Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Séta fotók és épületek között
Szülőföldünk 3.

2021.01.1.nincs hozzászólás

Ilyen volt, ilyen lett! – hirdették a régebbi reklámok, photoshop és más eszközök segítségével kopaszból fürtös fejűvé, kövérből karcsúvá varázsolt személyek fényképeivel bizonygatva a különböző „csodaszerek” hatását.

Ilyen volt, ilyen lett! – írhatnák fel azokra a valódi, dokumentumértékű képsorozatokra, amelyek egy-egy hajdan szebb napokat látott, majd háborútól, emberi gondatlanságtól, vagy csupán a múló időtől lepusztult épület, tér, városrész megújulásának történetét követhetjük nyomon. Különösen kedvelem azt az újabb szokást, hogy az építkezéseket körülvevő palánkon nem grafittik, hanem a rekonstrukció alatt álló épület kinagyított fotói tekinthetők meg régmúlt, múlt és jövő időben. Azaz: milyen volt eredetileg a fénykorában, milyen lett egy kényszerű átépítés vagy felújítás során, és milyen lesz, ha majd lebontják a kerítést, és kertépítők végzik el az utolsó simításokat.
Otthonom, az I. kerület bővelkedik ilyen újjászületésekben, de van is mit helyreállítani, hiszen ez a kerület, s azon belül a Várnegyed szenvedte meg az egyik legnagyobb háborús pusztítást, amit a következő évtizedekben csupán a legszükségesebbekre szorítkozó helyreállítás orvosolt, többnyire igénytelen megoldásokkal.
Szembeötlő és kedvező változások a 2010-es évek elején kezdődtek, amikor az 1875-83 között Ybl Miklós tervei által épített Várbazár húsz év rom, majd húsz év vidám „ifipark” lét, végül harminc év tetszhalál után Várkert-bazárként kezdhetett új életet, mint rendezvényközpont, több kiállítóhellyel, bisztróval és reneszánsz kerttel.

Budai Vigadó (hagyomanyokhaza.hu)

Kevésbé volt mostoha sorsú a Vízivárosban 1900-ban megnyílt Budai Vigadó, mert az a háborús romokból helyreállítva Népművelési Intézetként és az Állami Népi Együttes székhelyeként működött, míg két éve a teljes külső rekonstrukció és belső átépítés után ismét Budai Vigadó lett, továbbra is otthont adva Hagyományok Háza néven a népművészetnek és az egyik leghíresebb magyar védjegynek: az Állami Népi Együttesnek. De hogy milyen művészet volt helyreállítani a Kallina Mór és Árkay Aladár tervezte pompás épület eredeti külső arculatát és belső értékeit, azt előtte, a Corvin-tér kis parkjában megtekinthető fotókiállítás mutatja be a funkció változásaival együtt. Bálterem, étterem, kávéház, kaszinó nem várja a vendégeket, mint hajdan, de gyönyörű színházterem, táncház-aréna, kiállító helyiségek, műhelyek és mindezeket kiszolgáló háttér annál inkább.
Legnagyobb változásokat maga a Palotanegyed éli át. Még esős vagy hideg időben is nehéz abbahagyni a szabadtéri fotókiállítás tanulmányozását, hiszen amit saját életünk több-kevesebb évtizede alatt látványként megszoktunk, mennyiségben is csak hányada az itt látható eredetinek. De ennek is örültünk, hogy Széchényi Könyvtárként, Nemzeti Galériaként, Budapesti Történeti Múzeumként a hajdani királyi palota legfőbb épületei állnak, és kiemelt kulturális szerepet töltenek be. Hiszen megannyi felvételt láthattunk a főváros ostroma után szinte romhalmazzá vált épületegyüttesről. Csoda, hogy ennyit meg lehetett menteni – mondtuk. Vagy mégsem csoda?
Az utóbbi években már a civil közönség is megismerhette azokat a tényeket, amelyekről korábban csak az idősebb építészek és történészek tudtak, hogy hány értékes épület szenvedett sokkal kisebb kárt a háború alatt, mint maga a királyi palota, mégis lebontották. A Lovarda az 50-es években, József főherceg palotája 1968-ban, míg a Főőrség épülete a Stöckl-lépcsővel 1971-ben esett áldozatul a részben osztályharcos, részben a műemlékek iránt érzéketlen politikai akaratnak. Visszaépítésükre, és a Vár sok más kisebb-nagyobb rekonstrukciójára jött létre a Palotanegyed tervezőjének nevét viselő Nemzeti Hauszmann Program, amelynek részletei ott láthatók a fotókon. Pontosabban: a Lovarda és a Főőrség épülete már a szabadtéri kiállítás mellett elkészülve látható és várja, hogy a járvány elmúltával belülről is megismerhessék a hazai és a külföldi turisták.
Persze, a magyar múlt, és annak tárgyiasult emlékei iránt érzéketlen, sőt ellenséges szemlélet ma is él és virul, s fölösleges pénzpocsékolásnak tartja mindazt, amiről a fenti sorok szólnak, de bízzunk abban, hogy a fanyalgásnál még ma is erősebb Vörösmarty figyelmeztetése: „Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék.”

Új hozzászólás