Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál
  • Répa
    2020. 11. 27. 06:00

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

A magyar kultúra és nyelv a világban

2020.02.23.2 hozzászólás

Emlékülés az Anyanyelvek Napja alkalmából

Mely magyar szerzők, művek a legnépszerűbbek, és miért? Hogyan értik meg a magyar műveket más nyelvi kultúrában? Mi az, amit lehet fordítani, mi az, amit nem? Milyen gyakorlati haszna van a magyar művek nemzetközi terjesztésének?
Ezekre a kérdésekre keresték a választ az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport, a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda, és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar rendezésében tartott emlékülés előadói.
A statisztikai adatok többnyire nem a figyelem felkeltésének eszközei, mégis Balázs Géza (ELTE-PKE) bátran élhetett velük már beköszöntőként is, hiszen kit ne érdekelne, hogy
melyik a világ legtöbb nyelvére lefordított mű? Természetesen a Biblia, amely teljességében 670, részlegesen 3223 nyelven olvasható.
Megelőzi az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, amelyet 508 nyelvre fordítottak le. Harmadikként a Miatyánkot nevezte meg a professzor, ami 121 európai nyelven ismert, de ezek között műnyelvek is szerepelnek, például az eszperanto, volapük stb. vagy a kihalt nyelven írt kun Miatyánk.

Deák Takács Szilvia magyartanár, Pölcz Ádám szerkesztő,, Balázs Géza professzor, felelős szerkesztő,, Blankó Miklós szerkesztő, Mészáros Márton vitavezető. Kép: Csomos Attila

