Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

A hangzó vers és a felhangzó Bánk bán

2019.04.23.nincs hozzászólás

Költészetnapi konferencia és könyvbemutató a Magyartanárok Egyesületének rendezésében

Családunkban a jó a jövevény.
Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, –
ezt érti rég, de ostobán, ki gazdag
s ma már sejteni kezdi sok szegény.

Kibomlik végül minden szövevény.
Csak öntudatlan falazunk a gaznak,
kik dölyffel hisszük magunkat igaznak.
A dallam nem változtat szövegén.

De énekelünk mind teli torokkal
s edzzük magunkat borokkal, porokkal,
ha kedvünk fanyar, szánk pedig üres.

Erényes lény, ki csalódni ügyes.
Ugy teli vagyunk apró, maró okkal,
mint szúnyoggal a susogó füzes.

(József Attila: Emberek)

2019. április 13-án rendezte meg a Magyartanárok Egyesülete évenkénti költészetnapi konferenciáját az Országos Széchényi Könyvtár épületében, amelynek témája a hangzó költészet volt. Fenyő D. György köszöntőjében előre vetítette, hogy az előadók mind arra a kérdésre válaszolnak, milyen módokon él a líra. A konferenciát Nádasdy Ádám prózai Bánk bán fordításának könyvbemutatója követte.

 „Egész életemben hangzó verseket írtam”

A nyitó előadást Szilágyi Ákos tartotta, aki ókori filozófusokra, ószövetségi és újszövetségi igehelyekre hivatkozott a hang, a hangzó szöveg elsőbbségét igazolandó az írás, az írott szöveg felett. Szilágyi úgy írja, olvassa és szándékolja verseit, ahogy azt Arany János tette. A verset ki kell szabadítani a betű fogságából, ugyanakkor a hangzó versnek a betű a kontextusa. A hangzó vers tartalmazza az írott versre vonatkozó reflexiókat is. Az, hogy ma a szöveget leválasztjuk a könyvről, mert költők teljes életműve fenn van a világhálón, csak kiteljesítése annak a forradalomnak, amikor a hangot leválasztottuk a betűről, azaz írni kezdtünk.

Mészáros Márton a vers közegeiről beszélt. Előadásában kapcsolódott Szilágyi Ákoshoz, ugyanis a többféle médiumon megjelenő szövegek versengését és együttműködését mutatta be. Orális, kézírásos, tipografikus, elektronikus forradalmakon-médiatöréseken vagyunk túl, a váltásokat veszteségként éljük meg. Megtapasztaltuk a memóriabeli veszteséget, a finommorotos képességveszteséget, a közönség fölöslegessé válását, de azt még nem tudjuk pontosan, milyen veszteséget is jelent a hálózati kultúra. Mészáros szerint a vers kétféle választ ad a napjainkban zajló médiatörésre: egyrészt visszatér az orális hagyományhoz (slam poetry, hangoskönyv), másrészt a vers szkriptualitása válik hangsúlyossá (képversek).

„A hangzó cirkusz”

Erdős Virág arra a kérdésre reflektált, hogyan hat a vers szerző általi felolvasása, mások általi felolvasása, elmondása, megzenésítése, illusztrálása, tüntetéseken bekiabálása a szövegre és az alkotóra. Összességében azt gondolja, hogy ez a felhangzás nem része a versírásnak, mert a költő felelőssége abban rejlik, hogy egy fehér papírra fekete betűket vet. A költő nem a vivőanyagért felelős.

