Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Jourdain úr, a kiművelt gégefő
Színház és nyelv 69.

2020.09.25.nincs hozzászólás

„Nem nézhettek úgy ki, mint egy icig. Értve?” Nem! A XXXII. Magyar Színházak Kisvárdai fesztiváljának nyitóelőadása Moliere komédiája volt, extrém nyelvezettel és jelmezzel.

Az Úrhatnám polgárt a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásában láthatta a nagyérdemű. Azonban nem Mészöly Dezső fordításában, hanem Parti Nagy Lajos átiratában, illetve a „sajátiratában” készült különleges színpadi szöveggel. (Hasonló az újrafazonírozott Tartuffe-höz. Lásd a Színház és nyelv rovat „Az Írás szerint sulyk alatt nő a pálma” – Közmondásferdítések, valamint Dömötör Adrienne: Háromféle Tartuffe.) Parti nyelvezete sajátos, afféle jó értelemben vett kavaréknyelv, mivel úgy archaizál, tesz régiessé szavakat, hogy közben a szélsőségekig újít. Hiszen például micsoda képtelenség az, hogy ugyanazon az igén szerepel az elavult jövőidő-jel (-nd) és a múlt idő jele, pl.: taníttandtak; „Mit alkotandtunk a Músát cicerélvén?”; „Slafrok, mint az előbb meg tetszendett jegyezni.”;

Ugyanakkor – ha nem is mindig, hellyel-közzel – jól veszi a közönség ezt a sajátos humorú, szósziporkákat tartalmazó és stíluskavalkádot mutató szöveget (erről majd még később), a megnevezések garmadája pedig nyelvi ínyencségek: gutabéka, köcsögány, fajkripli, kottapondró, pityupapagáj.

Mint több más Moliere-komédia, a sovány cselekmény mellett, ez is egy típust, egy mindig is aktuális emberi gyengeséget állít a középpontba, az újgazdag ember hiszékenységét és tudatlanságát többek között. A díszlet nélküli színpadon így a játék, a szó és az extrém, időnként abszurd jelmezek kapnak hangsúlyt. Jourdain úr az ugorkafára (sic!) felkapaszkodni kívánó álnemes, képmutató ember, aki először arany slafrokban, majd páviánruhában tetszeleg (Balog József meggyőző alakításában). A pénzéért természetesen ott legyeskedik és hajbókol körülötte a sánta tánctanár (Farkas Andrea), aki egyben a súlyemelő öves szolgáló, Nicole is, valamint ott döng a zenetanár (Barnák László), aki az Elvis-frizurás hősszerelmest, Cléonte-ot is játssza, szolgája pedig a rocker Covielle (Kosztolányi József). A filozófus (heccelő és szóértelmező narrátor) Jakab Tamás kitűnő jelenete a címszereplővel a fonetikaóra, amelynek végén megállapítható, hogy Jourdain egy kiművelt gégefő. Dorante gróf (Sorbán Csaba) úszódresszben és vadászgörénnyel a karján stílusos párja Dorimene grófnőnek (Borsos Beáta), akire pedig ruhaként a jelmeztervező, Bianca Imelda Jeremiás egy kalitkához hasonló szoknyaabroncsot adott. Jourdain felesége (Sebők Maya) a józan észt képviseli a darabban, igaz csíkos fitneszruhában és elöl-hátul a nőiesség megnagyobbított elemeivel. A rendező Herczeg T. Tamás az előadással a groteszk sok színét kívánta megmutatni. Természetesen a boldog vég nem marad el, s az előadás után kellő önkritikával ki-ki eldöntheti, mennyire tombol benne a rangkórság, a nagyravágyó pojácaság.

A rangkóros himpellér szósziporkázása egy nem létező nyelvhasználattal szembesíti az olvasóját, illetve a színháznézőt. Hiszen egyrészt igen művelt latintudással rendelkezik, másrészt nyelvjárásban beszél, ami (sajnos) a műveletlenségét hivatott érzékeltetni. Így nem beszél senki, amivel semmi gond nincs (Lásd Színház és nyelv, „Ez egy nem létező nyelv”. Bánya-szöveg, Székely-replika), azonban az már erősen korlátokat szab a szövegnek, hogy a színészeknek és a rendezőknek igen lassú tempóra kell fogniuk az előadást, hogy nézők megértsék, követni tudják, a szöveget. Azt is feltétlen meg kell említeni, hogy a kisvárdai színházi fesztiválon, ahol bizony bőséggel ültek a nézőtéren szakmabeliek, csak sporadikus, egy-egy elhangzó kacaj jelezte, hogy a szerző humorosnak szánt szövege célba ért. Lássuk konkrétan a nyelvi eszközöket: neologizmushasználat, pl.: vadonatódon; „Nyuszihuszár, hoppla!”; „Gyerünk, köcsögínók!”; „Hanem alul mi van? Na mi? Vívójogging!”. Neologizmus zenei műszóra hajazva: sőtisszimó, Ácsingó moderátó! Tempó puderátó! Ácsiózó! Latin kifejezések használata: „Kolosszeum, kérném szépen, nem lelek rá / Verbáliákat…”; „Óra et labóra, uram… „Noblesse oblige, uram. Vagyis az ősiség, / A törzsökös nemesség, kötelez, ugye …” Bizalmas nyelvhasználat: „…fölcsiped, komám, te is / A zsíros gázsit tőle, s szintúgy nyalsz neki / A nagy krédóddal…” Jourdain: Pálinkás helóbelót uracskáknak kívánok. / Meg boros adjonistent, konyakos csocsit. / Hogy tetsztek aludni a művészecskéim? /
Volt-e magömlend, szőlő, lágykenyér?”. És végül az érthetetlen, megfejthetetlen kifejezésk sora: „Ha béfogadná őt a zógenánt elit.”; „Be ne merdézzél már, csak trufáltam, komám.”; „E vadbarom? E pöffeteg rigác?”; „Hogy mit művel a sok hipertinencs szabó,…”; „Te ebhendi szabó?! A torelenciám (sic!) / Próbára ne tegyed, mondom, mert elszakad!” „Nem nézhettek úgy ki, mint egy icig. Értve?” „Mér ennyire gyászos? Nyavalygós. Szomoráncs. / Puzdrámba a börtönt.” „Akkor menjél ki a reterátra.”

Fotó: Kerezsi Béla

Új hozzászólás