Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Oltakozunk?

2021.03.26.1 hozzászólás

Egy új szóalak grammatikai vizsgálata

Az élő nyelv új szóhasználatai komoly gondolkodásra késztetik az anyanyelvi beszélőket, különösen azokat, akik felelősséget is éreznek nyelvük kifejezőképessége, harmóniája, törvényszerűségeinek megtartása, valamint a nyelvhasználat pontossága, szépsége iránt. A beszédben észrevehető változások a legtermészetesebb módon váltanak ki érzelmeket (negatívakat is, pozitívakat is). A vírusjárvány idejében létrejövő új szavunk: az oltakozik is heves indulatokat váltott ki, amint azt elsősorban Balázs Géza és Minya Károly írásaiban, valamint az azokra érkező olvasói visszajelzésekben láttam. A szó megítéléséhez érdemes a morfológiai felépítettség szabályosságát, valamint a szó rendszerbe (az ige alaktani rendszerébe) illeszthetőségét is figyelembe venni. Ehhez járulok hozzá írásommal.

Balázs Géza és Minya Károly cikkeiben egyaránt központi érv a szó elfogadhatóságát illetően, hogy az oltakozik szabályosan képzett visszaható ige. Azonban arra is utalnak mindketten, hogy e képzett alakban mégis van olyan mozzanat, amely alapján valamelyest kilóg az „átlagos” visszaható igék sorából. Ez igaz. – Nézzük meg ennek a hátterét és az okát!

A magyar igéknek – alaki és mondattani szempontok alapján – hat igenemük különböztethető meg.

Cselekvő igék, pl. ír, jár, megköt. Az ige alanya maga a cselekvő.

Mediális, azaz történést kifejező igék, pl. fénylik, fagy, lebarnul. Az ige alanya a történés átélője.

A cselekvőkből képezhetők a műveltető igék, pl. írat, járat, megköttet. Az ige alanya a cselekvés végeztetője.

Szenvedő igék, pl. íratik, megköttetik. Az ige alanya a cselekvés objektuma, vagyis az, amire vagy akire a cselekvés irányul.

Visszaható igék, pl. tolakodik, vakaródzik. Az ige alanya a cselekvés végzője, mely azonos az ige tárgyával, vagyis a cselekvés visszahat önmagára.

Kölcsönös igék, pl. ölelkezik, verekedik. Az igéhez két alany tartozik, melyek kölcsönösen hatnak egymásra: egyik a másik objektuma, és fordítva. A kölcsönös igenem önálló léte mondattanilag könnyen igazolható, ismeretét kizárólag az egyetemi tananyagban várjuk el.

Az oltakozik kapcsán a visszaható igékre kell fordítanunk figyelmünket. A visszaható jelentést egy képző jelentése hordozza. Mos-sa magát = mos-akod-ik, fésül-öm magamat = fésül-köd-öm, begombol-od magadat = gombol-koz-ol, rejt-jük magunkat = rejt-őz-ünk, (a macskák) nyal-ják magukat = nyal-akod-nak, vonszoljátok magatokat = vonszol-ód-tok.

A visszaható ige képzése nem automatikus, mint a műveltető vagy a szenvedő igéé. Műveltető igét csaknem minden cselekvőből képezhetünk, szenvedő igét csaknem minden tárgyas cselekvőből képezhetünk. A szenvedő ige megalkotását még receptszerűen is felírhatjuk: végy egy tárgyas igét, tégy hozzá egy műveltető igeképzőt, használd ikesen, és kész a szenvedő, pl. hozatik, vétetik beoltatik, motoztatik stb.

A visszaható ige alkotása, felismerése, elfogadása sokkal lassabb és nehézkesebb. Ennek több oka van. A legfőbb ok a visszaható ige jelentése: kevés olyan cselekedet van, amit egy cselekvő önmagára szokott irányítani. Természetesen ez nem grammatikai ok.

Az automatizmus hiányának grammatikai oka az, hogy többféle visszaható képzőnk van. Fontos tudnunk, hogy a magyar nyelvben kizárólagos visszaható képző nincs, vagyis nincs olyan képzőnk, ami csakis visszaható ige képzésében venne részt. A visszaható igék képzői egyes igetövek mellett kölcsönös, más igetövek mellett folyamatos vagy gyakorító jelentést hordoznak.

Érdemes egy kirándulást tenni a kérdéses igénk képzőjének jelentésárnyalataiban. Az oltakozik morfológiai összetétele a következő: olt– (tárgyas cselekvő ige abszolút töve) + –akoz (visszaható igeképző) + –ik (általános, ikes igei személyrag, egyes szám, harmadik személy). Azt olt– igető tárgyassága előfeltétele, de nem kötelező oka a képző visszaható olvasatának. Az ikes ragozás azonban kötelező sajátossága a kölcsönös igéknek, ez feltétlenül erősíti a képző kölcsönös jelentésű olvasatát.

