Pusztay János

Puszay János

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Szűts-Novák Rita

Fráter Zoltán

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

„Eredj, te kis pajzán!” Csokonai Ámor szekerén
Csípős szavak 33.

2020.03.27.nincs hozzászólás

Édesapám kisvárosban él, visszafogott ott az erotika.

De azért néha felszínre tör, s lesz belőle vad erotika. Olyasmi, ami Kaposvárt történhetett a 18. század végnapjaiban, azaz 1798-ban (más forrás szerint 1799-ben), amikor megírta Csokonai Vitéz Mihály a Dorottyáját. Teljes címén: Dorottya vagyis a dámák diadalma a fársángon. Csokonai nyilván részt vett viháncolós, buja falusi vagy kisvárosi farsangi mulatságban; mai napig így van ez, ahol zene, tánc, bor és fiatalság egyszerre találkozik, felbukkan, forrósodik, fülled az erotika.

A vénlány Dorottya férfit akar – ilyen az élet. A kiindulópont ez, némi gyöngécske rímmel (ejnye, bejnye!): Dorottya az egyik öreg kisasszon, / Ki méltó, hogy reá örök párta asszon…

Asszon rá a rím arra, aki ilyet ki tud izzadni. Dorottya kis-, vagyis vénasszony bemutatása nélkülözi a politikai korrektség minimumát is. Ha valakire ma ilyesmit írnának, könnyen a bíróság előtt találná magát:

Kitördelte kettőn kívül a fogait: / Úgyhogy ha bélottyant ajakit kifejti,

A hamut mamu-nak, a szöszt pősz-nek ejti. / Akár nézz elaszott bőr és csont karjára,

Akár két, irhával bévont rakoncára. / Lohadt mellyén csomó ruhák tekeregnek,

Mellyek közt elhervadt csecsei fityegnek…

Tréfálózni valakinek a foghiányán, kiejtésén, aszott bőrén, megereszkedett mellén? Vénlánycsúfoló, értjük, de azért mégis, Csokonai úr? Ahogy nézegetem az Önről készült képet, Ön sem volt hibátlan ember!

A vénlányok együtt árulják a petrezselymet a kaposvári fársángon:

Mellette aki ül, az öreg Orsolya, / Bíz az is csak olyan elcsiszolt korcsolya…

Na és ezután elereszti tollát Csokonai Vitéz Mihály. De érdekes módon ereszti el. A költő életében megjelent 1804-es nagyváradi és váci kiadást (500 példány) több követte, a sárospataki tanárok kiadásában lévő kötet jegyzetanyagában azonban az figyelmeztetés olvasható, hogy korábban nem minden úgy szerepelt, ami most, illetve azóta. Lássuk a mostani szöveget:

De abban őrajta sem vág ki Dorottya, / Hogy néki is kedves még az Ádám botja.

Ádám botja? Helyén ez volt: Hogy néki is tetszik Ádám állapotja.

S a folytatása is jobban utal valamire, manapság is „tekerésnek” mondjuk:

„Igazán, hogy vén lyánt s vén asszonyt a manó / Olly helyen is teker, ahol nem volna jó…” Korábban azért ez nem így volt, hanem enyhébben: „Oly helyre is viszen, ahol nem volna jó.” Ma is mondjuk: vigye el a manó, no de rossz helyen teker? Csak nem arra gondol?

Csokonai meghatározza a női szexualitás kezdő- és végpontját:

Akik már tizenkét esztendőt elhadtak, / Hanem hatvannégyet még meg nem haladtak:

Mert ez a két határ amaz epochában, / Mellyben már s mellyben még van tűz a dámában.

Csokonai tudomása szerint a nőknek 12—64 év között kell a szex. De még mennyire, hogy kell, ki is mondja:

Aki az időnek e két pontja közt van, / Annak mint megannyi angyal, ollyan a kan.

Csakhogy ez is enyhébb volt, az 1804-es kiadás jegyzete szerint:

Aki az időnek e két pontja közt él, / Az a férfiképtől holdvilágon sem fél.

Hát a férfi képétől való félelem enyhe kifejezése a nemi vágynak, az angyali kan jóval erősebb! A kan megtetszett Csokonai mesternek, mert máshol is változtatott:

Mossziő! az Úr is csak oly életet él > az Úr is csak kan-életet él

És tovább fűl az erotika. Korábbi kiadásban csak játszottak a tűzzel, a maiban már a szexszel:

A házban lévőket tűzzel felvetették > A dámák ruhája alját felvetették.

Ujjuj! Itt a vénasszonyok szoknyája alá néznek. Sőt a férfiakat is vetkőztetik. A korábbi kiadásban nem, csak később:

Míg Ferkó egy lészán hortyog s nyújtja bőrét / A cafjához kötnek egy nagy kancső lőrét > Míg Ferkó egy lészán pihenteti magát / Kettémetszik lopva a gatyamadzagát.

Ferkónak leesik a gatyája. Ez eddig csak előjáték, a többi már kemény szex lesz. Az első kiadásban még nem, csak a másodikban:

Eltapodta őtet az Ámor szekere, / Összejáratott melle s minden ere > Átjárta szép mellyét, szép hasát kereke.

El tudjuk képzelni, ahogy Ámor szekerének kereke átjárja egy hölgy szép mellét és szép hasát…

Szókimondóbb lett Csokonai, a későbbi kiadásba bevette a cula szó helyébe a kurva szót is: egy kurvától én ezt fel nem veszem…, Didergett a kurva, majd hogy meg nem fagyott…

A rés a szerelemnek ugyan nem szeméremrés, de azért nagyon áthallik: Van-e olly rejteke az asszonyi nemnek, / Amellyben nem nyílnék rés a szerelemnek.

A szerelemrés bizony azért marad árván, mert az urak másutt végzik el dolgukat:  …mert az Urak mind csak kákompillik! / Magok elcsergetik másutt sugárjukat, / S itthon még csúfolják a szegény lyányokat.

Megszakad a szív a vénlánysóhajtól:

Húshagyó! Húshagyó! engem itthon hagyó!

Mivel érdemeltem? Egek! Ugyan mivel?

Lám lett vólna mivel, csak lett vólna kivel.

A fársángon flörtölő szópárbaj indul férfi és nő között, de a nő nem kertel, csak kimondja a tutit:

Midőn A! Kit szeretsz? ez a játék jára,

Reá megy a kérdés egyszer Dorottyára.

A! Kit szeretsz? – Felel: Akárkit szeretek.

Mit adsz enni? – Annyit, amennyit vehetek.

Hová viszed? – Ágyba…

Bátor, egyenes, de csak beszól egy férfi, alázza szegény, elaszott Dorottyát: „Koporsóba! úgyis ott áll a fél lába.”

A fársángon felcserélődhetnek a szerepek. Mennyi fiú örülne ma annak a szokásnak, amelyet megoldásként kínált fel kétszáz éve a Karnevál hercege:

Béhozom szokásba (sok már csinálja is),

Hogy legényt megkérni merjen a dáma is.

 

Források:

Csokonai Vitéz Mihály összes művei három kötetben. Bevezetéssel ellátták és kiadták Harsányi István és dr. Gulyás János sárospataki tanárok. Genius kiadás. Budapest, 1922.

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya. A méla Tempefői. Szépirodalmi, Budapest, 1985.

Új hozzászólás