Az indításkor a Móricz Zsigmondot alakító szereplő (Ruszuly Ervin) egy rikító piros bajusszal lép be a színpadra. Nyilván ennek és a Zsiga becenévnek is jelzésértéke van, talán az, hogy egy eleddig nem ismert Móriczot fogunk megismerni. Ez így igaz, hiszen a szövegkönyv Móricz 1924 és 1925 között írott naplóbejegyzéseiből született. Főleg a nagy szerelmeihez és a feleségéhez szólókból.

Móricz Zsigmond jelentős mennyiségű naplókéziratot hagyományozott az utókorra, kávéházakban, vonaton, hotelszobákban írt, a naplóírás segítségével lett úrrá a válságain. Ő maga így írt erről: „Csak egy súlyos defectusom van: folyton írok… Egy percnyi pihenés nélkül. Az élet minden benyomását és életem minden lelki hullámzását beledolgozom az Írásba” (1925. XII. 14.)

Móricz naplójának nyelvi-stiláris jellemzői a következők: beszélt nyelvi, azaz élőszóbeli, az elliptikus szerkesztésmód következtében gyakran foszlányok, töredékek alkotják a szöveg gerincét. Ugyanakkor meghatározó az expresszív és szenvedélyes stílus, illetve előadásmód. Sokszínű és igen változatos. A Naplók egyes részeit korábban is publikálták, de meglehetős szemérmességgel. Pedig e napló egyik újdonsága pont az, hogy hallhatjuk Móricz hétköznapi nyelvezetét, amelyben esetenként olyan szavakat használ, amilyeneket ma is csak néhány bátor kortárs író mer leírni. Erőteljesen erotikus és patetikus áthallású verset, szenvedélyes és metaforahalmozást tartalmazó gondolatsort, korláttalan szókimondással teletűzdelt emlékeket olvashatunk.

A naplók kiadása és olvasása során felvetődhet az a kérdés: etikus-e ez? Olvasni mások legbensőbb megnyilvánulásait. Kukkoló olvasók – képzavarral élve. Azonban tudomásul kell venni, hogy a közismert személyiségek naplója a szélesebb körű nyilvánosság érdeklődésére is számot tarthat, és aligha túlzás föltételezni azt, hogy végső soron igenis minden napló szerzője számol azzal, hogy más is olvasni fogja azt, amit ő papírra vet. Draskovich Edina ekképp teszi fel a kérdést, majd adja meg a választ: „Van-e joga az utókornak turkálni a nagy író legtitkosabb lelki zugaiban? Móricz Zsigmond esetében talán igen, ő ugyanis módszeresen elégette azokat a dokumentumokat, amelyeket nem akart a tudomásunkra hozni. Az 1924–25-ös naplója olvasásakor pedig néha úgy tűnik, az egészet magyarázatként, kimosakodásként írta, mentségként a csúnya szerelmi háromszögre és az azt övező tragédiákra. A háromszögre, amelyik Magoss Olgával együtt több is volt, mint három, és akkor még a debreceni szállodai kapcsolatát nem is számoltam bele.”

Tehát az 1924–1925-ben publikált bizalmas írások előszelei a változásnak, szólnak a feleségnek, Holics Jankának, és a fellobbanó szerelmek hősnőinek, később új szerelmeinek, a drámai szerepeket játszó Simonyi Máriának és Magoss Olgának.

A szemérmesség hiányát még tovább pontosíthatjuk: egy intuitív, érzékeny, ingerlékeny és olykor bizony trágár Móriczot ismerhetünk meg a napló-összeállításokból. Móricz nem tudja és nem is akarja kordában tartani az írását.

Mindenekelőtt a tobzódó szenvedélyesség jellemzi, ezt erősíti az írások töredékessége és elliptikus szerkesztésmódja. Ebből következően – ha szabad így fogalmazni – csapongó és szertelen az írásmód. A kiírás tűnik az elsődleges célnak, a szerkesztettség, az összefogottság kevésbé. Gyakran foszlányszerű gondolatok alkotják a szöveg gerincét.

 Két hét múlva kidobsz?

 Maga édes, édes, édes, édes, édes, édes.

 Amerre járok, ahol állok, élek, alszom: folyton veled beszélek.

Folyton jár a szám, s a gondolatom, mint egy kisgyerek[nek].

– Délután 2 és 3 közt jön a szeretőd?

 Ocsmány kis álat. [!]

 Visszakönyörgik hozzád magukat az urak? aki egyszer nálad volt… Nem hiszed, hogy én nem fogom?

Nem ? ocsmány kis álat. [!] nem? … Kidobsz?⁹ (1924. II. 12.)

A következő részlet szenvedélyes és naturalista metaforahalmozás, sajátos szerelmi vallomás:

De a kutya-istenét, én itt fekszem, kidobva az útra, hogy mindenki rám bámul, hogy nyüzsög bennem a pondró, a szerelem aranylegyecskéi teleköptek, s a buja gondolatok kukachalmává lettem, és sem írni, sem cselekedni nem bírok maga miatt.

 Pajzán szójáték, humor, kihagyás – ez is Móricz naplójából:

Két álom II. (öt órakor)

 De jó ez a hét mit itt töltöttem

Impotencia őrködött fölöttem.

egész éjjel meg se mozdult a drága,

nappal pláne elsikkadt a nadrágba

      No de majd a jövő hétre állítás:

ha megindul újra a fa szállítás!

hogyha nekem az én szívem kínálja

úgy ellátom szétszakad a …

Ayhan Gökhan ekképp jellemzi Móricz naplóját: „Egy roppant nagy munkabírással rendelkező író a tervek szerint hat kötetet felölelő naplója sejteti, hogy a regény és egyéb műfajok írása mellett fontos volt számára ez a fajta kielégülés, a szexuális-lelki feszültségek, az őt foglalkoztató problémák levezetése, más értelemben véve a napló Móricz gyóntatószéke, vezeklő szentélye, bizalmas barátja volt. Mint egy asszonyt, használta a naplót, bármit elmondhatott neki, és a naplók tanúsítják, hogy el is mondott, nem tartva a következményektől, a szépítés, cizellálás ügyes kikerülésével…”