Pusztay János

Puszay János

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Szűts-Novák Rita

Fráter Zoltán

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

„A komment teszi fel rá a koronát”. Humor és mémek a koronavírus idején

2020.05.18.nincs hozzászólás

Szeletszerű látlelet és elemzés arról, mi történik rendkívüli helyzet kapcsán 2020 tavaszán a világban, Magyarországon – az erre azonnal reflektáló, a humort sajátos módon, egyfajta feszültségoldó szelepként használó mémeken keresztül.

Kulcsszó: internetes mém – pánikvásárlás – védekezőeszköz (maszk, kesztyű) – karantén – megküzdési stratégiák

1. A krízis és a humor

Szabad-e, lehet-e viccelni egy globális katasztrófa és tragédia idején? Milyen szerepük lehet az internetes mémeknek a járványhelyzet okozta kommunikációs és pszichológiai nehézségekkel való megküzdésben? E kérdéskörnek jár utána – in statu nascendi – a jelen szöveg. A tanulmány a koronavírusmémek megjelenésére gyorsan, szinte egyidejűleg reflektál, így az elemzett tartalmak szisztematikus gyűjtése ezúttal lehetetlen volt. A 2020. áprilisi kvázi-szinkron vizsgálat egy jelen idejű metszetet ad a koronavírusmémekről, hosszú távú következtetések levonására nem ad lehetőséget. Az itt közölt mémeket a 2020 januárja és márciusa között megfigyelt jelenségek illusztrálására használom.

2. Internetes mémek

Hátborzongató a mémek terjedését a jelen szituációban éppen a kulturális epidemiológia elméletével magyarázni. Márpedig a kulturális jelenségek járványtani terjedésének elképzelése nem újkeletű elmélet. Dan Sperber (1996: 57, 100−101) – Dawkins 1993; Dennett 1990 nyomán – azt állítja, hogy az emberi elme fogékony a kulturális reprezentációk befogadására, akárcsak az emberi szervezet a betegségekre. Annak megértéséhez, miért terjednek a reprezentációk a társadalomban, a „kulturális epidemiológia” metaforáját hívja segítségül, két megkötéssel: egyrészt a kulturális reprezentációk a betegségterjesztő vírusokkal szemben nem patologikusak, nem kórosak, másrészt míg a hagyományos vírusok nem minden esetben mutálódnak a transzmisszió során, addig a reprezentációk a terjedésükkor szinte mindig megváltoznak, sok variációjuk jön létre (Sperber 1996: 24–25, 58). A kulturális reprezentációk terjedhetnek nagyon lassan, generációról generációra (mint a hagyományok), illetve elérhetnek gyorsan egy nagyobb populációt (mint a divat vagy a pletyka, 1996: 58). Bár Sperber elsődlegesen mítoszokról, vallásos doktrínákról, rituálékról ír, terjedési módjuk, megjelenési formájuk, divatszerűségük miatt a mémek is beilleszthetők a kulturális reprezentációk körébe (Veszelszki 2013).

Az internetes mémekre jellemző a szóbeliséghez kapcsolódó pletykahatás, az aktualitás, az azonnali reakció a történésekre. Az internetes mém olyan jelenség, fogalom, szöveg, videó, kép vagy kép-szöveg kapcsolat, amely az interneten divatszerűen terjed; tartalma vicc, pletyka, motiváló üzenet, (ál)hír is lehet. Mindezeknek közös jellemzője a gyors, interneten való terjedés (Veszelszki 2013). Az internetes mémgyártás célja a legtöbbször valamely aktuális társadalmi-közéleti jelenség kigúnyolása, görbe tükör tartása az emberek elé. A mémeknek igen erőteljes közösségalkotó hatásuk van, ezáltal a felhasználók társadalmi, szociális, politikai mobilizálására is szolgálhatnak. A mémalkotók – anonim vagy a mémen a forrást megjelölve névhez kötött, személyes márkát építő – népszerűségre tehetnek szert, a szórakoztatás és a humor révén.

