Pusztay János

Puszay János

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Szűts-Novák Rita

Fráter Zoltán

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

A Kalevala napja kapcsán
Levelek a Borostyánkőútról 83.

2020.03.1.1 hozzászólás

1935. február 28-án fejezte be Elias Lönnrot, a Kalevala megalkotója az ún. Régi Kalevala előszavát. (A teljes, magyarul öt fordításban is olvasható Kalevala 1849-ben látott napvilágot.)

A Helsinki Egyetem Savo-Karjalai Diákegyesülete 1865-ben kezdeményezte a Kalevala napjának megünneplését. Azért éppen ők, mert Elias Lönnrot azon a vidéken, Kajaaniban volt körorvos, illetve nagyrészt Karjalában gyűjtött népköltészetet, s ebből az anyagból született meg a Kalevala.

1978-ban nyilvánították a Kalevala napját, február 28-át állami ünneppé, egyszersmind a finn kultúra napjává.

Az eposszal kapcsolatban, amely egyszeriben kiemelte az ismeretlenségből az akkor a cári Oroszország részét alkotó fnn nagyfejedelemséget, rengeteget írtak. Jelentősége óriási a finn nemzeti öntudat erősítésében. Hatása volt a nemzeti intézményrendszer kialakulására, a finn nyelv fejlesztésére (amely végül hivatalos nyelve lett Finnországnak), a művészetek fejlődésére. Mindez – a külső körülmények szerencsés alakulása mellett – a finn függetlenség elnyeréséhez vezetett (1917. december 6.).

Az eposz egyfajta láncreakciót váltott ki. A 19. században szintén Oroszországhoz tartozó balti térség két népe, az észtek és a lettek számára szolgált példaképül. Előbb az észteknél született meg az eposz, a végső soron Kreutzwald összeállította Kalevipoeg, amely magyarul három fordításban olvasható (Bán Aladár, Rab Zsuzsa – Bereczki Gábor, Árpás Károly), majd a lett Andrejs Pumpurs írta meg a Lačplēsis-t (A Medveölő), amelyből magyarul eddig a 6. ének vége olvasható Képes Géza fordításában, s teljes fordítása várhatóan még az idén megjelenik. Mind az észt, mind a lett eposzban központi helyet foglal el az országépítés, s az idegen megszállók – nevezetesen a német lovagrend – elleni küzdelem, amelyben azonban mind az észt, mind a lett hős elbukik.

A Kalevala hatással volt az oroszországi finnugor népek irodalmára is, a múlt század utolsó évtizedeiben szinte minden népnél megszületett az eposz, volt, amelyiknél több is. Ezek tematikája – mutatis mutandis – elsősorban nem a finn, sokkal inkább az észt eposzéval mutat rokonságot, amennyiben ezekben is jelentős motívum az idegenek, a megszállók elleni küzdelem.

Végül egy magyar párhuzamra hívom fel a figyelmet. A magyar kultúra napja is irodalmi műhöz, a Himnuszhoz kapcsolódik.

 

Figyelemfelhívás:

Új fa nő a blogvadonban. Dunántúli, ha nem is mandulafa. Kínálja majd friss termését, de gyökereiben, lombjában őrzi korábbi gyümölcseit is, amelyekből néha – a változatosság kedvéért – válogat. Lesznek köztük verselmények, amelyek nem biztos, hogy versélményekké válnak, lesznek szatirikus írások, többnyire kisebbség- és nyelvpolitikáról, lesznek visszamlékezések évtizedekkel ezelőtti élményekre (s ezekben igyekszem megőrizni nyelvjárásomat), de megfogalmazódik vélemény aktuális kérdésekről is.

Elérhető: pannonicus.blog.hu

1 hozzászólás

#1 Kovács István 2020. 03. 20. 10:43:03

“1935. február 28-án fejezte be Elias Lönnrot, a Kalevala megalkotója az ún. Régi Kalevala előszavát.”
Kérem a „szerkesztőt” – javítása, legyen szíves a dátumot – igen kínos, hogy idestova majd egy hónapja ez a – nyilván elírás – szerepel a cikkben.
Arról, hogy mi is a „Kalevala” – arról talán ma már értelmetlen vitát nyitni, hiszen az, aki a szkíta – hun-magyar mondakört, és az annak 19. irodalmi feldolgozását ismeri, az pontosan tudja, hogy hová is kell, hogy helyezze ezt a „művet”.

Új hozzászólás