Rátérve A magyar kultúra és nyelv utaztatása a világban. Nyelvstratégiai gondolatok című előadásának tárgyára, a számok továbbra sem hiányoztak, de – Balázs Géza többször is hangsúlyozta – nincsenek megbízható adatok. Leginkább Demeter Tibor bibliográfiájára lehet támaszkodni, amely az 1800-1978 közti időszakot dolgozta fel. A nyelvek között, amelyekre magyar műveket lefordítottak, a német vezet 19 975 fordítással, majd az orosz 8766, a francia 6649, és csak utána jön az angol 6389 és az olasz 5206 fordítással.
Szomszédságunkban 4517 román és 3801 szlovák nyelven megjelent magyar műről van adat. A lengyelre és csehre fordított művek a kétezres mezőnyben találhatók.
A művek felől vizsgálva a listát A Pál utcai fiúk vezeti. Molnár Ferenc legnépszerűbb műve 31 nyelven, Madách: Az ember tragédiája 22, Gárdonyi klasszikusa: az Egri csillagok 21, míg Katona József: Bánk bánja 13 nyelven található meg a világ könyvtáraiban. A mai szerzőkről csak részleges és bizonytalan adatok vannak, amit Balázs Géza joggal nevezett megdöbbentőnek, ugyanakkor pótlását fontos nyelvstratégiai feladatnak.
A rendszerváltást követő időkből a Fordítástámogatási Alap 2004-ből származó listája enged következtetni arra, hogy kik voltak azok a szerzők, akik iránt külföldi érdeklődés mutatkozott. A legtöbbszöri támogatást kapott írók sorrendje: Márai Sándor, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter, Hamvas Béla, Kosztolányi Dezső, Bodor Ádám, Szabó Magda, Örkény István, de a 150-es listán Petőfi, Madách és Jókai is szerepelt.
A magyar író műve és a külföldi olvasó között ott van a fordító, és nagyon nem mindegy munkájának a minősége
– szűrhettük le Sárközy Péter (La Sapienzia Tudományegyetem, Róma) előadásából. A legtöbb magyar könyvet Olaszországban adták ki 1945-ig, mert Fiuméban (ma Rijeka) 1870-től 1918-ig működött a kétnyelvű Királyi Magyar Gimnázium. A fiumei kiadók Jókai, Herczeg, Mikszáth regényeket adtak ki olasz fordításban, de iskolai használatra még Zrínyi Szigeti veszedelme első énekét, a Toldit és a Toldi estéjét, Madách Az ember tragédiáját. Az onnan kikerült kitűnő fordító nemzedéknek köszönhetően a két világháború között minden magyar lektűrnek hatalmas sikere volt Itáliában, beleértve Molnár, Herczeg, Zilahi színműveit is.
1945-től szünet, majd 56 miatt ismét feltámadt az érdeklődés. Elsősorban a régieket adták ki újra, illetve Déryt és Lukácsot. De ez hamar lecsengett, és az aczéli kultúrpolitika kedvenceire nem volt kereslet, főként, ha „csehszlovákból” fordították, mint Sánta Húsz óráját. Ady, József Attila verseit pedig nem baloldali egyetemi oktatókkal kellett volna fordíttatni. Költőt csak költő fordíthat jól.
A 80-as évek elején az új magyar egyetemi tanszékekről ismét egy értékes fordítói gárda került ki, nekik köszönhetően megjelent Kosztolányi, Csáth Géza, Füst Milán, Szerb Antal, Ottlik, Örkény egy-egy könyve, de igazi áttörést 1988-ban Márai A gyertyák csonkig égnek c. regénye hozott a nápolyi egyetem kétnyelvű magyar tanárnőjének, Marinella D’Alessandro fordításában. Két év alatt 20 kiadást ért meg (ma már 50-nél tartunk), melyeket szinte az összes Márai regény fordítása követett. Megközelítően népszerűek Szabó Magda könyvei.
A mai írónemzedék legismertebb képviselőitől sorra jelennek meg regények, de átütő sikert nem aratnak, amiben az is közrejátszik, hogy az ismeretlen írók fordítását nem a legjobbakra bízzák a kiadók, hanem olykor az ott élő magyar feleségekre.
A magyar irodalom „tálalásában”, a figyelem felkeltésében fontos szerepet tölthetnének be a külföldi magyar tanszékek, tudományos intézmények, hogy külföldön ismerjék a magyar kultúrát, történelmet, kedvük legyen Magyarországra utazni, tudják, hogy mi a különbség Budapest és Bukarest között, hogy ebben a külföldi sajtóban megjelenő (hazai eredetű) cikkek által „fasisztoid”-nak beállított országban mennyire változatos a kulturális élet és milyen gazdag a modern és az élő magyar irodalom, amit érdemes olvasni.
A fordítás minőségét hangsúlyozta Hidasi Judit (Budapesti Gazdasági Egyetem) A magyar kultúra és nyelv jelenléte Japánban című előadásában. 1880-ban jelent meg az első Petőfi-vers, a Reszket a bokor, 1973-ban az első Petőfi kötet. Természetesen A Pál utcai fiúk Japánban is sok kiadást ért meg, Esterházytól a Hahn-Hahn grófnő pillantása is megjelent, de őt nehezebben értették. Akinek a stílusa legközelebb áll a japán ízléshez, az Kristóf Ágota.
A magyar nyelv gazdag igeállománya miatt nagyon nehéz a fordítás, például a menést, a haladást kifejező szinonimák sokasága visszaadhatatlan japán nyelven.
A nehézségek ellenére vannak fordítók, és Kume Emiko, a Japán-Magyar Baráti Társaság irodalmi körének volt elnöke egy kitűnő összefoglaló munkát is írt a Magyar irodalom Japánban címmel.
A kétnyelvűség érdekességeire mutatott rá Simon Szabolcs (Selye János Egyetem), aki Hunčik Péter: Határeset című családregényét elemezte a magyar és szlovák nyelv egymásmellettisége, olykor egymásra hatása szempontjából.
Pátrovics Péter (ELTE) a lengyel nyelvben fellelhető magyar eredetű szavakkal foglalkozott, amelyek főként Báthori István királysága idején kerültek be a lengyel szókincsbe, és zömében a katonasághoz kapcsolódtak, de a századok során jelentésük is, kiejtésük is átalakult, a nyelvész magyarázata nélkül aligha ismernénk fel az eredetét.
Hogy milyen sokat jelent egymás ismerete, bizonyította Palágyi Tivadar (ELTE)elemzése Dragomán György Fehér királyának román és francia fordításairól.
Egy 11 éves fiú laza elbeszélő stílusa nagyobb kihívást jelentett a francia fordítónak, aki saját nyelve szabályait követve kisimítja a magyar szöveg vadságát, s ezzel varázsát is elveszi, míg a román fordítás pontosabb, egyenértékűen tudja visszaadni az eredetit.
Az Anyanyelvek Napja jegyében két folyóirat bemutatására is sor került: az 1971-ben alapított Édes Anyanyelvünk nem kívánt bemutatást, csak az új száma. A Magyaróra valóban új folyóirat, a magyar nyelv és irodalom barátainak és tanárainak lapja kíván lenni. Tematikus, a Bánk bánt középpontjába állító első számáról zajló kerekasztal-beszélgetés és a közönség reagálása máris visszaigazolta a szerkesztők szándékát.

