Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Bor7 Badacsonyban
Levelek a Borostyánkőútról 76.

2019.08.1.nincs hozzászólás

Ha július második fele, akkor Badacsonyban Bor7, ha borhét (pontosabban borhetek), akkor Badacsony. Figyelmeztetés: az írás termékmegjelölést tartalmazhat.

A hangulatos, tájba illő badacsonyi vasúti megálló közvetlen szomszédságában, bolhaugrásnyira a kikötőtől, s közvetlenül a népnyelvben csak rablósornak nevezett etető-itató intézmények sora mellett a hatalmas fák övezte téren rendezik meg most már többedik éve a borhete(ke)t. Egyen- (vagy igyon-)faházakban kínálják a szűkebb régió díjnyertes borászai a legjobb boraikat. Többnyire badacsonyiak, de akadnak köztük szentgyörgyhegyiek, s néha szigligetiek is. Az idén is, mint mindig, 14 borász, egy-egy pálinkás és tehén- és kecskesajtos házikó alkotja a kört. Aztán mindjárt az egyik bejáratnál bor alá való pogácsákat, a másik bejáratnál pedig lángost, pizzát vehet magához (pontosabban: vásárolhat magának) a látogató.

Az idén a nyitónapon osztották ki a legutóbbi borverseny díjait: egy sor aranyéremről, meg hát más nemesfémről tanúskodó oklevelet. Örül a szívem, mennyit fejlődik évről évre ez a kis borvidék. Van borász, aki Brüsszelben nyert aranyat, van, aki megnyerte a tavaly őszi országos olaszrizlingversenyt, van, akinek a borát beválasztották a parlament protokollborai közé. S még lehetne sorolni az érdemeket. És ami az egészben a legígéretesebb: jónéhány borászatban már a harmadik, többnyire szakegyetemet végzett nemzedék szenteli életét a bornak.

Rendszeresen kijárok magam is, mert bár ismerem a legtöbb borász nedűjét, egészen más a hangulat ott kóstolgatni, értékelni, összehasonlítani előző évek termésével (szorgalmasan jegyzetelünk és osztályozunk egy erre a célra rendszeresített füzetben), mint csak úgy otthon iszogatni. Meg hát kirándulásnak sem utolsó: a házamtól öt percre eső badacsonytomaji állomásról egy kétperces – a koromnál fogva ingyenes – vonatozás után megérkezni Badacsonyba, majd két óra múlva (nekem annyi éppen elég, hogy túlessek jónéhány bor degusztálásán) ugyanez visszafelé.

Van olyan nap, amikor egy borászt kóstolunk végig, van, amikor ugyanazt a borfajtát minden borásztól. Nagyon tanulságos. Nem értve hozzá, de élvezni tudva csak azt állapíthatom meg, hogy mennyire más lehet – akár ugyanattól a borásztól kóstolt – ugyanazon bor íze az ital vagy akár a levegő hőmérsékletétől, a kóstoló pillanatnyi hangulatától, az előtte vagy hozzá harapott pogácsától vagy mogyorótól, almától függően.

Egy azonban biztos, a bor szentség. Az élvezni akarónak körültekintően kell bánni vele. Sok mindent figyelembe kell venni és tiszteletben tartani, hogy teljes legyen az élvezet. Éttermekben, ha az italos pincér gondatlan, őszintén szólva, ki szoktam oktatni. Nem mindegy, milyen ételhez milyen bort fogyasztunk, melyik bort milyen hőmérsékleten, vagy akár csak az – s esztétikai érték, amelyre a jó bor rászolgál –, hogy milyen pohárból isszuk. A badacsonyi borhéten egyenpohárban kínálja minden borász a maga borát, a poháron a szellemes szlogen: Badacsony – a folyékony szerelem.

Úgy látom, hazánkban egyre többen tanulják meg értékelni a bort, s ezáltal megtisztelni azt a sok tudást igénylő, fáradságos munkát, aminek eredményeképpen hozzájuthatunk egy kiváló nedűhöz. Meggyőződésem, ha a magyar nép újra boros nemzet lesz, a mértéktelen alkoholfogyasztás jelentősen csökkenni fog.

Hát erre koccintsunk!

Új hozzászólás