Tyúktojást. Innen vonódott át – alakjára, hasonlóságára nézvést – az állat, férfiember heregolyójára. A monyók nagy monyú (heregolyójú) értelemszerűen hím állat. A mony szóhoz kapcsolódó -ók a nagyon ritka, ún. nagyítóképző a magyarban. Sőt még további jelentés is van: a mony lehet a kisgyermek hímvesszője is.

A monyból tehát nagyító képzővel lett monyók, és kicsinyítőképzővel (a TESZ szerint képzőbokorral) monyoró, a mai mogyoró. Bár azért a TESZ véleményét még nem tudom megerősíteni, mert az -oró képzőbokrot nem tudom könnyedén feloldani. Az -ó természetesen tekinthető kicsinyítő képzőnek, de az -r nem nagyon – csak Szabó T. Attila moldvai csángó nyelvjárásból leírt (kihalt) kicsinyítőképzői között szerepel: domború, keszerő szavakban.

Ami viszont itt és most bennünket érdekel, az a mony és a belőle alakult mogyoró átvitt jelentése. A mony tehát alapesetben tikmony, tyukmony (tyúktojás), a kisgyerek monyika, monyikó. Aki (meg)monyókol, (meg)monyol, az ügyetlenül, felületesen csinál valamit, horribile dictu: ügyetlenül megbasz (Sántha Attila: Bühnagy székely szótár, 2018. 309), s a továbbiakban: „mind annak képi megfogalmazásai, hogy a férfinak nem sikerül rendesen közösülnie a nővel, hanem csak a heréit üti a nő nemi szervéhez. A felemonyába, tökemonyába ’félig-meddig felületesen (végez valamit)’ szintén ide megy vissza, annyi különbséggel, hogy aki ilyen munkát végez, nem is igazán törekszik arra, hogy munkája jó legyen”.

A monyból lett mogyoró ugyancsak hasonlóság alapján lett a kisfiú vagy férfi mogyorója, azaz heregolyója. S ennek igei változata: (meg)mogyoróz: a férfi heréit fogdossa. (Ifj. dr. Lőwy Árpád: Szexszótár, 2020. 119).

Hogy ebből a monyból következik-e a kapanyányi monyó, arra legközelebb adok választ.

A Szexszótár megvásárolható itt.