Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

A magyar nyelv napja
Levelek a Borostyánkőútról 79.

2019.11.1.nincs hozzászólás

Több kolbász, mint nap – mondhatjuk azt látva, hogyan szaporodnak a valamilyen eseménynek, jelenségnek, célnak szentelt napok. Mert van nőnap, anyák napja, apák napja, gyereknap, pedagógusnap, bányásznap, vasutasnap, véradók napja, a víz napja, a magyar kultúra napja, a költészet napja, a magyar próza napja, és még sorolhatnám, már csak a nap napja hiányzik.

Ilyenkor akár egy teljes napon át is gondolhatunk a kitüntetett témára, megnyugtatva itt-ott még lázadó lelkiismeretünket. Aztán vannak a hetek – újabban többnyire valamilyen európai közlekedési ellenőrzés-sorozattal összefüggésben. Biztosan vannak hónapok is, év azonban egészen biztosan. Az ENSZ a veszélyeztetett nyelvek évének kiáltotta ki az idei esztendőt – méltán, mivel a világ nyelvenek jelentős része veszélyeztetett helyzetben van. Észtország pedig az észt nyelv évévé – micsoda szóalak! – nyilvánította ezt az évet. Ez remélhetőleg hatásosabb, mintha csak egy napra korlátozódna a figyelem. Akár ezt is eltanulhatnánk tőlük, mint ahogy a nyelvüket védő törvény megalkotását is.

Mert bár államnyelv, egy független ország nyelve, mégis leselkedik rá – ha nem is ezernyi, de – sok veszély. Csak felsorolásszerűen: a kedvezőtlen demográfiai helyzet, a határon túli magyarság körében a gyorsuló asszimiláció, idehaza a nyelv korlátozott használata (elsősorban bizonyos tudományterületeken), a nyelvi minőség romlása a fiatalság körében és általában a közéletben.

Nálunk egyelőre csak napja van a magyar nyelvnek, holott okunk – mint láttuk – bőven volna arra, hogy legalább egy esztendőt, de még jobb lenne, ha egy egész életet szentelnénk neki.

*

Figyelemfelhívás:

Új fa nő a blogvadonban. Dunántúli, ha nem is mandulafa. Kínálja majd friss termését, de gyökereiben, lombjában őrzi korábbi gyümölcseit is, amelyekből néha – a változatosság kedvéért – válogat. Lesznek köztük verselmények, amelyek nem biztos, hogy versélményekké válnak, lesznek szatirikus írások, többnyire kisebbség- és nyelvpolitikáról, lesznek visszamlékezések évtizedekkel ezelőtti élményekre (s ezekben igyekszem megőrizni nyelvjárásomat), de megfogalmazódik vélemény aktuális kérdésekről is.

Kéthetente tervezem a jelentkezést.

Elérhető: pannonicus.blog.hu

Új hozzászólás