3. Humorértelmezések és humorelméletek

„A humor igen hatékony szabályozó eszköz lehet a kommunikációban, a metakommunikáció szerepét is betöltheti. […] Viszonyszabályozó szerepe is lehet, hiszen negatív indulatokat old fel, közelítheti az embereket egymáshoz” (Buda 1986: 79). A humor testre tett hatásainak pszichológiai és fiziológiai tanulmányozását a gelotológia (gelotology) interdiszciplína végzi. Az ezzel a területtel foglalkozó kutatók (vö. Mulkay 1988; Kuiper et al. 1993; Martin et al. 1993; Martin 2007) a humor fő funkcióit általában három nagy csoportba rendezik: 1. a jókedély kognitív és szociális hasznai (jó hatással van a fizikai egészségre, az elme immunrendszereként pedig a mentális egészségre); 2. feszültségcsökkentés, problémakezelés; 3. társadalmi kommunikáció és befolyás. E jellegzetességei (indulatfeloldó és problémakezelő, embereket közelítő hatása) miatt lehet hatékony a humor a fizikai és lelki nehézségekkel való megküzdésben, mint amilyen a jelenlegi járványhelyzet és következményei (betegség és attól való félelem, egzisztenciális szorongás, megváltozott élet- és munkakörülmények stb.).

A három fő humorelmélet (vö. Monro 1988; Séra 1983; Crowe et al. 2016; Adamikné Jászó 2018; Nemesi 2018) közül a jelenlegi helyzetben a megkönnyebbülés- vagy szelepelmélet (relief theory) magyarázhatja leginkább a humoros mémek nagyarányú megjelenését. A megkönnyebbüléselmélet szerint a humor fő funkciója a belső és társas-társadalmi feszültség kiengedése, amelynek révén a humort használó(k) megkönnyebbülnek, felszabadulnak a nyomás alól. Az itt vizsgált mémekben is megjelenik, bár a szelepelmélethez képest kevésbé pregnáns a fölényelmélet (superiority theory), amely alapján a humor hatékonyságának eredete, hogy mások ügyetlensége, balszerencséje felsőbbrendűséget, szuperior érzéseket vált ki a szemlélőből. A harmadik fő teóriacsoport, az inkongruencia- vagy konfliktuselmélet (incongruity theory) a humor meglepetéskeltő, váratlan, normaszegő erejét emeli ki, amely a logika és megszokott rend felborításával, akár abszurditással éri el a hatását (Veszelszki 2020 m.a.).

Összegezve tehát: a humor elnevezés a nem-komoly, játékos, nem fenyegető kommunikatív tevékenységeket foglalja össze, amelyek kognitív inkongruenciát, valamennyi agressziót, pszichológiai megkönnyebbülést és a freudi elnevezéssel élve „Witzarbeit”-ot, azaz viccmunkát foglalnak magukban (Brock 2008: 555; Freud [1905] 1985; a humor definícióiról részletesen: Mesmer-Magnus et al. 2012: 157–158; vö. Veszelszki 2020 m.a.).

A témakör kapcsán feltétlenül meg kell említeni egy sajátos, a tabu kimondására és feloldására építő humorfajtát is: a fekete humor a humor minden, az előbbiekben ismertetett jellemzőjével rendelkezik, csak tárgyában különbözik attól: olyan témákkal „viccel”, amelyek hagyományosan kívül esnek a humor területén (halál, betegség, brutalitás és más, komoly veszélyek, amelyek az embert fenyegethetik; Brock 2008: 557). A tabu kimondása és humorossá tétele gyakorta ugyancsak megküzdési stratégiaként funkcionál. Ilyetén módon a koronavírusmémek a fekete humor újszerű megjelenési formáinak tekinthetők.

