetővé, amely a Tempora mutantur címet kapta. Blankó Miklós főtitkár és Cservenka Judit alelnök a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága nevében kérdezte Görög Ibolya protokoll-szakértőt. A sorozat célja az idő és benne önmagunk vizsgálata, ezáltal a szervezők számára egyértelmű volt, hogy elsőként az illemről, a viselkedésről kell szót ejteni. Görög Ibolya az együttélés alapnormáira hívta fel a figyelmet, azokra a dolgokra, amelyek az idők során szinte alig változtak. Szóba kerültek a kutatási terület különféle megnevezései, ugyanis a szakértő szerint az illem szó sokszor taszítóan hat, sokan elavult dolognak tartják. Éppen ezért ő inkább a viselkedéskultúra megnevezést részesíti előnyben, amely egyben ki is tágítja a fogalmat, hiszen ide tartozik a társadalmunk egészét érintő előítéletesség, és az általánosítás is.

Blankó a lazaság megengedettségének kérdésére terelte a szót, Görög válaszából pedig megtudhattuk, hogy mindez attól függ, hogy az illető milyen társadalmi pozíciót, munkakört tölt be. Illetve azt is, hogy az egyéniség és a kitűnni vágyás gyakran az illem, a viselkedési normák betartásának rovására megy. Nagyon érdekes volt arról hallani, hogy a protokoll szerint milyen helyzetekben kinek kell előre köszönni. Sokan nem tudják ugyanis, hogy ha például egy irodaház az egyik szobájának ajtaja nyitva van, nem annak kell köszönnie, aki elhalad előtte a folyosón, hanem a bent tartózkodóknak illik először kiszólniuk. Az iskola e téren betöltött szerepére is kitértek, a beszélgetők azt mérlegelték, mennyire adják át a pedagógusok tanítványaiknak illemtudásukat. Szóba került a járvány mint viselkedéskultúránkat átalakító elem. Az, hogy már nem feltétlenül alkalmazzuk azokat a nonverbális üdvözléseket, mint például a kézfogást, vagy hogy nyelvünk kopik, az online oktatás miatt, mivel a gyerekeknek kevesebb a megszólalási lehetősége, mint a személyes jelenlét során.

A beszélgetés legfontosabb gondolata az volt, amikor Görög Ibolya kiemelte a nyelvhelyesség fontosságát, hiszen szerinte nincs semmi másunk, mint a kultúránk és az anyanyelvünk. Nemzetünk történelméből hozott példákat azokra az alkalmakra, amikor a magyar nyelv mentett meg bennünk. Ez őrzi meg múltunk, ez által maradunk fenn. Így véleménye szerint amikor csak lehet, kerülnünk kell minden idegen szót, hiszen ezek könnyen háttérbe szoríthatják magyar jelentésüket, amelyek könnyen kikophatnak szókincsünkből.

Számos érdekes dolgot hallhattunk mind a megnyitó, mind pedig a beszélgetés során, azt gondolom, tanulságos háromnegyed óra volt, amelynek minden mondatát érdemes tudatunkban elraktározni, tanácsait megfogadni.

A felvétel visszanézhető itt.

Új hozzászólás