Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások
Balázs Géza

Nyelvőrségben Biharországban Tetten ért szavak 120.

2019.04.10.nincs hozzászólás

„Kedves Géza! Harag ne kerekedjék e közvetlen megszólítás miatt. 2000-ben Marosvásárhelyt tartott nyelvész találkozón egyazon asztalnál vacsoráztunk, majd közös fényképet is készítettek rólunk.

Továbbá: a közelmúltban Nagyszalontán tartottál előadást, amelyen részt vettem. Ezt követően jómagam mutattam be az Aranyhoz fűződő szent helyeket. Úgy vélem, ezek után elfogadható a közvetlen megszólítás, különös tekintettel 93. életévemre…” írja Dánielisz Endre helytörténész, Arany kutató Nagyszalontáról. És fölhívja a figyelmemet utolsónak szánt, egyébként sorrendben 44. kötetére: Nyelvőrség Biharországban. Én pedig máris belefogtam a kötet tanulmányozásába: „Amikor a közelemben járó-kelő emberek beszédét hallom, olykor égnek áll a hajam”. Ebből az érzésből fakadnak nyelvművelő gondolatai. Nyilván akadnak, akik számára ez a magatartás nyelvi türelmetlenség, de hangsúlyozzuk. A nyelvőr-szerző Romániában, Nagyszalontán él, Arany János nyelvi örökségében. Érthető, ha ezért még érzékenyebben reagál egyes nyelvi jelenségekre: változásokra, esetleg nyelvcserés jelenségekre. De hogyan született a kötet? Dánielisz Endre nagyszalontai tanár, irodalom- és helytörténész, nyelvművelő évek óta közöl a Biharország nevű folyóiratban tömör, szakszerű és élvezetes olvasmányokat. Nagy Koppány Zsolt így jellemzi az írásokat: „A bátran önéletrajzi írások szellemesek, kedvesen dohogók, szeretetteljes szigorral szólók, nagyon hasznosak, és olyan küldetéstudat munkál bennük, amely előtt csak kalapot lehet emelni”.  Dánielisz Endre Nagyszalontán őrzi a nyelvet, az anyanyelvet, a szó legszorosabb értelmében: „Magyar mivoltunk velejárója, hogy gondolatainkat – szóban és írásban – érthetően, helyesen fogalmazzuk meg. Szerfölött előnyös az idegen nyelvek ismerete, ám aki anyanyelvét indokolatlanul jövevényszavakkal szennyezi, ártalmára van nemzeti mivoltának. Nekünk magyarságunk a menedékünk, ez pedig elszakíthatatlan édes anyanyelvünktől.”

Kép: BG

Nagyszalontán értelemszerűen szinte kötelező jelleggel kerül elő Arany János, részben a Csonkatorony, részben a szülőháza helyén álló parasztház, részben pedig a nyelv kapcsán. Még az Arany-bicentenárium után is:  „A parasztok lakta Nagy-Kölesér utcában nőtt fel, a szalontai nép körében töltötte gyermekkora fogékony esztendeit, majd jegyzőként naponta érintkezett az ízes szavú emberekkel. Mindezek hatását megtaláljuk népies szólamokkal, szókötési fordulatokkal ékes költeményeiben. Amit eladdig papírra nem vetettek, amire nyomtatott szövegben nem bukkanunk, azt merészséggel, de a fejlett ízlést nem mellőzve költői alkotásaiba iktatta.” Nagyszalontán remélhetőleg sokan, de egyvalaki biztosan ápolja Arany János emlékét, s ennek nyomán az anyanyelvet. Azt hiszem, erre nagy szükség van, mert én valóban jártam Nagyszalontán, többször is, s amikor az egyik alkalommal Arany János-délutánt hirdettünk meg jeles előadókkal, bizony csak egyetlen ember volt kíváncsi az előadókra: Dánielisz Endre. Tavaly személyesen vittem egy példányt a háromkötetes Arany-szótárból ajándékba a nagyszalontai könyvtárba, s ott éppen csak egyetlen munkatárs volt jelen, aki nem beszélt magyarul, én pedig nem beszélek románul, ezért Arany János szótárát a szülőhelyén angol nyelven adtam át az illetékeseknek.

Dánielisz Endre Nyelvőrségben Biharországban című könyvét a Holnap Kulturális Egyesület és a Várad folyóirat jelentette meg Nagyváradon.

Új hozzászólás