Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Arckép, napsugár, emlék
Csípős szavak 22.

2019.03.27.nincs hozzászólás

Városkánk koronázatlan szépségkirálynője, a szép Juhászné – ki tudja, miért? – elhagyta férjét, akiből így lett búsuló Juhász.

Egyik délelőtt váratlanul bekopogtam a magányos szomorkodóhoz. Nagy sokára, feldúlt állapotban nyitott ajtót, látszott, hogy valamiben megzavartam.

Kedvenc könyvtáram felé baktatva, az utcán érthetetlen módon eszembe jutott a feleségét nélkülöző Kazinczy levele és költeménye. Az ötvenkét éves mester 1811-ben, Berzsenyi közelgő születésnapja (május 7.) előtt néhány nappal postai küldeményben köszönti a niklai remetét. Jókívánságai közé másolja be a papírlap belső oldalára az alábbi verset:

AZ Ő KÉPE

Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény csak lopva csúsz még rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.

Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegűlt hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede, elfogadván jobbomat.

S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkvások.

S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a jaloux-nyiláson,
S sugárival körűle glóriát von.

Török Sophie az 1790-es évek közepén

„Az ő képe. Magának távolléte alatt” – írja magyarázatul Berzsenyinek. „Magának”, aki az „ő képe” modellje, nem más, mint Kazinczy neje, Török Sophie. Ekkoriban éppen nem tartózkodik a széphalmi kúrián, ám ha otthon van is, már nem a régi, törékeny, bájos ifjú hölgy. „Feleségem gyenge lyánykori képe, melynek mása kezedben van, azon falon függ, mely általellenben áll ágyammal, s a felkelő nap azt a helyet világítja legelébb szobámban. Az igen jól eltalált kép örök ifjúsággal bír, nem úgy, mint originálja, kit az esztendők is, a gyermekszülés és szoptatás is fonnyaszt. Innen az illúzió. – A versezetben legalább forró fantázia s hév érzés van” – világítja meg a keletkezés indítékait ugyanebben a levélben a szonett szerzője.

Donát János: Kazinczy Ferenc (1808)

Kétségtelen, hogy „hév érzés” árad a sorokból, de mit jelent itt, mire utalhat a „forró fantázia”? Nem csupán arra, hogy Kazinczy az életrajzi tény (a szobája falán függő festmény, a kelő nap sugarai, az ébredés körülményei) alapján elképzelte a reggeli jelenetet, hanem a vers beszélője is forró fantáziáját érvényesíti, amikor a távollévő feleség helyett a róla készült festményhez beszél, sőt a képpel folytat titkos, édes, boldog suttogásokat.

Jakobey Károly: Kazinczy-kúria Széphalomban (1859)

S még ennél is többről van szó, hiszen fellobban a régi láng („gyúladni” érzi), s a felgerjedt férfi részegült hévvel küldi az ágyból csókjait a portrénak. Az „így” ütemes, négyszeri ismétlése közben azt is elképzeli, hajdan hogyan mozgott és hogyan süllyedt ölébe az imádott kedves, akinek arcképe örökre megőrizte fiatalságát. Nem csoda, ha a csinos festmény látványa felizgatja az egyedül maradt férjet, s a szép időket gondolatban újra élve szerez örömet magának. Már az is erotikus játékra utal, ahogy az álomból ocsúdás folyamatát ecseteli: a hajnal „elveri” álmát, a fény „lopva csúsz” be szobájába, s miközben lázas tevékenységét űzi, annak végén a nap „bélő”, azaz belő a zsalu nyílásán. Mindazonáltal nem csupán klasszicista pornójelenetet látunk, az önkielégítés ritmikus mozdulatait – „Ez ő! ez ő!… Így… így… így … Így” – a házastárs iránti rajongás és tisztelet övezi, s a közös élmények felidézése még inkább személyessé teszi és tovább növeli a szenvedély hőfokát. Feltolul sok-sok vád, harc, megbánás, alkvások (alkudozások) emléke, s a képzelt aktus végén, mintegy megkoronázva a kilövellés arany pillanatát, meg is értjük már, hogy a nap nyílvesszőként becsapódó sugarai miért ragyognak glóriaként az arckép körül.

Ezek a régiek, ezek a régiek!

Új hozzászólás