Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Szűts-Novák Rita

Fráter Zoltán

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Drámai kódfejtés
Színház és nyelv 63.

2019.12.25.nincs hozzászólás

Székely Csaba 10 című drámája izgalmas olvasmány, olyan, mintha puzzle-darabkákból raknánk ki sorsokat, eseményeket, személyeket.

Vannak olyan műfajok, amelyek jellemzően önállóak, különállóak, a több részből álló változatuk pedig viszonylag ritka. Ilyen például a szonett, amelynek létezik szonettkoszorú változata. Ez egy olyan tizenöt szonettből álló ciklus, melynek mindegyik darabja az előző szonett utolsó sorával kezdődik, a 15. mesterszonettnek nevezett egység pedig az előző tizennégy kezdő soraiból áll. A második világháborúig József Attila 1923-ban írott szonettkoszorúja, A Kozmosz éneke című volt az egyetlen szonettkoszorú a magyar költészetben. A novellaciklus egymással lazán összefüggő novellák füzére. Ugyanannak az alaknak különböző élményeiről, kalandjairól szól, például Krúdy Gyula: Szindbád utazásai vagy Kosztolányi Dezső: Esti Kornél. Az egymással összefüggő regények sorozatában, a regényciklusban a fő témák és motívumok megismétlődnek. Szereplői hol fő-, hol mellékalakban szerepelnek az egyes regényekben. Regényciklus például Balzac Emberi színjátéka. A nemrég elhunyt Térey Jánosnak A Nibelung-lakópark a legjelentősebb műve és ciklusa, amely egy drámatetralógia.

Mindezeknél is különlegesebb és egyedibb Székely Csaba: 10 című műve, amely a 2018/2019-es évadban elnyerte a színikritikusok díját. „Az új drámai forma tematikai keretét a Tízparancsolat adja, és a bűnökhöz, illetve Istenhez kialakított bonyolult emberi viszonyokat ábrázolja” – írja Bíró Kristóf Összezavarodott világban című írásában. (Ellenfény, 2018/5. 13–16. – a további idézetek is tőle.) Újszerűségét az adja, hogy nem a drámák kapcsolódnak össze szervesen, hanem a műben római számokkal jelölt tíz szín. A szereplőinek a száma is tíz, és közülük hol egyikük, hol másikuk lép föl főszereplőként. Tehát egészen más, mint Székely Csaba Bányatrilógiája (lásd e rovatban a következő írást: „Ez egy nem létező nyelv.” Bánya-szöveg, Székely-replika). Ezzel az új és egyedi módszerrel a szerző arra törekedett, hogy „a darab szereplőinek a sorsát minél teljesebben egymásba szője.” Ugyanakkor „a különféle szereplők történetei többszörösen keresztezik egymást, hatással vannak egymásra, sokszor úgy is, hogy nincsenek vele tisztában, hogy a másik szereplő cselekedetei miképpen befolyásolták életük alakulását.” Éppen ezért az ötödik jelenetet követő részek az olvasás során igen nagy koncentrációt igényelnek. Arról nem is beszélve, hogy a szereplők név helyett ugyancsak római számmal vannak jelölve monológokban és a dialógusokban. (A monológok azért kerültek az első helyre mivel a drámai műfaj határait egyébként is feszegető alkotásban „a tíz szereplő mesél magáról, idézi fel életének legfontosabb fordulatait, majd az elbeszéléseikbe illeszkednek bele a visszaidézett élethelyzetek, gyors, pörgős jelenetek. Ez a fajta narrációs technika napjaink színházában teljesen elfogadottá vált.”) Hihetetlen kaland és kihívás a mű birtokba vétele, már-már egy kódfejtéshez hasonlítható. Drámai kódfejtéshez. „Az egymást követő elbeszélések, amelyekbe dialógusok, apró jelenetek is beépülnek, zárt egységet alkotnak.” Sőt mi több, bizonyos jelenetrészletek megismétlődnek más-más részben, más-más kontextusban és szituációban, esetenként egymásba fonódnak a párbeszédek, villódzva váltakoznak a helyszínek. Ezenkívül „a történetek főszereplői további jelenetekben újra felbukkannak mellékszereplőként, és egy másik főszereplő elbeszélésében másként jelenik meg a korábban már megismert szereplők története is.” Tehát nem sima montázstechnika alkalmazásáról van szó. Nyilvánvaló, hogy a szereplők is különlegesek: együgyű fiú, kurvává tett cigány lány, Afganisztánban szolgáló katona, református lelkészből lett (börtönt is megjárt) autószerelő, papnövendékből lett plasztikai sebész, az embereket körülvevő színeket látó festőnő.

A mű tartalmának az ívét a római számokkal jelölt részek elején olvasható mottó adja, amelyek a Tízparancsolat egy-egy parancsolatai. A történetek ennek megfelelő modern kori kibontások és példázatok. A nyelvezetét tekintve elmondható a drámáról, hogy Székely  korábbi műveihez hasonlóan – bár nem oly mértékben – alkalmazza az összetett stílusszimbiózist: a köznapin kívül a beszédmodor esetenként vulgáris, ezzel erőteljes kontrasztban költői és természetesen nem utolsósorban humoros. A történetnek megfelelően összetett.

  1. „Én csak dolgozni akarok, hasznosnak lenni, a többi mindegy. Elvégre akármennyit gyűjtsünk, végül úgyis csak lefekszünk és meghalunk.”

[…]

A         „Mit nézel úgy? Kapsz egyet, körberajzol a rendőr.

B         „Elverlek, mint jégeső a libaszart.”

C         Adok egyet, véged lesz, mint a Trónok harcának.”

[…]

VIII.   „Nem láttam semmilyen más értelmes dolgot, mivel minden múlékony volt körülöttem. Csak annak van értelme, ami hozzásimul az örökkévalósághoz.”

 

S végül még egy fontos dolog annak, aki el kívánja olvasni a darabot: súlyos történetekre számítson, annak ellenére, hogy Székely Csaba az egyik interjúban ekképp nyilatkozott: „Elhangzottak a próbákon (ti. a nagyszebeni előadáséin) nagyon durva dolgok is, amelyeket azért nem írtam bele a darabba, mert senki nem hinné el, hogy mindez nem kitaláció.”

Izgalmas olvasmány, az egész dráma olyan, mintha puzzle-darabkákból raknánk ki sorsokat, eseményeket, személyeket.

A darabot éppen egy éve, 2018. december 22-én mutatta be a Radnóti Színház csokonaiszinhaz.hu

Új hozzászólás