Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Ügyeljetek a (hím)vesszőre!
Csípős szavak 26.

2019.07.27.nincs hozzászólás

A fasz (dédunokám telefonján: f@sz) szó furcsa alakváltozataira hívom fel a figyelmet.

Az Etimológiai szótárból (Zaicz 2006. 200—201) megtudhatjuk, hogy a jelzett szó a „durva szavak közé tartozik”. Ezért először is bocsánatot kérek, hogy szóba hozom, bár bizonyos kultúrákban nem durva. Szülők mondják néha fiúgyermeküknek, hogy „takard el a csúnyádat”, bár bizonyos kultúrákban, vallásokban a linga, lingam (hindi: hímvessző) nem csúnya, sőt egyenesen imádják, vallási életük szertartásainak központja: Siva jelképe, a férfierő kifejezője.

Nepál, hindu templom lingammal és majommal (a kép szerzői jogvédelem alatt: TR/Manyszi)

Nem vesztegetek sok szót a magyar fasz etimológiájra, mert nem tudjuk. A nyelvészek sem tudják, finnugornak akarják tekinteni, de valahogy nem jön össze. Viszont már igen régi, a 14. századtól létezik. Mármint a szó, mert maga a „dolog” ennél régebbinek tűnik.

Érdekes azonban a fasza (jó, kiváló, remek, nagyszerű) melléknevünk, merthogy az az alapszó és az –a a birtokos személyragból (én még így tanultam, ma személyjelnek mondják, de mindegy) áll. Az idézett szótár szerint így keletkezett, csakúgy, mint a moh-ból a moha (igaz, az nem melléknév), valamint az epe, zúza (ezek sem melléknevek, de itt kicsit hihetőbb a birtokos személymicsoda). Namármost, ha így varázsolnak főnévből melléknevet a nyelvész-etimológusok, akkor higgyük el, hogy a „fiúnak a fasza” szerkezet valahogy megfordulhatott, s lett belőle fasza fiú, némi nyelvtani bakugrással.

Valahogy tehát a fasz főnév bakugrásából lehetett a fasza melléknév, s ha már melléknév, akkor tovább ragozható: faszául, faszás, sőt faszán (ez utóbbi most nem főnév és határozórag, hanem melléknév és határozórag, jelentése: nagyon jól). Ezen alapul egy helyesírási okító vicc, amit nemrég olvastam kisvárosunk nem is annyira prűd helyi sajtójában, nevelve a nebulókat a vessző (nem a hímvessző, hanem a helyesírásban használatos vessző!) használatára:

Egyesek rosszul érzik magukat mások faszán.

Vesszővel egyértelműbb, és nem is durva:

Egyesek rosszul érzik magukat, mások faszán.

Ügyeljetek tehát a (hím)vesszőre!

Új hozzászólás