Skip to main content

Gondolatkák, rábukkanások, fölfeleismerések 1.

- 2020. 04. 13.
  1. Tavaszi kert: csivitelő fák.

 

  1. Egyensúly: mikor a vesztes osztozik a győztes örömében.

 

  1. A rossz elleni küzdelem megerősíti a rosszat, mert elismeri létét.

 

  1. Aki ellenáll az ördögnek: az ördögnek áll ellen. Aki szereti: megfosztja identitásától. Angyallá szeretni az ördögöt: nincs más út.

 

  1. „Nem ördögtől való.” Persze hogy nem. Minden Istentől (és Istenért) való.

 

  1. A gondolat: szálláscsináló. Az elme szállásmestere. – Ha az ördöggel foglalkozol, ő költözik beléd. Ha angyalokon töprengsz, ők lesznek valóságoddá.

 

  1. Ha Konfuciusz és Jézus találkoznának, mit mondanának egymásnak? Azon túl, hogy megölelnék egymást. (De azon túl mi értelme a szónak?)

 

  1. Abba a mélységbe ereszkedni alá, ahol már felhők és csillagok fogadnak.

 

  1. „Elnézést, Uram, oly elveszett vagyok. Meg tudna kínálni egy verseskötettel?”

 

  1. A „mi”: tévedés. A világ egyes szám, mert a sok: egység és egyetlen.

 

  1. Akár egy törékeny isten: mint türelmes parabolát, görgette életét.

 

  1. Rábeszélni a világot a Jóra.

 

  1. Úgy zongorázott, mint aki előzőleg Isten ajkát illette ujjaival.

 

  1. Istenhez szeppenő szív.

 

  1. Egy fűszál feddhetetlensége.

 

  1. Hány vers lelkiismerete tiszta? – Azokat olvasd.

 

  1. Reggel még mindenki tiszta. Estére mégis maszatos lesz a világ (tőlünk?).

 

  1. Az emberiség mint dinasztia: Jézus családfája.

 

  1. A folyó, mikor a torkolat deltájában ráeszmél, hogy már tenger.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x