Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Mi van veled, kortárs magyar dráma?
Színház és nyelv 61.

2019.10.25.nincs hozzászólás

A Színház folyóirat kerekasztal-beszélgetést szervezett, majd közölt le a lap 2018/12. számában.

A beszélgetés résztvevői voltak Radnóti Zsuzsa dramaturg, Darida Veronika esztéta, Imre Zoltán színháztörténész és Závada Péter költő. A moderátor Bíró Bence volt. Íme, egy részlet a felvezető gondolatokból:

„A színházak repertoárja látszólag bővelkedik kortárs magyar színpadi szövegekben, ám igazán jelentős drámai műveket vagy a mai magyar valóságra élesen reflektáló előadásokat nehezen találni köztük. A rendezők többsége szívesebben mesél klasszikus történeteket, minthogy direkt reflexiókat fogalmazzon meg a közéletre.”

Nos, ez véleményem szerint teljes egészében nem igaz, hiszen igenis vannak a jelenre reflektáló darabok, természetesen ezek akkor lesznek teljes értékűek, ha színpadon is látjuk őket. Háy János darabjait gyakran láthatjuk, míg Székely Csaba az Idegenek és más színdarabok című kötetében szereplő Homokszörny, Semmit se bánok, Öröm és boldogság mindegyikét színre állították, a címadó mű – három politikai gyerekdarab – első részében, a Ringlispilben akár direkt politikai utalásnak is tekinthetőek ezek a mondatok: „Mi teljesítünk legjobban a forgás szempontjából az összes óvodák közül.” „…senki nem törődik velünk, csak magunkra számíthatunk, mert mindenki ártani akar nekünk.”

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulatának bemutatójának ajánlójában ez szerepel: „Nem születünk előítéletekkel. De egy előítéletekkel teli világba születünk bele, és hamar megtanuljuk, hogy kik a rossz emberek. A jók persze mi vagyunk. Jobbak vagyunk, mint »ők«, mert »ők« rosszat akarnak nekünk. És végső soron mi is rosszat akarunk nekik, nekünk viszont jól megalapozott okunk van rá. Igaz, néha tévedni is szoktunk az előítéleteinkkel kapcsolatban, és rájövünk, hogy mindaz, amit »róluk« meg »rólunk« tudunk, igazából másképp van. Vagy hogy egyáltalán nem is igaz. Ezekről az »igazakról« szól a  komédia, a valóságtól teljesen elrugaszkodott négy tanítómesével.”

Mi ez, ha nem utalásos politikai tartalom?

Székely Csaba a nyilatkozataiban sem rejti véka alá meggyőződését:

„Szerintem dolga a színháznak, hogy kommentálja, amiben vagyunk, nem kell behúzni fület, farkat! Akinek ez nem illik az alkatához, ne csinálja, de akinek kedve van hozzá, miért ne tegye? Egyébként van Magyarországon egy fura félelem attól, hogy a darabokban aktuálpolitikával foglalkozzanak. Sok helyen hallom, hogy van ugyan politikai jellege az adott előadásnak, de aktuálpolitikával nem foglalkozik. Én nem értem ezt a félelmet. Miért ne foglalkoznánk aktuálpolitikával? Arisztophanész és Euripidész is foglalkozott vele. Nem feltétlenül olcsó kiszólásokra gondolok, de miért ne építhetnénk be egy darabba, mondjuk, egy jelenlegi politikust?” (www.hvg.hu/)

Ez teljességgel így igaz, azonban a túlzottan aktuálpolitizáló darabok hamar illékonnyá válnak, erre bizonyság az e rovatban olvasható A rendszerváltás komédiája című írás.

www.csokonaiszinhaz.hu

Új hozzászólás