Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

A laktanya humoristái
Kávéházi szeglet 24.

2019.05.23.nincs hozzászólás

Ma már nincs sorkötelezettség, nem kell hosszú időt elvesztegetni a fiatalságukból olyanoknak, akiknek nem való a katonáskodás. A biztonság természetesen fontos, de mindenki jobban jár, ha rátermett, hozzáértő emberek védik a hazát, bízzuk ezt a hivatásos állományra.

Úgynevezett előfelvételis kiskatonaként egyetemi tanulmányaim megkezdése előtt a hetvenes évek közepén tizenegy hónapot töltöttem a néphadsereg kötelékében országunk egyik meg nem nevezhető helyőrségében, Kalocsán. Nem sok értelme volt, bosszankodtunk, bánkódtunk is eleget, főleg, hogy közvetlen elöljáróink – őrvezetők, tizedesek – a két évre bevonult, nem túl magasan iskolázott öreg bakák közül kerültek ki. Fölérendelt helyzetüket eleve úgy fogták fel, mintha a mi büntetőtáborunk parancsnokai lettek volna, megvetésük jeléül minket csak haszontalan, elkényeztetett „tudósoknak” hívtak (hozzájuk képest valóban azok voltunk). Fél év múlva, amikor már megunták a nyaggatásunkat, sokukról kiderült, hogy alapjában véve jó szándékú, rendes fiúk, akikkel szót lehet érteni.

Nem is ők voltak a laktanya elsőrendű humoristái, hanem mindannyiunk urai, a magasabb rangú tisztek, hazafias nevelésünk irányítói. Csaknem fél évszázada ennek, a honvédség azóta jelentősen átalakult. Az akaratlanul is viccesen hangzó, nyelvi fordulatok eltévesztésén, mondatok összevonásán alapuló egykori ki- és beszólásokat talán mégsem érdemes elfelejteni. Őrségváltás előtti eligazításon, hadászati előadáson, lövészeten, menetgyakorlatok alkalmával hallottuk a körülményeskedő hivatali nyelvet használó, a szóláskeveredésből eredő, a megértőnek tűnő, őszintének szánt, suta kijelentéseket. Néhány gyöngyszemet még annak idején feljegyeztem, s most a régi noteszlapról csoportosítva közlöm az idézeteket.

Körmönfont beszéd a tekintély reményében:

Éjjel látáskorlátozás lép életbe.

A rend elhárítását fogjuk végrehajtani.

Tegye folyamatba magát a rakodást illetően!

Magának már sok van felírva a rovására való tekintettel.

Nem a téli időjárást kell viszontagságul venni.

Szólások vegyítéséből származó gondolattorlódás:

Így is sok folt van a rovásán.

Saját maga alatt ássa a fát.

Rossz lóra tett fel, amikor velem kezdett ki!

Jóságos, atyai szerep, a „megtehetném, de nem akarom” nagyvonalúságával:

Nem akarok senkinek az életébe szálkát húzni.

Nem akarok abba a pánikba esni, hogy megijesszem magukat.

Nem akarom magát a többiek tekintélye előtt megszégyeníteni.

Én nem akarok gátat húzni az életükbe, mint az árvíz.

Az őszinteség felejthetetlen pillanatai:

Ez örvendetes, de még inkább szomorú dolog.

Látja, én mindig rátapintok az érzékszerveimre.

Meg kell vallani az őszinteséget!

Maga mindig úgy jön hátulról, hogy a hátam mögé jön, aztán megkerül.

Én kímélem az embereimet, de ettől összecsinálják magukat.

Végül pedig, a fegyelmezés klasszikus példájaként, íme a vigyázzállás idején izgő-mozgó, a törzsőrmester szavait epésen kommentáló előfelvételis megrendszabályozása:

Kivágom a sorból, hogy bent ragad!

Új hozzászólás