Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Szűts-Novák Rita

Fráter Zoltán

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Apám szájából szép volt az igaz… – Apánk szavairól
Léleknyelv 10.

2019.03.29.1 hozzászólás

Miért kezdjük másoknak idézgetni apánk szavait?

Egy idősebb férfi ismerősömmel beszélgetve feltűnt, hogy nagyon gyakran szövi a beszédébe, hogy Apám erre azt mondta, hogy…, Apám szerint azt így kellene csinálni…, Apámtól így hallottam…. Máskor fiatalok, egyetemisták egy csoportjával társalogva is rendre elhangzottak tőle az előbbi mondatkezdések és a konkrét idézetek. Ami nekem furcsa volt ebben, hogy a fontos élettapasztalatokat, erkölcsi tanításokat az ismerősöm nem a saját szavaiként adta elő, hanem minden esetben az általunk nem ismert, rég elhunyt apát idézte. Ismerősöm viselkedésben az apa iránti mélységes tiszteletet éreztük meg, melyben a saját személyiségét háttérbe vonta, pedig nyilvánvalóan elfogadta, magáénak vallotta a tanításokat. Miért fogalmazott így? Neki volt nyilván szüksége rá, hogy az apját a szavai által újra és újra életre keltse, s a tanító helyzetben (apám okít engem, én tanítom a fiatalokat) újra átélje az apjával való kapcsolatát.

Milyen mélyen belénk ivódnak a szüleiktől kapott szavak, tanítások! Az elmúlás közeledte, gondolata megérleli azt a viselkedést, hogy minél többet átadni a következő nemzedéknek a tapasztalatokból, az értékekből. Erikson elmélete szerint az emberi életszakaszok közül az utolsóban, az időskorban (vagy az Elmúlástól tetten érve, a halál közeledtével más életkorban is) a feladat, hogy az egyén mérleget készítsen az életéről. Ha eredményesnek ítéli meg azt, akkor az én integritásának az érzése kialakul, s az elérhető énerő a bölcsesség. Ezért mesél(né)nek az idősek sokat az életükről. Visszafelé haladva saját történetükben, természetszerűleg jönnek elő a gyermek- és ifjúkor emlékei, ezekkel együtt a szülők tanításai is.

Hirtelen nekem is eszembe jutottak apám szófordulatai, egyes mondásai. Jókat nevettünk a Szelaví, mondja a művelt kínai fordulaton. Örökbecsű latin közmondását nem szerettem hallani, a Quod licet Iovi, non licet bovi (Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek) mindig ellenkezésre sarkallt. Ha már elunta a kérdezősködésemet, a Kíváncsiság bűnnek fele! felkiáltással zárta le. Megkerestem, honnan való ez a mondás, nagy meglepetésemre, Arany János A hegedű c. versében olvasható. Amikor már elég jól beszélt oroszul, a ragyi razgavora (csak a beszélgetés kedvéért) fordulatot szívesen emlegette. Ahogy ő is idősödött, az édesapja (nagyapám) szóhasználata is felbukkant történetmeséléseiben, anekdotázásaiban, ahogy az Elég az hozzá, hogy… felkiáltással gyorsította az eseményeket. A pénzért reszketni kell – intett takarékoskodásra. Nagy családi összejöveteleken a terített asztal mellett a poharazgatást, kínálást ez vezette be: Azt mondta az öreg Kis, ne csak együnk, igyunk is!, illetve Mit mondott a kabai asszony? Igyunk egyet, komámasszony! Családi mondássá vált apám gyerekkori történetének a csattanója, a Letettem a tyúk mellé!, ha valamit úgy eltettünk, hogy keresgetni kellett (háromévesen a kulcsot keresték rajta, s ez volt rá a válasza).

A nemzedékek között a genetikai kapcsolaton kívül a szavak is folytonosságot teremtenek, hagyományozódnak családon belül. Ha az eredeti mondás tartalma elvész, csak a szavak maradnak meg, az új nemzedék már csak egy megrögzött szólásként és szokásként őrzi, s okoz egy kívülálló számára meghökkenést. Popper Péter hosszan mesélt története is egy ilyen családi mondáson alapszik: Ágyra nem teszünk kabátot! De ezt majd máskor mondom el.

1 hozzászólás

#1 Tar Sándor 2019. 04. 23. 15:40:47

Kedves Dede Éva!
Gratulálok. Az Apám szava… nyomot hagyott bennem.

Új hozzászólás