Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Olvasni jó! – kötelezőt is
Szó szót követ 9.

2019.09.7.nincs hozzászólás

Az olvasás csak a múlt században vált az emberi mindennapok részéve, a társadalom minden rétege számára elérhetővé.

„A könyv […] a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, […] hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolat-milliomos.” – véli Kosztolányi Dezső. A digitális világgal az olvasás fontossága csökkeni látszik, különösen a fiatalok körében. Vagy mégsem?

Kérdésünk az iskolai olvasmányokra vonatkozik:

A most iskolás generáció hogyan viszonyul az olvasáshoz? Mit olvasnak szívesen, és mit nem? Hogyan lehet őket hatékonyan motiválni a kötelező olvasmányok olvasásában – mennyire legyen kötelező a kötelező olvasmány? 

Adamikné Jászó Anna professzor emerita Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

Miért baj, ha valami kötelező? Miért baj, ha a gyerek azzal a tanáccsal szembesül, hogy „légy jó mindhalálig” vagy „szeretet az élet”? Miért baj, ha olyan hősökről olvas, akik kötelezőnek tartották a haza védelmét? Lassan már nem fogják megtanulni az ábécét vagy az egyszeregyet, mert az kötelező. Jó volna, ha abbahagynák – némely tanárok is – a destruktív duruzsolást: igenis van elvárás az életben, s a fiataloknak be kell illeszkedniük egy társadalomba, az pedig nem mondhat le az eszményekről. Az sem kifogás, hogy nehéz az olvasmányok nyelvezete, a mai művek sem könnyebbek.

Czibula Katalin főiskolai docens Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

Az irodalomtanításnak fontos feladata a művészeti nevelés, a nyitott befogadó(i attitűd) kialakítása. A művészet sajátossága a szabadság, így a „kötelező” biztosan nem fogja megkönnyíteni ezt. Szerencsésebb lenne „közös” olvasmányok keresése, nemcsak a tanár, hanem a diák is javasoljon ilyeneket. „Tanulni” a művészet befogadásának mesterségét először populárisabb műveken is lehet – az irodalmi művek működését „lebutított”, akár kétes értékű írásokon keresztül is meg lehet ismerni, hogy ezek után érzékelhetővé váljék az a különbség, ami azok és az esztétikai kvalitás között van. A tanár felelőssége az arányok súlyozásában van: a populárisból is kiválogatni a minőségit, lépést tartani a mai trendekkel és a kortárs irodalommal is – hogy a közvetítésükkel klasszikus értékek is értékként jelenjenek meg, befogadhatóvá, izgalmassá váljanak.

Szabó Roland magyartanár, Veszelszkiné Huszárik Ildikó ny. magyartanár, iskolaigazgató, Bálint Ildikó tankönyvszerző, magyartanár, György Henrietta magyartanár és Kocsis Marcell magyartanár válaszait az Édes Anyanyelvünk 2019. szeptemberi számában olvashatják!

Kedves Magyartanárok, Önökön is múlik, hogy az olvasás a 21. században is érték lesz-e. Merjenek tanítványaikkal bátran és új módszerekkel az olvasmányokhoz nyúlni!

Illusztráció: Blankó Eszter

Új hozzászólás