142. Annyit beszélünk Istenről (a boldogságról, a mennyországról, az üdvösségről) – miért nem próbáljuk ki most?

143. Eszedbe jutott már, hogy templomot építs legkedvesebb tanárod tiszteletére? Hogy leborulj testvéred előtt? Vagy hogy imádkozz egy bölcs barátodhoz? – Akkor Jézushoz miért?

144. Álomba sírtál. Fölnevettelek.

145. „Zöld tea és szikh mantrák. Mi kell még?” „Jézuson kívül?” „Jézus ezekben is benne van.”

146. Imádkozódom.

147. Harmadikszemlátomást.

148. A lélek sötét éjszakája. Pedig szenthárom ágra süt a nap – csak csukva a szemed.

149. A magázódás komikuma – ha a „halálhoz”, a kozmikus összefüggésekhez, a lelki létezéshez mérjük.

150. Aki meghallja, amit az Angyal súg, az végül azt is meghallja, amit nem súg senki: füle lesz a Végső Csend Beszédére.

151. Egy tenger árnyékába húzódni a hőség elől.

152. Mi lehetett a kérdés, hogy Isten a válasz?

153. Isten elevenére tapintani – imával, verssel, nevetéssel.

154. Búcsút venne tőle. De nem adja, semmi pénzért.

155. Élete: zsákutca. De lyukas a zsák.

156. Az űrhajó az űrtengert szeli?

157. Nem a világ nem hagy élni (boldogulni, üdvözülni): mi szennyezzük be a világ békéjét.

158. (Metaartisztikum) A világ szerencséje, hogy Isten ihletett állapotban teremtette?

159. Az integrál szemlélet (Ken Wilber) Tandorinál („Ki szedi össze váltott lovait…”)!

160. Szemtanúja lenni, ahogy egy fa fölébred.