1891-ben egy orosz származású hölgy merész kijelentéssel döbbentette meg a sajtó egy munkatársát, véleménye szerint Munkácsy olyan, mint az Eiffel torony, Zichy pedig a Szent-Péter templom.

Mint később a történetből kiderült ezekkel a hasonlatokkal Zichy méltatlan hazai elhanyagoltságát próbálta szemléltetni a hölgy. Az 1880-as évektől Munkácsy a színek használatára fektetve a hangsúlyt (kolorita) foglalta el a nemzeti festő tisztségét, míg Zichy különleges rajztechnikájával vált a magyar ”rajzoló fejedelemmé” (mint a MNG rendezte 2007 végén kezdődő kiállítás címében). A technikában virtuóz volt, festett minden anyaggal: olajjal, akvarellel, pasztellel, temperával, tussal, szépiával, ceruzával, szénnel, színes krétával, de a témaválasztásban rendkívül válogatós és szigorú művésznek bizonyult. Illusztrált műveiből az Országos Széchényi Könyvtár 2016 nyarán nyitotta meg három hónapig tartó időszaki kiállítását Zichy megrajzolt hősei címmel, amelynek kurátora Szarka Anita és jelen írás szerzője, Szűts-Novák Rita volt.

Hat évtizedes alkotó munkásságnak számtalan bizonyítékából, feltárul egy kivételes művészember érdekes egyénisége. Zichy a magyar szerzők irodalmi munkáihoz azzal a nem titkolt céljával készített illusztrációkat, hogy a magyar költészet remekei könnyen érthető kis képecskékkel ”felcicomázva” külföldön is ismertté váljanak. Terve jóval több volt, mint a végleges eredmény. Illusztrálni szerette volna Petőfi teljes életművét, Vörösmarty és Garay verseit. Ez utóbbinak a magyar múltról szóló költeményei keltették fel az érdeklődését: a Szent László, a Zrínyi Ilona és az Árpádok. A művész hazafiságának megnyilvánulásai ezek a tervek és bizonyára nem véletlen, hogy nagyívű festményei mellett illusztrációs művei jelentős része magyar költőknek, Aranynak és Madáchnak költeményeit kísérik.

Zichy romantikus festő és realista illusztrátor volt. Mindig az illusztrált mű kívánalmai szerint dolgozott, elsősorban a művek meséjét, részleteit ragadta meg úgy, hogy a mondanivaló azonos legyen az íróéval. A korszak általános gyakorlata a ”melléklet illusztráció” volt, sokáig hiányoztak a művészi könyv létrehozásának feltételei. Azonban Zichy az utolsó nagy illusztrációs munkájában az Arany balladák kiadásában létrehozta a mindig óhajtott tipográfiai egységet a rajz és szövegtükör között.

Zichy illusztrációi történelmi hűségre törekszenek, hiteles a ruha-, bútor és berendezési, illetve használati tárgy ábrázolása. Egy látogatója arról számolt be, hogy négy-ötezer precíz vázlata volt magyar, orosz és más népek ruházatáról, fegyvereiről és ékszereiről. Saját kézzel készített leltárából tudjuk, hogy nem csak csodálta, de gyűjtötte is más népek tárgyait (pl.: fegyvereit). Székely Bertalan a milleneumi felvonulás idején hozzá fordult segítségért a népviseletek ábrázolásával kapcsolatban.

Zichy a cárok udvarában készített több ezer rajzzal (mindennapok pl.: vadászatok tudósítása), akvarellek (portrék) elkészítésével és az udvari krónikák megfestésével nagy tapasztalatot szerzett, egyedi kiforrott technikára tett szert. Fejlett irodalmi érzékű, nagy olvasottsággal rendelkező művészként maga is szívesen és jól írt.

Nemcsak a romantikus irodalmat kedvelte, ismerte a nagy orosz realistákat, készített rajzot Goncsarov, Gogol, Lermontov prózájához, de elragadtatással írt Balzac műveiről is. Gyűjtötte a szép kiadású könyveket, bécsi tanulmányai alatt egyszer, utolsó 8 forintját is Cervantes művére, a Don Quijote-re költötte.

A századfordulón (majd százéves születésnapjára 1927-ben a 2. díszkiadásban) megjelent a Zichy-album magyarul és németül, amely hiánypótló dokumentum, annak ellenére is, hogy a művész nagy szomorúságára nem szerepelhetett benne az összes számára kedves alkotása.

A Petőfi, Madách és Arany műveihez készített rajzokon kívül Zichy még három magyar szerző műveit kísérte illusztrációkkal: Zichy Géza Leányvári boszorkányát, Jókai Magyar mese- és mondavilágát, valamint a Fegyvertelen (Vasárnapi újság, 1902. február 2. sz.) című elbeszélést, és készített rajzot Garay Obsitosához is.