 4. A koronavírus-járványra reflektáló mémek

A 2020 januárja és márciusa között megjelent mémekből tematikus csoportokat hoztam létre, így mutatom be azokat.

4.1. Pánik és pánikvásárlás, hiánycikkek

Az időbeli változás, trendek kimutatására még nem elegendő a rendelkezésre álló idő, ám annyi egyértelműen kimondható, hogy a vírusról szóló hírek 2020. januári megjelenésekor a bagatellizálás és a pánik kigúnyolása volt az első reakció. Az aggódókat és a pánikszerűen vásárlókat tematizáló mémekre (1–3.) különösképpen jellemző az irónia, ez az egyfajta indirekt negatív értékelés, amelynek éppen közvetettsége révén esztétikai és humoros hatása is lehet, ám a negatív értékelés agresszivitást is hordoz magában (Hartung 1996: 118). A gyakran felsőbbrendűséget, fölényt is éreztető irónia felfedezése nem egyszerű, felismerése rendszerint multimodalitáson (kontextus, lassabb beszédtempó, eltérő hangmagasság, előzetes ismeretek stb.) alapul – ami interneten terjedő, kép-szöveges tartalom esetén nyilvánvaló nehézségekbe ütközik.

1. Bagatellizálás más nehézségekhez hasonlítva 2. Pánikvásárlás élvezeti cikkekből 3. A pánikvásárlás túlzásai

Az árut nagy mennyiségben felvásárlók, az ún. „spájzolók” miatt szinte az egész világon a toalettpapír lett az első hiánycikké vált termék, amely a koronavírus-pánik miatt fogyott el (4–6.).

4. A toalettpapír mint érték 5. A toalettpapír mint ajándék 6. A toalettpapír mint megküzdésre érdemes tárgy

4.2. Védekezőeszközök (kesztyű, maszk) használata és/vagy hiánya

A toalettpapíron kívül a leggyorsabban – ezúttal azonban nem meglepő módon – a különböző fertőtlenítő- és védőeszközök fogytak el az üzletekből. Az ezek használatának fontosságára klasszikus művészeti alkotások remedializációja is felhívja a figyelmet (7–8.), továbbá a hiány orvoslására különböző kreatív megoldások is születtek (9.).

7. Michelangelo Ádám teremtése freskójának kesztyűs változata 8. Michelangelo Ádám teremtése freskójának fertőtlenítős-maszkos változata 9. Kreatív szájmaszkkészítők

4.3. Karantén, társas távolságtartás, tervek, utazás

A társas távolságtartás (social distancing), a kijárási korlátozás/tilalom tűnik jelenleg a járvány megfékezése, lelassítása egyik leghatékonyabb eszközének. Az egész világra kiterjedő bezárás szinte példa nélküli intézkedés: leáll vagy megritkul a közösségi közlekedés, az emberek nagy többsége – aki teheti – otthonról dolgozik, és csak nyomós indokkal hagyja el az otthonát, a tavasszal szokásos kirándulásokat-utazásokat le kell mondani, el kell halasztani (10–14.). Egyre többen használják a magán- és a közéleti kommunikációban is (kognitív) metaforaként a háború forrástartományát a helyzet leírására (vö. a vírus elleni küzdelem, háborúban állunk, le kell győznünk a fenyegetést, együtt nyerni fogunk stb.); e metafora – mémről lévén szó ironikusan ugyan, de – vizuális formában is megjelenik (15.).

10. Metrótérkép karantén idejére 11. Győrfi Pál mint
a kormánykommunikáció arca
12. Kvíz utazási tervekhez
13. Utazási tervek 1. 14. Utazási tervek 2. 15. A karantén túlélője mint hős

4.4. Home office és távoktatás

A legtöbb munkahely a digitális kapcsolattartás révén home office, azaz otthoni munkavégzési folyamatokra állt át, szinte egyik napról a másikra. Mindezzel egyidőben az iskolák és egyetemek bezárása elhozta a digitális távoktatás rendszerét, a köznevelés és felsőoktatás szintjén is. Mind az otthoni munkavégzés, mind pedig a távoktatás újszerű nehézségeket jelent az abban résztvevőknek, különösképpen az átállás gyorsasága miatt (16–18.).