Kép: Csomos Attila

Első közlés: felvidek.ma. A tudósítást a szerző és honlap engedélyével vettük át.

2 hozzászólás

#1 Sz. Tóth Gyula 2020. 03. 6. 17:19:26

Kiváló tudósítás: pontos információk, a tartalmi kérdések világos közlésével. Ez utóbbinak külön örülök, magam is részt vettem. Az emlékülés fontos témákat hozott elő, illeszkedően megtoldom egy francia vonatkozással. A francia-magyar kapcsolatok terén végzett kutatómunka során gazdag tapasztalat gyűlt össze fordításról, értelmezésről, irodalomtörténeti felfogásokról, a magyar vers francia nyelvű megjelenéséről, hatásáról, értékéről.
Pár éve Fűzfa Balázs „A 12 legszebb magyar vers”-sorozata nagy lehetőséget és alkalmat jelentett, hogy tovább vizsgáljam a magyar versek francia hatásait. „Az európai szellem nyomában” indító jelszóval rákapcsolódtam a líravonatra. A fordítás/fordíthatóság mindig nagy kérdés. Szegedy-Maszák Mihály így fogalmaz: „bajosan” lehet átmenteni egy-egy költemény értékeit, ám a fordítás „a leglehetetlenebb lehetőség”. A nagy kérdés és feladvány: a forrásszöveg (texte-départ) és a célszöveg (texte-arrivé) bonyolult-szép kapcsolatrendszere. És nekünk is vannak kiváló fordítóink, akik idegen nyelvről magyarra közvetítenek, a franciánál maradva: Babits, Kosztolányi, Illyés, Tóth Árpád, Tornai József nevét említve. Nyelvünk francia tolmácsolásában is több szereplővel találkozunk, nagy alakok, franciák, magyarok. A fordítói arcképcsarnok szerencsére igen változatos.
Nézzük a sorozatot versenként, fordítóként. Egy francia fordító: Eugène Guillevic, Szeptember végén – Fin septembre, Jean-Luc MOREAU, Levél a hitveshez – Lettre à sa femme, két francia fordító, együtt: Lorand GASPAR és Sarah CLAIR, Apokrif, Eugène GUILLEVIC et Jean ROUSSELOT, Esti kérdés – Question du soir. Három francia fordító: A közelítő tél – L’approche de l’hiver ( az elemzést a fordítók által készített nyersfordítás alapján végeztük). Sok francia (15-17): A vén cigány – Le vieux Tzigane (az elemzést a szintetizált változat alapján végeztük). Két fordító, egy magyar és egy francia: a) Ki viszi át a szerelmet GUILLEVIC – Qui portera l’amour? TIMÁR György – Qui fera passer? Mindkét fordítást elemeztük, b) Yves BONNEFOY és TIMÁR György (a francia fordító munkáját elemeztük) c) Robert SABATIER és TIMÁR György – Valse Triste. A kötetben a Timár-verzió áll a központban, de a Sabatier-fordítást is vizsgáltuk, utalunk rá. Egy magyar és három francia: Hajnali részegség – Vertige matinal, Timár György fordítását elemeztük. Több magyar és több francia: Eszmélet – Éveil, Timár György fordítását elemeztük. (A fordítók és a pontos források az egyes kötetben megtalálhatók.)

