Papp Andrea

Magyari Sára
  • Bók
    2020. 11. 5. 06:00

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Drámai kódfejtés
Színház és nyelv 63.

2019.12.25.nincs hozzászólás

Székely Csaba 10 című drámája izgalmas olvasmány, olyan, mintha puzzle-darabkákból raknánk ki sorsokat, eseményeket, személyeket.

Vannak olyan műfajok, amelyek jellemzően önállóak, különállóak, a több részből álló változatuk pedig viszonylag ritka. Ilyen például a szonett, amelynek létezik szonettkoszorú változata. Ez egy olyan tizenöt szonettből álló ciklus, melynek mindegyik darabja az előző szonett utolsó sorával kezdődik, a 15. mesterszonettnek nevezett egység pedig az előző tizennégy kezdő soraiból áll. A második világháborúig József Attila 1923-ban írott szonettkoszorúja, A Kozmosz éneke című volt az egyetlen szonettkoszorú a magyar költészetben. A novellaciklus egymással lazán összefüggő novellák füzére. Ugyanannak az alaknak különböző élményeiről, kalandjairól szól, például Krúdy Gyula: Szindbád utazásai vagy Kosztolányi Dezső: Esti Kornél. Az egymással összefüggő regények sorozatában, a regényciklusban a fő témák és motívumok megismétlődnek. Szereplői hol fő-, hol mellékalakban szerepelnek az egyes regényekben. Regényciklus például Balzac Emberi színjátéka. A nemrég elhunyt Térey Jánosnak A Nibelung-lakópark a legjelentősebb műve és ciklusa, amely egy drámatetralógia.

Mindezeknél is különlegesebb és egyedibb Székely Csaba: 10 című műve, amely a 2018/2019-es évadban elnyerte a színikritikusok díját. „Az új drámai forma tematikai keretét a Tízparancsolat adja, és a bűnökhöz, illetve Istenhez kialakított bonyolult emberi viszonyokat ábrázolja” – írja Bíró Kristóf Összezavarodott világban című írásában. (Ellenfény, 2018/5. 13–16. – a további idézetek is tőle.) Újszerűségét az adja, hogy nem a drámák kapcsolódnak össze szervesen, hanem a műben római számokkal jelölt tíz szín. A szereplőinek a száma is tíz, és közülük hol egyikük, hol másikuk lép föl főszereplőként. Tehát egészen más, mint Székely Csaba Bányatrilógiája (lásd e rovatban a következő írást: „Ez egy nem létező nyelv.” Bánya-szöveg, Székely-replika). Ezzel az új és egyedi módszerrel a szerző arra törekedett, hogy „a darab szereplőinek a sorsát minél teljesebben egymásba szője.” Ugyanakkor „a különféle szereplők történetei többszörösen keresztezik egymást, hatással vannak egymásra, sokszor úgy is, hogy nincsenek vele tisztában, hogy a másik szereplő cselekedetei miképpen befolyásolták életük alakulását.” Éppen ezért az ötödik jelenetet követő részek az olvasás során igen nagy koncentrációt igényelnek. Arról nem is beszélve, hogy a szereplők név helyett ugyancsak római számmal vannak jelölve monológokban és a dialógusokban. (A monológok azért kerültek az első helyre mivel a drámai műfaj határait egyébként is feszegető alkotásban „a tíz szereplő mesél magáról, idézi fel életének legfontosabb fordulatait, majd az elbeszéléseikbe illeszkednek bele a visszaidézett élethelyzetek, gyors, pörgős jelenetek. Ez a fajta narrációs technika napjaink színházában teljesen elfogadottá vált.”) Hihetetlen kaland és kihívás a mű birtokba vétele, már-már egy kódfejtéshez hasonlítható. Drámai kódfejtéshez. „Az egymást követő elbeszélések, amelyekbe dialógusok, apró jelenetek is beépülnek, zárt egységet alkotnak.” Sőt mi több, bizonyos jelenetrészletek megismétlődnek más-más részben, más-más kontextusban és szituációban, esetenként egymásba fonódnak a párbeszédek, villódzva váltakoznak a helyszínek. Ezenkívül „a történetek főszereplői további jelenetekben újra felbukkannak mellékszereplőként, és egy másik főszereplő elbeszélésében másként jelenik meg a korábban már megismert szereplők története is.” Tehát nem sima montázstechnika alkalmazásáról van szó. Nyilvánvaló, hogy a szereplők is különlegesek: együgyű fiú, kurvává tett cigány lány, Afganisztánban szolgáló katona, református lelkészből lett (börtönt is megjárt) autószerelő, papnövendékből lett plasztikai sebész, az embereket körülvevő színeket látó festőnő.

A mű tartalmának az ívét a római számokkal jelölt részek elején olvasható mottó adja, amelyek a Tízparancsolat egy-egy parancsolatai. A történetek ennek megfelelő modern kori kibontások és példázatok. A nyelvezetét tekintve elmondható a drámáról, hogy Székely  korábbi műveihez hasonlóan – bár nem oly mértékben – alkalmazza az összetett stílusszimbiózist: a köznapin kívül a beszédmodor esetenként vulgáris, ezzel erőteljes kontrasztban költői és természetesen nem utolsósorban humoros. A történetnek megfelelően összetett.

  1. „Én csak dolgozni akarok, hasznosnak lenni, a többi mindegy. Elvégre akármennyit gyűjtsünk, végül úgyis csak lefekszünk és meghalunk.”

[…]

A         „Mit nézel úgy? Kapsz egyet, körberajzol a rendőr.

B         „Elverlek, mint jégeső a libaszart.”

C         Adok egyet, véged lesz, mint a Trónok harcának.”

[…]

VIII.   „Nem láttam semmilyen más értelmes dolgot, mivel minden múlékony volt körülöttem. Csak annak van értelme, ami hozzásimul az örökkévalósághoz.”

 

S végül még egy fontos dolog annak, aki el kívánja olvasni a darabot: súlyos történetekre számítson, annak ellenére, hogy Székely Csaba az egyik interjúban ekképp nyilatkozott: „Elhangzottak a próbákon (ti. a nagyszebeni előadáséin) nagyon durva dolgok is, amelyeket azért nem írtam bele a darabba, mert senki nem hinné el, hogy mindez nem kitaláció.”

Izgalmas olvasmány, az egész dráma olyan, mintha puzzle-darabkákból raknánk ki sorsokat, eseményeket, személyeket.

A darabot éppen egy éve, 2018. december 22-én mutatta be a Radnóti Színház csokonaiszinhaz.hu

Új hozzászólás