16. A távoktatás nehézségei 17. A videóoktatás nehézségei 18. Az oktatástervezés és
-kivitelezés nehézségei

Emellett azoktól, akik nem szoktak hozzá az otthoni munkához, és szokatlan számukra a munkahelyi rendszer és ellenőrzés hiánya – vagy éppen szülőként a gyermekükkel-gyermekeikkel is tanulniuk-foglalkozniuk kell a munkájuk elvégzése és a háztartási teendők mellett –, mindez különösen nagy energiabefektetést igényel. Ezzel együtt jár, hogy többen az otthoni munkavégzés során nem öltöznek utcai ruhába, illetve a szépségápoló szolgáltatások híján a küllemükre is kevesebb gondot tudnak fordítani (19–21.).

19. Az otthoni munka stációi 20. A karantén stációi 21. Otthoni ruházat

4.5. Megküzdési stratégiák: alkohol, filmnézés, mémküldés

Mindezen nehézségekkel a különböző emberek (sőt embertípusok) eltérő módokon küzdenek meg. Az egyik leggyakrabban előkerülő dichotómia az introvertált/extrovertált emberek elkülönítése, miszerint a társas programokat preferáló extrovertált személyek számára sokkal nagyobb megpróbáltatást jelent a karantén(szerű) bezárt helyzet, mint az introvertáltaknak. Hasonló sztereotípiára épül a gamer és nem gamer („normál emberek”) megkülönböztetése is (22–24.).

22. Embertípusok karantén idején 23. Embertípusok karantén és
videókonferencia esetén
24. Gamer és nem gamer
karanténban

A társas távolságtartás ajánlása, majd a kijárási korlátozás (egyes helyeken tilalom) megjelenésekor azonnal számos tanács látott napvilágot, hogy mit kezdjenek az emberek az elvileg felszabaduló idejükkel (olvasás, online színház-filmnézés, kreatív hobbik stb.). Sajnos ezzel szemben nagy a veszélye a különböző függőségek megerősödésének is, különösképpen a veszélyhelyzet és az arra adott káros pszichológiai reakciók miatt. Mindez a mémekben is megjelenik (alkohol, pszichiátriai betegségek, 25–27.), karikírozott, a feszültséget-nehézséget humorral enyhíteni próbáló formában.

25. Az alkohol mint segítség 1. 26. Az alkohol mint segítség 2. 27. Társ a bezártságban

Végül a mémek metaszinten is működésbe léptek, megjelentek magára a mémkészítésre reflektáló mémek (28–30.). E példák is jelzik, hogy a mémalkotók többsége tudatosan, a tevékenység sajátos jellegére reflektáltan végzi a mémkészítést (és kezeli magát a mémalkotást mint a járvány elleni védekezés egyik formáját öniróniával).

28. Metamém 1. 29. Metamém 2. 30. Metamém 3.

5. Konklúzió helyett

Egy folyamatban lévő (és csúcspontjától, főképpen lecsengésétől még igen-igen messze járó) jelenségről talán nem szabad, talán nem lehet elemzést írni. Ezért nincs e cikknek valódi konklúziója. Az itt elmondottak inkább egy szeletszerű látleletet adnak arról, mi történik 2020 tavaszán a világban – az erre azonnal reflektáló, a humort sajátos módon, egyfajta feszültségoldó szelepként használó mémeken keresztül.

 

Irodalom

Adamikné Jászó Anna 2018: Az elmeél (acumen), a komikum, a humor és a nevetés (risus). Századvég, 2018/1 (87): 5–40.

