Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál
  • Répa
    2020. 11. 27. 06:00

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

„Mert szemben ülsz velem…” 2.
Irodalmi szóbeszéd 5.

2020.03.17.nincs hozzászólás

Dr. Kozmutza Flóra a Békés megyei Doboz községben 1938-tól a nyári szabadságai alatt öt éven keresztül vizsgálta, hogyan befolyásolja a nyomor a gyermekek szellemi fejlődését.

A kutatás eredményének egy része, az első év anyaga megjelent Illyés Gyula Lélek és kenyér: Kozmutza Flóra értelmességi- és ösztön-vizsgálataival (Nyugat, 1939) című munkájában, a többi dokumentum megsemmisült a háború alatt, annak ellenére, hogy Flóra a budapesti ostrom elől a tihanyi házba menekítette a dokumentációt.  A dobozi kutatás során két csoportra osztották a rossz körülmények között nevelkedett gyerekeket, az egyik csoportot ellátták egy kisgyermeknek megfelelő mennyiségű és minőségű, ahogy Illyés írja (Hogy születik színdarab. Dániel az övéi közt. In: Embereljük meg magunk: dupla vagy semmi. Szépirod. Kiadó, Budapest, 1977): naponta háromszor „emberi étellel”, a másik vizsgált csoport az eddigi életkörülményeik szerint táplálkozott, őket ruhaneműkkel kárpótolták. Illyés Gyula több alkalommal feleségével tartott vidékre, illetve az utazást megelőzően együtt szerezték be a ruhákat a gyerekeknek, ezt olvashatjuk Illyés Gyula 1940. január 15-i naplóbejegyzésében is ( Naplójegyzetek 1929-1945/ Illyés Gyula ; [vál., szerk., sajtó alá rend. Illyés Gyuláné]. – Budapest: Szépirod. Kvk., 1986-): „Mese, hogy gyermekkabátot lehet hét pengőért kapni, a legolcsóbb: tíz. Le kell tennünk arról, hogy húszat vegyünk. Az egyik ószeres „nagyobb tétel esetén” hajlandó nyolcért adni darabját, de oly öntelten fölényeskedik, hogy otthagyjuk. A sarokban egy kövér, kofaszerű asszonyságnál találunk öt szép darabot, hosszú alku után ideadja darabját hét pengőért. Flóra vett még egy bársony gyermeknadrágot is K. M. Péternek, aztán még egy nadrágot. Elvisszük a csomagot a Keleti ruhatárába. Elvillamosozunk még két helyre, ahol ígértek használt ruhát, meg is kapjuk.”

Illyés Gyulánét 1946-ban megbízták a mai Gyógypedagógiai pszichológiai tanszék (akkor Lélektani Laboratórium) vezetésével, majd 1972-ben a főiskola főigazgatója lett. Gyakorlati munkája mellett rendszeresen kutatott és publikált.

Munkássága alatt sokat tett a fogyatékosság korai felismeréséért, felszólalt a fogyatékkal élők elfogadásáért, illetve megmutatta szerepüket a társadalomban. A fejlődésben gátolt (fogyatékos) gyermek (In: Baj van a gyermekemmel. Gondolat, 1977) és A fogyatékosok munkalehetőségeinek kiszélesítése (In: A magyar gyógypedagógia a nervizmus szemléletében. Tankönyvkiadó, Budapest, 1953.) című tanulmányaiban is erre a témára hívja fel a figyelmet. Vezérfonal a gyógypedagógiai pszichológiához 1-2. (Budapest: Gyógyped. Tanárképző Főisk. : Tankvk., 1963) című munkájában gyakorlati útmutatást ad a gyógypedagógiai diagnosztikához, kijelölve a felismeréshez vezető módszereket, illetve megmutatja, milyen jegyek alapján különíthető el a fogyatékos gyermek társaitól. Ennek előzményeként szolgál a Vezérfonal a gyermekmegfigyeléshez címmel gépelt kézirata az 1950/51-es tanévből. Ebben a munkájában a fogyatékosság típusai mellett a Gyógypedagógiai Laboratórium felépítéséről ír, miközben feladatait és munkaprogramját is felvázolja. A szelekció általános kérdéseihez címmel előadást tart a fogyatékkal élők egymásközti szétválasztásáról a II. Országos Gyógypedagógiai Tudományos Konferencián, amely konferencia anyaga A kiválogatás kérdései címmel a Pedagógusok Szakszervezet gondozásában 1963-ban jelent meg 500 példányszámban. A Gyógypedagógiai pszichológia (Akadémia Kiadó, Budapest, 1968.) Illyés Gyulánénak talán ez a legfontosabb, hiánypótló szakmai írása. A könyv négy részből áll. Miután definiálja a gyógypedagógiai pszichológia fogalmát, a fogyatékkal élők lélektanával foglalkozik, ezután a diagnosztikájuk nehézségeiről szól, végül a nekik megfelelő pályaválasztásról. A gyógypedagógiai pszichológia szemléletének 75 éves fejlődése hazánkban, Lányi Miklósné és Pálhegyi Ferenc szerzőtársakkal közzétett írásában (A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Évkönyve. VIII., Budapest, 1975.) a Magyarországon még újnak számító szakterület gyors, és eredményes térhódításáról értekeznek.

llyés Gyulánénak további főiskolai jegyzetei készültek, ezek közül kiemelném a Bevezetés a gyógypedagógiai-lélektanba (Tankönyvkiadó, Budapest, 1967.) és az ugyancsak a gyógypedagógia pszichológia szerepének fontosságát hangsúlyozó, a Gyógypedagógiai lélektan (Tankönyvkiadó, Budapest, 1984.) címmel megjelent későbbi kéziratát. A legkésőbbi Illyés Gyuláné nevével fémjelzett gyógypedagógiai szakirodalmi kiadvány a Gyermekvédelmi munka egy kisegítő iskola- és nevelőotthonban (Csongrád Megyei Tanács Pedagógiai Intézete. Szeged, 1987), melynek bevezetőjében előrebocsátja a szerző, hogy a hét éves gyermek- és ifjúságvédelemben eltöltött idő tapasztalatairól kíván beszámolni. Nagyon érdekes, hogy a könyvben számos esettanulmány is szerepel.

Illyés Gyuláné a Magyar Pszichológiai Tudományos Társaság Pszichológiai Szekciójának vezetője is volt, továbbá sorsfordító szerepe volt abban, hogy a Gyógypedagógiai Főiskola a Damjanich utcában egy új, modern épület együttessel bővült, ahol egy sokkal összetettebb gyógypedagógiai központ alakult ki. Az új intézmény együttesben helyet kapott a főiskolai hallgatók kollégiuma, a Gyakorló Gyógypedagógiai Óvoda és Általános Iskola, a Gyakorló Beszédjavító (ma Logopédiai Intézet), a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet Vizsgáló és Tanácsadó részlegével és több tanszék is. 2006. őszén a Damjanich utcai épület komplexum fennállásának 25., és az alapító Illyés Gyuláné Dr. Kozmutza Flóra születésének 100. évfordulóját megünnepelte az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar.

Illyés Gyuláné emléktábláján a következő, tőle származó idézet olvasható: “Hivatásom a gyógypedagógia, erre esküdtem fel. A segítségnyújtás is lehet szenvedély.”

Kozmutza Flóra és Illyés Gyula. Forrás: családi hagyaték –Illyés Mária

Új hozzászólás