Életéről és munkásságáról számos tanulmány, könyv és dokumentumfilm is született, ezért rendhagyó módon írásunkat az OSZK kiállításán is helyet kapó, az ő művészeti nagyságát hirdető 20 (+1) tőle származó vagy róla szóló idézettel zárjuk.

1.

„Meggyőződtem arról, hogy az új divatos festészetből kikoptam.

Az én mostani felléptem egy a sírból feltámadt kísértet megjelenéséhez hasonlít.”

ZM bátyjához Antalhoz a világkiállításon aratott sikertelensége miatt, 1879.

2.

„Azt, ami a világban a legnagyobb gyönyörűséget okozza, és életet ad ̶  én nem tartom szégyenletesnek…” M. erotikus képeiről, amelyeket a cári udvarban készített megrendelésre

3.

 „…nappal mesterember vagyok, csak estéim szabadok néha és ezeket szentelhettem művészetemnek…”

ZM, 1854.

4.

„…nehezebb embernek maradni, mint bárhol a világon…A szó szoros értelmében mindent csináltam”.

ZM, aki csaknem fél évszázadig szolgálta az orosz cári udvart, 1873. 

5.

„A művészet nem fényűzési cikk, a művészet a művelődés eszköze, mint a nyomtatott könyv, és kötelessége, csakúgy mint a könyvnek, teljes meggyőző erejével a kor haladó eszméit szolgálni.”

ZM.

6.

„Zichy, mint Gustave Doré, rendkívüli zseni ̶ …egy tehetségével mindig kitörőben lévő kráter.”

Théophile Gautier ZM-ról

 7. 

„A magyar festő az orosz nép iránti szeretetében sem lett az orosz kutúra, az orosz művészet szolgai követője.”

Berkovits Ilona, Zichy-kutató

8.

„Mérgemben úgy odavágtam a piszkos ecsetemet és ni ni egy 1876-iki divatos, impresszionista kép termett!”

ZM. Az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című képe munkálatai közben

9.

„Be nagy ember volt Zichy Mihály. Be átkos életű magyar ember.”

Ady Endre: Zichy Mihály halálára. Budapesti Napló, 1906. március 2.

10.

„Adja Isten, hogy Garay emléke még többször élénk levelezésbe hozzon Önnel és végtére elérjük azt, hogy ezen költőnk emlékét ez irányban is megörökítsük.”

ZM. Bodnár Istvánnak a Garay emlékkönyv munkálatairól

11.

„Aki oly szerencsés volt, hogy magyarnak szülessen, az holtig az marad. ”

ZM. Nagy Miklóshoz, a Vasárnapi Újság szerkesztőjéhez, 1895.

12.

„Ezen hálaérzettel igen jól összefér a hő hazaszeretet. Úgy, mint eddig, a jövőben is mindig kész leszek hazámnak szolgálni. ”

ZM. szintén Nagy Miklóshoz, 1895.

13.

„Vagyok, ki a reményt megölte,
Vagyok mindenki gyűlöltje,
Vagyok korbács Föld rabjain,
Vagyok tudás és utak királya,
Ég ellensége. Föld siráma.”

Lermontov: A démon – Napkeleti elbeszélés. Zichy egyik legfontosabb karakterét formálta meg Lermontov démonjáról

14.

„Lermontov volt Zichy Vergiliusa, aki megnyitotta számára a Kaukázus számos orosz művészt ihlető vidékét, s az országban folyó véres harcok valóságára is ráébresztette.”

Gellér Katalin

15.

„Zichy Géza itt van, sok mindenfélét tervezünk vele Egyletem javára. Érdekes, eszes ember.”

ZM. Zichy Antalhoz jótékonysági tevékenységéről

16.

„A részmetszetekből bejött összegeket a mint jönnek, a takarékpénztárba teszed a mi egyletünk házügyei pénzeihez és Egyletünk nevére.”

ZM. Zichy Antalhoz szintén

17.

„Örülök, hogy némiképpen én is hozzájárulhattam ezen nagyszerű munka alkotásához, mely minden tekintetben, a fenséges kezdeményezőtől le a legcsekélyebb részletek kivivőjéig egy unikumot képez.”

ZM. Jókai Mórnak A magyar nép című fejezet illusztrálásáról

18.

„Lermontoff illusztrációja aligha elvezet a Kaukázusba, így ezen évben se maradhatok nyugodtan otthon.

Kószálnom kell-az se baj-hiszen otthon úgyse számítanak a tekintetet érdemlő művészek közé-ergo-a külföld kegyelmét kell keresnem és fenntartanom.”

ZM. Zichy Gézához, 1880.

19.

„Zichy kezében az ecset beszél, dalol, világít.”

Jókai Mór

20.

 „Azóta Madách nevéhez úgy járul Zichy Mihályé, mint pl. Cervantes nevéhez a Gustave Doré-é. A közönség tudatában együtt élnek, mint két egymáshoz méltó genius, akik örök frigyre léptek.”

Petrovics Elek