Tudatosan gondolni minden eredményre, mindenre, ami jó, szép és hasznos. Ezzel együtt legalább törekedni az önmagunkkal való szembenézésre is, arra, hogy képesek legyünk mindazt megbánni, amit kell s el tudjuk fogadni a kegyelmet, a megbocsátást is. Erő kell ahhoz is, hogy képesek legyünk megválni mindattól, amit fölöslegesen cipelünk. Azt hiszem, ez a kulcs, lássuk, kezeljük helyén azt, hogy amit elértünk, amiért annyit fáradtunk s amihez annyi kegyelmet kaptunk.
Kerek égen járok, szép ragyogó csillag,
Kelj fel Úristen, tégy világosságot, égi hangosságot…
(Egy közel 100 esztendős zsákai pásztorasszony mondta el nekem ezt az édesapjától tanult imádságot 1996. március 17-én)
Kép: Szaruberakásos ostornyél részlete. Deák Sándor orosi-pusztai számadókanász munkája; 1936. (Saját gyűjtés)
Mi az a transzendens? Csak nem a transzcendes kiejtett változata lenne?
Kétszer is?
Tisztelt Harangozó úr!
Ezt az imádságot már a Hagyaték c. műsorban is hallottam Öntől, le is írtam.
Amennyiben van folytatása, megkérném rá, hogy küldje el nekem.
Köszönettel, Söveg Ildikó