Brock, Alexander 2008: Humor, jokes, and irony versus mocking, gossip and black humor. In: Antos, Gerd – Ventola, Eija (eds): Handbook of Interpersonal Communication. Handbooks of Applied Linguistics, Vol. 2. Berlin – New York: Mouton de Gruyter. 541–565.

Buda Béla 1986: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Harmadik, bővített kiadás.

Crowe, John – Allen, Joseph A. – Lehmann-Willenbrock, Nale 2016: Humor in Workgroups and Teams. In: The Psychology of Humor at Work. Taylor and Francis. 96–108. doi:10.4324/9781315671659

Dawkins, Richard 1993: Viruses of the mind. Dennett and his critics: Demystifying Mind. Szerk.: Bo Dahlbom. Cambridge, MA: Blackwell.

Dennett, Daniel C. 1990: Memes and the exploitation of imagination. The Journal of Aesthetics and Art Criticism, 48: 127−135.

Freud, Sigmund 1905/1985: Der Witz und seine Beziehung zum Unbewussten. Leipzig: Gustav Kiepenheuer.

Hartung, Martin 1996: Ironische Äußerungen in privater Scherzkommunikation. In: Kotthoff, Helga (ed.): Scherzkommunikation. Beiträge aus der empirischen Gesprächsforschung. Opladen: Westdeutscher Verlag. 109–143.

Kuiper, N. A. – Martin, R. A. – Olinger, L. J. 1993: Coping humor, stress, and cognitive appraisals. Canadian Journal of Behavioural Science, 25/1: 81–96.

Martin, Rod A. – Kuiper, N. A. 1993: Humor and self-concept. Humor: International Journal of Humor Research, 6: 251–270.

Martin, Rod A. 2007: The psychology of humor: An integrative approach. Burlington, MA: Elsevier Academic Press.

Mesmer-Magnus, Jessica – Glew, David J. – Viswesvaran, Chockalingam 2012: A meta-analysis of positive humor in the workplace. Journal of Managerial Psychology, 27/2: 155–190. doi:10.1108/02683941211199554

Monro, David Hector 1988: Theories of Humor. In: Behrens, Laurence – Rosen, Leonard J. (eds.): Writing and Reading Across the Curriculum. 3rd ed. Glenview, IL: Scott, Foresman and Company. 349–355.

Mulkay, M. 1988: On humor: Its nature and its place in modern society. New York: Basil Blackwell.

Nemesi Attila László 2018: Nyelvészeti humorelméletek. Századvég, 2018/1: 41–56.

Séra László 1983: A nevetés és a humor pszichológiája. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Sperber, Dan 1996: Explaining culture: a naturalistic approach. Oxford: Blackwell.

Veszelszki Ágnes 2013: Humor a digitális kommunikációban: az internetes mémek. In: Vargha Katalin, T. Litovkina Anna, Barta Zsuzsanna (szerk.): Sokszínű humor. A III. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia előadásai. Budapest: Tinta Könyvkiadó − ELTE Bölcsészettudományi Kar − Magyar Szemiotikai Társaság. 11−25.

Veszelszki Ágnes 2020 (m. a.): Viccel a főnököm?! A humor mint vezetői kommunikációs eszköz hatékonysága. A VI. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencia tanulmánykötetébe leadott kézirat.

 

[1] A címben szereplő mondat egy, mémeket cserélő és a mémküldést explicit módon is tematizáló csetbeszélgetésben hangzott el 2020 áprilisában. Köszönöm a korpusz összegyűjtésében a segítséget és a szöveghez fűzött megjegyzéseket Czmarkó Gergőnek, Falyuna Nórának, Horváth Evelinnek, Huszárik Ildikónak, Meskó Balázsnak, Rácz Gábornak, Rácz-Jurászik Valériának, Zsiros Brigittának. A kézirat lezárásának időpontja: 2020. április 9.

Új hozzászólás