…a dallam nem változtat szövegén. De van szöveg, mely falsít dallamán – … (Kovács András Ferenc: József Attila szonettje)

A konferencia második részében az előadások a megzenésített versek sokféleségét elevenítették fel. Ferenczi György a hatvanas évekbeli fiatalok könnyűzenei mintáiról beszélt. Nemcsak a közismert Sebő Ferenc és a Kaláka zenekar, de az Illés együttes is felhasznált népzenei elemeket, sőt József Attila Tiszta szívvel c. versét a Kex együttes dallamára énekeljük ma is. Ferenczire és pesterzsébeti társaira Hobo tette a legnagyobb hatást József Attila és Faludy György megzenésített verseivel, mert különben ezek a szövegek, ez a mondanivaló nem ért volna le a külvárosi ifjúsághoz. Ferenczi zenekarának meghatározó élményt és feladatot jelentett Petőfi Sándor verseit felénekelni: tíz évig csak Petőfi minőségű szövegekkel dolgoztak, a saját szövegeiket sutba dobták. Mit tanácsol a dalszövegíróknak? A dalszövegekben – Petőfi mintájára – meg kell őrizni a beszélt köznyelvet a maga természetes hangsúlyaival, nem idegen nyelvek hangsúlyait kell ráerőltetni magyar szavakra, mondatokra.

„Az ének a legszemélyesebb kommunikációs eszköz”

Sebő Ferenc visszaemlékezett 1968-as pályakezdésére, amikor a megzenésített Rejtelmek és  Ringató című József Attila-versekkel jelentkezett a Ki mit tud?-ra. Előadásában azt bizonyította be, hogy a mai népdal a 16. sz-i énekelt vers túlélője. Figyeljük csak meg Csokonait, akinek a költészetébe a hangzó vers és a korabeli szóbeliség rendkívüli mértékben beépült (pl. Anakreóni dalok). Sebő rátalált a balkáni ritmusokra, amelyeken tökéletesen megszólaltathatók Csokonai antik időmértékes versei. Ezután népköltési gyűjtéseiből idézett: bemutatott egy hangfelvételt, amelyen egy japán őslakos asszony aino hőséneket mondott „Homérosz modorában”. Sebő Ferenc szerint valahogy így kell elképzelnünk a többezer éves szóbeliség kultúráját.

Csörsz Rumen István szintén a régi magyar irodalom közösségi költészetének hatását méltatta. Az énekelt versek a 16. századtól jelen vannak az iskolai gyakorlatban. Sok diák tanult verset írni, a kedvelt verssorokat továbbadták, variálták. A barokk és a felvilágosodás korában a versírás és a zeneszerzés kedvelt és elismert szabadidős tevékenységnek számított, olyannyira, hogy Verseghy Ferenc hivatásos zenészként is működött. A kollégiumi dalok, csúfolók Arany János idején még éltek a köztudatban.

„A pedagógus tanítsa meg a gondolatot közölni”

A szünet után Pogány Judit és Fekete Ernő következett. Mindketten a versmondásról, verses estjeikről beszéltek. Pogány Judit József Attila-rajongó, a költészet napjának apropójából el is mondta a Hazám című verset. Mindenkit invitált az Örkény Színház Anyám tyúkja 1 és 2 előadásokra. Fekete Ernő beavatott minket a „Mennyekbe vágtató prolibusz” című Weöres Sándor-est összeállításának műhelytitkaiba: hogyan válogatta a verseket, kellékeket, milyen ötleteket épített be a színpadtervbe. A munkafolyamat közben úgy döntött, hogy „nem kell zene, mert ez zene”.

Nádasdy Ádám professzor (a szerző felvétele)

„Cél-e a szókincs életben tartása?”

Az előadássorozatot követően Nádasdy Ádám mutatta be frissen megjelent prózai fordítását. A készülő műről olvashattunk Balázs Géza szerkesztői előszavában, amelyet Beke József Bánk bán szótárának második kiadásához fűzött: „Katona József Bánk bánjának dramaturgiai és nyelvi gondjai nemcsak a nyelvészeket, hanem Illyés mellett újabban Nádasdy Ádámot is foglalkoztatja. … Nádasdy e műve várhatóan 2019-ben jelenik meg.” (Anyanyelvápolók Szövetsége–Inter. Budapest. 2019: 14).

