Skip to main content

Közösségért felelős médiát szeretnénk

- 2020. 03. 10.

A 2017-ben készült interjút a 2020. április 24-én Egerben megrendezendő sajtónyelvi konferencia kapcsán idézzük fel. Álom egy közszolgálati médiáról tartok ott előadást.

„Minden évben első nyári programként a DUE-tábor kerül bele a noteszembe” – mondta a DUE Online-nak dr. Balázs Géza nyelvészprofesszor, a DUE és a médiatábor egyik alapítója. Interjú.

– Minek tudod be, hogy a DUE-tábor túlélt harminchét évet, két társadalmi és gazdasági rendszert, vagy féltucat kormányt, másfél médiaháborút, illetve legalább egy, de inkább két kommunikációs forradalmat?

Csodának. Komolyra fordítva: a DUE nem a semmiből alakult, hanem megelőzte egy hétéves, szinte napi társadalmi munka: a nyári diákrádiós táborok szervezése. Ezekben remek csapat forrt össze, s ők lettek a DUE alapítói. A másik titok a sokféleség: a DUE-ban fiatalok és idősebbek, bölcsészek és műszakiak, iskolások és dolgozó emberek vannak együtt. Ez a sokféleség sokféle világ, értékrend, magatartás megismerését és tolerálását hozza magával. A DUE mindig fontosnak tartotta a közösségi érzést, szerintem ez az alapja mindennek. Ha van közösség, akkor az átél minden konfliktust. Természetesen voltak összezördülések, konfliktusok, válások, de a DUE mindig kijött belőle.

– A DUE politikamentes szervezet, annak ellenére, hogy a tagjai és vezetői nagyon sokfélék. És valamiért, valamitől mégis működik. Én sosem tudtam találóan megfogalmazni, hogy mi ez a valami. Téged kérlek arra, hogy próbáld meg!

Akik közösen, régen és kitartónak dolgoznak nemes eszmékért, célokért, azokat nehezebb politikai kérdésekben összeugratni. A politikának alapvetően a napi ügyekre kell összpontosítania (a jó politika persze közben rendelkezik hosszú távú elképzelésekkel is), egy társadalmi szervezet megteheti, hogy túllép a napi politikán. Ha pedig túllépünk, vége a magyar társadalmat annyira jellemző megosztó magatartásnak, és tudunk együtt dolgozni.

– Mindig a DUE-feelingre hivatkozunk, de mi, nem tudósunk nem vagyunk jók a definícióalkotásban. Neked mit jelent a DUE-feeling? Van rá meghatározásod?

Ha DUE-érzést mondanál, az jobban tetszene a nyelvésznek. A DUE-érzés = tehetségkibontakoztatás, alkotás, egymás támogatása, közösség. Ebben teljesen elfogadom az általad alkotott szlogent: közösség-tehetség-barátság. És az a jó, hogy mindezt nem csak a jelszavak szintjén tudjuk megvalósítani. Egyébként mi is tanultuk valahol: a hetvenes évek diákrádiós táboraiban (ezek szervezői máig az interneten tartják a kapcsolatot egymással).

– Számodra általában melyek egy tábor legjobb és legrosszabb pillanatai?

Életkoromnál fogva én már kicsit távolodom, de azért még mindig az év legszebb napjai közé tartozik a DUE-tábor, s egyetlen kivételével valamennyiben ott is voltam. Fölemelő pillanat a tábornyitás, a legjobb pillanatok azok, amikor szívhez szóló alkotások születnek (szöveg-hang-kép-film), és látom, hogy ez megfogja a többieket. A legnehezebb az, amikor látom, hogy a végén sokan könnyeznek. A legrosszabb az, amikor azt tapasztalom, hogy a mi közszolgálati étoszunknak (művelődési, művészeti, etikai alapelveinknek) nem megfelelő műsorok születnek. Mi a közösségért felelős médiát szeretnénk felmutatni, nem a puszta szórakoztatást vagy öncélú ökörködést.

– Mi az, amit – bármi is változik a világban és a DUE-ban – sohasem hagynál kikopni, kihagyni a táborból?

Az előző válaszban megfogalmazott étoszt. És azt a hozzáállást, hogy elfogadjuk a másik igazságát is, akkor is, ha esetleg fáj.

– Van olyan szokásunk, jelenségünk, netán programunk, amit viszont szíved szerint kidobnál a kukába?

Mai táborozóink többsége a kereskedelmi médián nőtt föl, ennek a felszínességét, harsányságát a kapun kívül hagynám. Az idei táborban erősen feltűnt, hogy táborozóink egy része mennyire függ az okostelefonjától. Éppen médiatáborban nem lehet, de ha lehetne, akkor a tábor tíz napjára kikapcsoltatnám a mobiltelefonokat és az internetet. Táborozóink némi átmeneti fájdalom után egy csodálatos, emberi világot fedeznének föl. Ja, és kidobnám a diszkót, de ha ezt leírod, akkor félek, hogy inkább engem dobnak ki.

– Mi az, ami (már) nincs jelen a táborban, de szerinted vissza kellene hozni?

Minden hagyományos művelődési forma érték, nem hagynám veszendőbe. Olyan alapvető formákra gondolok, mint az írás és az olvasás. A közérthető felolvasás. Te nem is emlékszel, de első táborainkban reggelenként programszerűen közösen énekeltünk! Ezekre utalunk a táborban, de hát nincs idő. Könyvet és újságot évek óta senkinek a szobájában nem látok. És visszahoznám a nyolcvanas-kilencvenes évek tábortüzeit, amikor csak beszélgettünk, esetleg gitár mellett énekeltünk. Szép gyalogos kirándulásokat is tettünk: Somogyban, Bakonyban, Gerecsében, csónaktúrát a Holt-Tiszán, hajókáztunk a Körösön. Ezeket is visszahoznám, mert a lap- és műsorkészítés mellett ezek ez élmények meghatározzák az életünket.

– Biztos vagyok benne, hogy a harminchetedik DUE-táborban is ott leszel. Mi hoz vissza?

Összetett érzés: a múlt, a jelen és talán a jövő. A már meglévő barátokkal való kötetlen együttlét, a kíváncsiság, hogy milyen új tehetségekkel ismerkedhetek meg, s a jövő: ami talán nincs veszve, bár inkább azt gondolom, hogy igen. De cselekedni mindenképpen most kell, feladni tilos. Minden évben első nyári programként a DUE-tábor kerül bele a noteszembe.

Forrás:

https://www.due.hu/hir/1543/kozossegert-felelos-mediat-szeretnenk

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x