Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál
  • Répa
    2020. 11. 27. 06:00

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Változni fáj
Nyelv(es) irodalom 22.

2019.05.20.nincs hozzászólás

A mozgó könyvek szekérparadicsoma a főváros üdítő oázisa lett.

Zsonganak körülötte az emberek a Corvin közben, a Kálvin téren, a belbudai Kulturális Szalon előtt és még hol mindenhol. Az ötlet pofonegyszerű és zseniális: fillérekért vehetsz régi és kortárs magyar irodalmat, gyerekkönyvet, világirodalmat, oroszul, németül, angolul. Az antikváriusok gyűlölik, de minduntalan bepróbálkoznak, álszakállal osonnak a szekerekhez, hogy olcsón szerzett zsákmányukat majd busás haszonnal áruba bocsájthassák. Az árusok többsége rutinosan felismeri és eltanácsolja őket, hiszen a cél az, hogy a szegényebb, ám kultúréhes köznép könnyen jusson értékes irodalomhoz. Csodákra lehet itt bukkanni, első kiadású Fekete kolostorra, például éppen ma. Keringünk a szekér körül, mint a darazsak, a felfedezés örömében megöleljük az eladót, akivel már-már baráti kapcsolatba lépünk, megismerjük egymást a többi könyvőrült kollégával, felismerjük egymást az utcán, hisz egy vérből valók vagyunk.

Ily úton kerültem ismeretségbe egy különös külsejű fiatalemberrel, akit az élet már láthatólag rendesen megtépázott. Addig-addig , amíg aztán egyszercsak a kezembe nyomott egy elnyűtt papírlapot, amelyen a következő vers állt:

„Változni fáj”

A tél, ha elér, nem kegyelmez.

Rövid a takaród, ráadásul vizes.

Papír az ágyad és minden vágyad, hogy más legyen.

Itt ébredsz ezen a téren, minden áldott reggelen.

Látod a dolgozókat, kik álmos szemmel menetelnek,

A részegeket, kik énekelnek, míg hazaérnek,

A napfelkeltét, bár nem nagyon vágysz rá.

Legszívesebben elmennél innen, világgá.

De hova mennél, hisz minden tér egyforma

És itt már szert tettél egy pár jó haverra,

Kik veled együtt vannak a bajban, de ha tényleg baj van,

Otthagynak, nyakig a szarban.

Hisz ők csak ivócimborák

És a bort nem mindig te viszed.

Törj ki innen cimbora, legyen eszed.

Bár én könnyen beszélek, hisz nem itt a téren élek.

Segítek, jöjj, változnod kéne

Hiába kérlek, változni nem könnyű dolog,

Hisz a Föld is csak egy irányba forog.

Jó ez így, megszoktad, változni mindenki fél.

Magához láncolt, örökre a tér.

 

Nem hatalmazott fel rá, hogy a nevét leírjam. Én viszont ezúton is köszönöm megtisztelő bizalmát, aki olvassa, adja át!

Új hozzászólás