Tudjuk, hogy Katona József drámáját Illyés Gyula „átigazította”, Zalán Tibor a békéscsabai színház számára „átvezette”. Nádasdy hangsúlyozta, hogy ő sem átdolgozta, hanem prózára fordította a drámai jambusokat. Nem szőtt bele a szövegbe semmit, egy-két kivételtől eltekintve lábjegyzetekben közölte észrevételeit és az irodalmi, nyelvi tudnivalókat. (Nincs kizárva, hogy egy majdani dramaturg beleírja a lábjegyzeteket az ebből a fordításból színpadra állítandó előadásba.) Nyelvészprofesszor és gyakorlott fordító lévén a szókincs mai magyar nyelvre áttevése nem jelentett kihívást (megengedek ’megbocsátok’, istáp ’cölöp, tartóoszlop’), de Nádasdy föltette a kérdést, hogy a fiatalabb korosztályok értik-e még pl. a dölyf szót (kijön Izidóra dölyfösen). Ezért észrevételezére biztatta az olvasókat: írjanak neki, amennyiben úgy gondolják, hogy a dráma egyik-másik szavát szintén lábjegyzetelni szükséges, mert elavult a jelentése, nem felismerhető az alakja.

Margócsy István irodalomtörténész szerint Nádasdy Ádám Shakespeare- és Dante-fordításaival próbára teszi az irodalmi közvéleményt, Bánk bán prózafordításával pedig újabb fókuszt teremtett. Az 1830-as években alakult ki az a magyar műfordítói hagyomány, amely szerint a versforma eredetijét is vissza kell adni, tehát az antik időmértéket magyar nyelven is időmértékben kell megszólaltatni. Margócsy István úgy véli, hogy a most megjelent kötet éppen azáltal tudja megeleveníteni a régi magyar irodalmat, hogy nem követi az általánossá vált fordítói gyakorlatot, és lemond a drámai jambusról. Ezzel a mű mai magyar nyelven, az iskolai oktatásban hangozhat fel, mitsem vesztve nemzeti értékéből.

Nindzsa teremtésben vesztes, csak én (Parti Nagy Lajos: Szende)

Schiller Mariann a kétnyelvű kötet tanórai felhasználásának lehetőségeiről beszélt. Irodalomórára ajánlja egy jelenet vagy egy monológ összehasonlító olvasását és értelmezését. Nyelvtanórán összevethetjük a kétszáz évvel ezelőtti és a mai magyar nyelvállapotot, hiszen nemcsak az ómagyar kortól történtek változások a nyelvben. Párhuzamosan olvasva a szöveget jól megfigyelhetők a hangváltozások a tő- és toldalékmorfémákban (mosolygsz > mosolyogsz, kezök > kezük), a jelentésváltozások (néném ’nővérem’), a szavak elavulása (bán ’gróf’), a mondatszerkezet változásai (fog ő lenni > lesz).

A rendezvény dedikálással zárult. Köszönet a Magvető Kiadónak, hogy a hivatalos megjelenés előtt, a költészet napjához igazítva a magyartanároknak megvásárolhatóvá tette Nádasdy Ádám Bánk bán prózafordításának kiadását. Bár zord és magányos, nem veszíthetjük el ezt a forrásunkat:

IMRE. A férfinak mégiscsak társra van szüksége. Az élet páros vállalkozás. Nem?

BÉLA. Mese. Valami pár odaszegődik mellénk, persze: de végül is magunk vagyunk. Hogy magyarázzam meg neked? Emlékszel Bánkra és Tiborcra: mindenik a magáét mondja egymás mellett. Az igazi szerelmes ezt megszokja.

IMRE. Szóval, a nagy szerelmes éppolyan magános ember, mint a nagy gondolkozó.

BÉLA. Én ilyen teóriákat nem csinálok. Nem is vagyok nagy szerelmes. Kiket szerettem én el: falusi cemendéket. De hogy a magánosság az egésznek a feltétele, az biztos. Mihelyt pár akarsz lenni: elvesztél.

(Németh László: Villámfénynél)

 

Új hozzászólás