Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Operettszöveg-variációk
Színház és nyelv 56.

2019.05.25.nincs hozzászólás

A Magyar Nyelvi Szolgáltató Irodához érkező kérdésekre adandó választ az ügyeletes gyakran megvitatja az interneten a munkatársaival.

Eközben nemegyszer előfordul, hogy a téma egészen más irányt vesz, és a kollektíva, nem mellőzve a humort, újabb és újabb nyelvi csemegére lel. Egy alkalommal a következő kérdés érkezett: „A »végét járja« szólást használhatjuk első vagy második személyben? »A végemet járom«?” A közösen megalkotott válasz a következő lett: „A kérdéses szólás azon frazémák közé tartozik, amelyek csak az adott számban, személyben használatosak, átalakításuk ironikus hatást eredményez. Egyébként pedig aki haldoklik, az nem a saját végét járja, erre utal »a rezgő végét járja« tájnyelvi változat.” Eddig a válasz. Egyébként a rezgő végét járja arra utal, hogy a halál mint helyváltoztatás, mint álom, mint mindennapi cselekvéseknek a végleges befejezése.

Nos, ezután viszont vidámabbá vált a társalgás és a társaság. Az egyik munkatárs ekképpen reagált: „Ez azt is jelenti, hogy amikor megcsap a kettőhúsz, akkor ettől rezgőt járok, majd pedig a végét…” Kisvártatva jött az újabb megjegyzés: „De visszatérve a lényegre: ha valaki »a (rezgő) tánc végét járja«, akkor a rezgő csárdásról lehet szó, amelyet lehet röviden rezgőnek is hívni, ahogyan a Marica grófnő című operettből való, Ringó vállú csengeri violám című slágerben is megírtak már: Hogyha elmégy a vásárba, furcsát látsz ott, lelkem, / Foxot járnak, bostont járnak, szűk szoknya nem lebben, / De Csengerben ismeretlen a pukkanós pezsgő, / Túrós csusza meg pörköltszaft, attól esik jól a rezgő!”

A további e-mail-váltásokból kiderült, az idézett dalszövegrészlet érdekessége az, hogy van más változata is, és szemmel láthatóan ebben a másikban majdnem sajátos rímre van kihegyezve ez a két sor: „Hogyha elmégy a városba, furcsát látni fogsz ott, / járnak ottan tántorogva tangót, bluest meg foxot…”

A következő változatban történt egy kis népetimológia-gyanús módosítás, avagy „előadói szövegértelmezés” is. A „Foxot járnak, bostont járnak” sort az egyik előadó így énekli: „Foxot járnak, trottot járnak, szűk szoknya nem lebben”.

Itt még vehetjük nyelvi mókának, hogy a foxtrottot – amelynek rövid neve fox ‒ szétbontja, és így lesz belőle „foxot járnak, trottot járnak…”, holott külön trott nevű tánc nincs. Az viszont már eléggé nyakatekert ötvözete a fentieknek, amikor a másik előadó azt találta énekelni: „Hogyha elmész a városba, furcsát látni fogsz ott, / járnak ottan tántorogva trottot, bluest meg foxot.”

A kép forrása: Kossuth Kiadó

És van még egyéb eltérés is: „De Csengerben ismeretlen a pukkanós pezsgő” helyett:

„De Csengerben más a módi: karcos bor a pezsgő”

Bár sokan fanyalognak, a magyar operett hungarikum, sőt a magyar identitás része. Sokan lenézik, elavult műfajnak tartják, pedig színvonaluk jóval meghaladja a legtöbb táncdal szintjét. Az operettslágerek felülmúlhatatlan színvonaláról ugyanis olyan zseniális zeneszerzők gondoskodtak, mint Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Ábrahám Pál, Huszka Jenő, Fényes Szabolcs, Eise­mann Mihály, Lajtai Lajos vagy Zerkovitz Béla. Kálmán Imre az operett világában azt a szerepet tölti be, amit Verdi az operában. Nem véletlen, hogy a magyar operettek ma is világhírnévnek örvendenek. Nem csak Európában, hanem az egész világon kedvelik, és gyakran játsszák őket. És az, hogy a szövegének különféle változatai vannak, a népszerűségét bizonyítja.

Új hozzászólás