A verziók feldolgozása sok fordításelméleti tapasztalatot hozott. Mindezeket részleteztük az egyes versek kapcsán készült kötetben, külön lásd Sz. TÓTH, Egy franciatanár irodalmi kalandjai. Találkozásaim szép magyar versekkel franciául. (Szombathely, Savaria University Press, 2015, 252 o.) Itt csak néhány érdekességet említünk. Ki viszi át a Szerelmet? – Guillevic lágyabb, Timár keményebb. (Még a sokat olvasó franciás magyar bölcsész végzettségű is felhorkant az utóbbit olvasva. Míg a Valse triste esetében egy francia hölgynek a magyar fordítás (Timár) tetszett jobban, indokolta is.) A munka fontos hozadéka, hogy ráirányíthattuk a figyelmet a fordítás jelentőségére, a fordítókra, akiknek a megbecsülése nem áll arányban a végzett munkával. Hogy a fordítók megismerése helyet kapjon az iskolai tanításban is.
Összegző tapasztalatok röviden. A francia-magyar irodalmi közvetítői kapcsolatok régi keletűek, irodalomtörténetünk jeles fejezetei. A fordítók maguk is kiváló költők, a magyar és a francia nyelv és irodalom alapos ismerői. A francia nyelv gazdagsága befogadó, nyelvi eszközei alkalmasak a magyar költői kifejezőeszközök fogadására, átültetésére. A francia fordítás mozgásba hozza a verset, új dimenziókba viszi: az újabb nyelvi képek színesítik a költeményt, tágítják a gondolatok, így az értelmezés határait. A francia nyelvű olvasás új életre keltheti a szöveget, a nyelv cselekvővé válhat az olvasó által. Többértelművé válnak a művek. A fordítás lehetőséget ad a „termékeny” újraértelmezésre. Ami lehetőséget ad esztétikai-filozófiai újraeszmélődésre, a magyar irodalomtörténetben, az irodalomtanításban meggyökeresedett ítéletek újragondolására. A fordítás „kiigazítja” egy-egy költőnk félreértett személyiségrajzát, líráját (Babits, József Attila). A francia fordítás lehetővé teszi, hogy megszabaduljunk egy-egy költő, költészete kapcsán összehordott politikai-ideológiai sallangtól (József Attila). A francia verzió kánonokat bont, tabukat dönt. „A 12 legszebb magyar vers”-projekt a figyelmet a szövegre irányítja, a francia fordítás erre kiváló lehetőséget kínál, általa közelebb kerülünk költőink szövegéhez, s kiderül: a francia és a magyar lírának milyen sok fontos közös sora van. A két kultúra találkozik.
Mennyire ismert az irodalmunk Franciaországban? Gara László 1930-ban a Magyar irodalom Franciaországban című írásában így panaszkodik: „Fölösleges és káros volna tehát továbbra is illúziókban ringatnunk magunkat. A franciák nemcsak, hogy nem várnak bennünket tárt karokkal, de még csak nem is kíváncsiak ránk.” De hozzátette: „Franciául nemcsak franciák olvasnak és Párison keresztül az egész világ hozzáértő közönségének tudatába bekerülhetünk.” Tehát a kultúrdiplomáciának fontos szerepe van ma is, ami elszánt egyéni akciók közreműködésével hozhat eredményt.

#2 Sz. Tóth Gyula 2020. 03. 7. 10:25:56

Kis pontosítás a versek listáján: b) Yves BONNEFOY és TIMÁR György fordítása: Kocsi-út az éjszakában – Le chariot nocturne. Elnézést.

Új hozzászólás