Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Badacsonyi fennforgások
Levelek a Borostyánkőútról 75.

2019.07.1.nincs hozzászólás

Nemrég zajlott le a bazaltorgonák árnyékában a Határtalan magyar irodalom konferencia, amelyről előző levelemben már beszámoltam.

Azt megelőzően a 70. levélben foglalkoztam azzal, hogy az ENSZ az idei esztendőt a veszélyeztetett, őshonos nyelvek évének nyilvánította. Ebből az alkalomból a NH–Collegium Fenno-Ugricum június végén szervezett konferenciát Az oroszországi finnugor nyelvek jelene és jövője címen. Kiváltképpen aktuális a téma azóta, hogy az orosz elnök mintegy két éve, az őshonos nyelvek oktatásáról tartott előadása óta ezek a nyelvek – köztük a finnugorok is – egyre inkább kiszorulnak az iskolából, ami végzetes lépés a halálba vezető úton. Előadóink az érintett nyelvek és népek képviselői, kutatói voltak, már akinek engedélyezték a részvételt, és el tudott jönni. Minden esetre hallottunk előadásokat a balti finn nyelvek, a mordvin, a mari, a komi, az udmurt nyelv helyzetéről, valamint a gázban és nyelvekben gazdag Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet nyelvi képéről. Úgy gondolom, az előadások felkelthetik a világ – azon belül nyelvrokonaink – nyelvi helyzetének jövője iránt érdeklődők figyelmét, ezért a konferencia előadásait ki fogjuk adni. (A témakörben az idén még rendezünk egy-két konferenciát – például Széphalomban a Magyar Nyelv Múzeumában és Budapesten. Majd ezekről is készül rövid beszámoló.)

A konferencia egyszersmind az oroszországi finnugor népek képviselői számára szervezett hagyományos kéthetes hungarológiai nyári egyetem nyitánya is volt. Kisebbfajta jubileumot is ünnepelhetünk, lévén, hogy ez a 20. nyári egyetemünk. A nyári egyetemen bemutatjuk a magyar történelmet, irodalmat, építészetet, képzőművészetet, de foglalkozunk nyelv- és kisebbségpolitikai kérdésekkel – ez utóbbiakkal azért, hogy – modern kifejezéssel élve – érzékenyítsük a kérdés iránt az érintett népek képviselőit, felhíva figyelmüket arra, milyen veszély fenyegeti nyelvüket, kultúrájukat. Törekszünk arra, hogy a résztvevők közt legyenek újságírók vagy legalább kommunikáció szakos egyetemi hallgatók, akik odahaza írnak magyarországi élményeikről, a nyári egyetemen szerzett ismeretekről és tapasztalatokról. Erre annál is inkább szükség van, mivel az orosz vidék rendkívül keveset tud Magyarországról, s amit tud, az is többnyire hamis ismereteken alapul. Hogy csak egy tavalyi eseményt említsek: éppen ebédeltünk az előadások szünetében, amikor – hála a modern technikának – az egyik karjalai résztvevő egyetemista sms-t vagy e-mailt kapott a kedves mamától, amelyben a mama abbéli aggodalmát fejezte ki, van-e leányának egyáltalán mit ennie, merthogy Magyarországon éheznek az emberek. Éppen az ebéd második fogása volt előttünk, egy jócskán – nem EU-kompatibilisen – megrakott tányér. A hallgató lefényképezte az adagot és megnyugtatta a mamát. A nyári egyetemek résztvevőinek zöme első alkalommal jár Magyarországon, van, aki egyáltalán külföldre is most jutott ki először, így nem csoda, ha minden információ újdonság számukra. A nyári egyetem előadói egyetemi oktatók, Budapestről, Debrecenből, Szombathelyről.

Aztán két hét múlva kezdődnek a badacsonyi borhetek, de ebben a programban nem szervezőként és előadóként, hanem élvezőként veszek majd részt.

Új hozzászólás