Maga a -koz/-kez/-köz képző (előhangzókkal is) a következő alapjelentéseket hordozza:

törül-köz-ik = visszaható (törli magát)

fogad-koz-ik = gyakorító (többször megfogad valamit)

vár-akoz-ik = folyamatos (hosszan vár)

ölel-kez-ik = kölcsönös (X öleli Y-t, Y is öleli X-et)

Mint előbb láttuk, az olt- valóban alkalmas tő ahhoz, hogy visszaható igét alkossunk belőle, hiszen tárgyas ige. Ezen az sem változtat, hogy a cselevés eszközlője, vagyis az a személy, akivel végeztetjük a cselekvést, nem magunk vagyunk. Valójában itt van az a pont, ahol az oltakozik – némely más igéhez hasonlóan – eltér az átlagos visszaható igéktől, és amely különös jelentést Balázs Géza és Minya Károly is megérez. Ebben a jelentésben egy rejtett műveltetés is jelen van, tudniillik a cselekvés irányítója és végzője/eszközlője nem feltétlenül azonos, tárgya azonban azonos az irányítóval.

A visszaható igék közé soroljuk azokat az igéket is, amelyek jelentéskörében mások végzik a cselekvést a mi parancsunkra, de a cselekvés ránk hat vissza Pl.

iratkozom = én – engem írnak – nem én írok;

bérmálkozom = én – engem bérmálnak – nem én bérmálok;

méretkezem = én – engem mérnek – én is mérek, más is mérhet, eszköz is mér;

temetkezem = én – engem temetnek – nem én temetek;

nyiratkozom = én – engem nyírnak – nem én nyírok.

Vagyis a visszahatás létrejöhet a cselekvés közvetítésével, egy eszközlő segédletével is. Az oltakozik új szóelőfordulás nyilván emiatt bántja néhány jó hallású, érzékeny anyanyelvi beszélő nyelvérzékét. Valóban, a jelen vírusjárvány oltási protokollját ismerve, az érintettek nem maguk oltják magukat, azonban a maguk indíttatására mással végeztetik el a cselekvést. A szó ily módon a visszaható igék e különleges, műveltetést is magában hordozó alcsoportjába tartoznak.

Mindezek után az oltakozik szót grammatikailag szabályosnak, a kívánt jelentés kifejezésére megfelelőnek tekintjük.

Hasonló jelentésben, más kölcsönös igeképző felhasználásával a következő szóalakok megjelenésére is számíthatnánk:

oltakozik

oltatkozik

oltakodik

oltózik

oltódik

oltódzik

Választhatunk, melyik legyen a visszaható jelentésű alak. Bármelyikre is tegyük voksunkat, szokatlan lesz. És fejezzük ki a reményünket, hogy bármelyiket választjuk ideiglenesen, nem kerül bele véglegesen egyetlen szótárunkba sem, hisz a járvány megszűnése után elfelejthetjük az oltakozást úgy, ahogyan van.

A szerző nyelvész, egyetemi docens (ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszék), valamint a Magyaróra című folyóirat egyik szerkesztője.

Az írás megjelenik az Édes Anyanyelvünk 2021/3. számában is. A szerk.

1 hozzászólás

#1 Dr. Hadarics Tibor 2021. 03. 27. 12:04:18

Tiszteletem!
Személy szerint falra mászom a “vakcina felvétele” kifejezéstől, és ez is kezd terjedni. A vakcinát szerintem az oltandó személy nem felveszi, hanem megkapja, beoltják vele. A vakcina felvétele szerintem legfeljebb a rókák szájon át történő vakcinázásakor állja meg a helyét, ez úgy történik, hogy a környezetbe szétszórt, csalétekbe rejtett vakcinát a rókák megtalálják és megeszik. Ilyenkor az állatok felveszik a vakcinát, a szó szoros értelmében, hiszen a földről szedik fel (persze nem a kezükkel, hanem a szájukkal). Egy parenterálisan adott gyógyszer (jelen esetben vakcina) esetében szerintem helytelen a felvétel szó használata, hiszen a beoltandó ember nem “elkövetője”, legfeljebb “eltűrője” vagy “igénylője” az oltás cselekvéssorozatának, tehát nem felveszi, hanem csak engedi (vagy kéri), hogy valaki más őt beoltsa.
Tehát mi az ön véleménye a “vakcina felvétele” kifejezésről?

Új hozzászólás