Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Szavak és emlékek
Lélek és nyelv 11.

2019.04.29.nincs hozzászólás

Szereti-e Karl Ove Knausgård a lutefisket? Még egyszer a Budapesti Könyvfesztivál ürügyén…

Éppen zajlik a könyvfesztivál Budapesten, elhangzottak a megnyitóbeszédek, a díszvendég, Karl Ove Knausgård átvette a kitüntetést. Eközben a Harcom folytatódik, magyarul a regényfolyam negyedik kötete most jelent meg.

Innen, Budapestről, az alföldhöz szokott magyaroknak Norvégia kicsit furcsa, mondhatnám, egzotikus: a fjordok, hegyek, sziklák, északi fény és sarki nap világa messze van tőlünk. A trollokról nem is beszélve… Bár a Harcomnak sokféle olvasata van, elemzik is bőven például az apa-fiú kapcsolatot, az írói szereppel való megküzdést, az önéletrajzi elemekkel bőven átszőtt regény új stílusát, nem titkolhatjuk, hogy egyben új világra csodálkozhatunk rá, ahogy feltárulnak benne a skandináv élet részletei. Ahogy haladunk előre a regényfolyamban, az aprólékos eseményekben, számtalan ismeretet is szerzünk a norvég, svéd életről. Hiába, hogy közös irodalmi élményeink vannak az európai és világirodalomból (csak Dosztojevszkijt említve a sok közül), annyi különös szokást tapasztalunk, mintha más földrészen élnénk.

Kép: Dede Éva

Mióta családi okokból az utóbbi 8 évben többször jártam Norvégiában, hihetetlen ismerős a Harcom világa. Még a lutefisk (ejtsd: lütefiszk) is. Hogy ez micsoda? November közepétől jelenik meg az üzletekben a szárított tőkehal lúgban felpuhítva, kocsonyás állagú, halra emlékeztető alakkal. Szenzációként hirdetik: Megérkezett boltunkba a lutefisk! Még repülőtéren is külön pulton árulják, kisebb-nagyobb adagok befóliázva várnak arra, hogy elkerüljenek a világ más tájaira… A megsütött halat szalonnával, zöldborsó- és krumplipürével vagy egészben főtt apró krumplival körítik. S amikor a Harcom első kötetében a következőt olvastam, hangosan felnevettem: „Úgy tűnt, Yngvének [a főszereplő bátyja] jóval normálisabb és felnőttebb viszonyt sikerült kialakítania a halételekkel. Ma már a lutefisket is megeszi, aminél annak idején elképzelni sem tudtunk rémesebbet. Szalonnával és a többi hozzávalóval egészen jó tud lenni, idéztem föl a hangját…” Aha, szóval nem minden norvég szereti a lutefisket!, s eszembe jutott, milyen csalódás volt nekem, amikor először próbáltam ki a „rémes” norvég nemzeti ételt. Tényleg rémes, nem is lett a kedvencem, de a többi hozzávalóval elmegy, bólogattam a részletet olvasva. Egy norvég szó a magyar szövegben, és máris a regénybeli eseményekkel párhuzamosan megjelennek a saját élményeim a lutefiskről, az íze, az állaga, a szaga (illatnak nem nevezném), a furcsa borzongás az első falatoknál, a határozott taszító érzés később.

Kép: unikturs.no

A fordítás is elgondolkodtató. A lutefisk a magyaroknak nem sokat jelent. Annak, aki benne él a norvég életben, ez az apró megjegyzés egy egész eseménysort idéz fel. Mindezt lehetetlen a fordításban közölni, talán lábjegyzetelni kellene? Ha ez marad a magyar szövegben, országismeret híján nem érthető – teljesen – az idézett részlet. Igaz, nem annyira fontos, hogy emiatt a regény szövegét megterheljük a további ismeretekkel.

A könyvfesztiválon Karl Ove Knausgård kétszer vett részt közönségtalálkozón, de sajnos a közönség nem kérdezhetett. Így nem tudtam meg, szereti-e már a lutefisket…

Új hozzászólás