Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Színházi sztorik
Színház és nyelv 53.

2019.02.25.nincs hozzászólás

Színház, mobil, kikapcs

A nyári időszak egyik legkellemesebb kikapcsolódása a szabadtéri színházi előadás. A kínálat bőséges, gombamód szaporodnak a játszóterek. Alkalmi társulatok és a nyárra szakosodott truppok igyekeznek elnyerni a nagyérdemű kegyeit. Az egyik előadás alatt túlságosan is bőséges volt a kívülről érkező hanghatás, és ez nem kifejezetten tett jót egy kétszereplős, kamarajellegű előadásnak. „Beleszólt” az előadásba a közelben elhaladó vonat zakatolása, a szomszédban elterülő strandon a permetező motor erős, morgó hangja és a szomszéd étteremből a kissé kapatos vendégek dajdajozása. A kutyaugatás és a madárfütty természetesen csak háttérzene volt mindehhez. Eközben a mögöttünk ülő család egész idő alatt chipset majszolt, recsegett, kólát ivott, és cuppogott. Hadd egyen-igyon a gyerek, hadd nőjön nagyra az én szentem! Ha a kedves olvasó azt gondolja, hogy ebben a pillanatban pattant el a húr, vagy ahogy mondani szokták, vert ki nálam a biztosíték, akkor téved, annak ellenére, hogy a külső és belső hangkavalkád miatt az erkélyen (kakasülõn) a színészek hangját csak nagy odafigyeléssel és foszlányokban lehetett hallani. A legnagyobb „beszólás” egy mobiltelefon hangja volt. Azonban senki ne gondolja azt, hogy a kis készülék gazdája zavartan, kapkodva igyekezett kikapcsolni. Á, dehogy! Felvette. A kegyelemdöfést ez utóbbi adta meg számomra. Beleszólt, halkan, mert azért tudja, mi az illem: – Szia, Laci, itt vagyok a színházban. Valami válasz, majd középhangosan, kissé felemelt hangon újra megszólalt barátunk: – Nem, nem kórházban, színházban vagyok. Ez a közelben ülőket halk nevetésre késztető kijelentés bizony több volt a sok(k)nál. Bizarr, hihetetlen. Pedig itt is, mint másutt, kedves hang figyelmeztette a nézőket: Az előadást megkezdjük, kérjük, szíveskedjenek kikapcsolni mobiltelefonjukat! Sőt Kisvárdán, a határon túli magyar színházak fesztiválján maga a rendező jött oda a bebocsátásra váró nézőkhöz, és ezt mondta:– Kellemes kikapcsolódást kívánok Önöknek és a mobiltelefonjuknak! Nos, a fent bemutatott esetben egyik sem sikerült.

Forgó színpad helyett forgó nézők

1995 augusztusában történt. Kisvárdán a Várszínházi esték záró előadása Békés Pál New Buda című színműve volt. Egy gyönyörű lázálomban lehettünk másfél óra erejéig Újházy László, volt komáromi kormánybiztos irányításával, aki az 1848-as szabadságharc bukása után több társával Amerikába vándorolt Iowa Államba. Ő ugyanis reménykedett egy új Magyarország, New Buda megalapításában. A mű másik szála a törökországi rabságból szabadult és New Yorkba pénzgyűjtő körútra érkezett Kossuthot mutatja be. Horváth Z. Gergely rendező újszerű és roppant ötletes helyszínt teremtett. A vár tövében, a bokrokkal, fákkal közbevett sportpálya egyik oldalán vert sátrat – hűen a szerző utasításaihoz. Itt játszódtak a prérijelenetek. Vele szemben pedig egy kiemelt színpadon a Kossuthtal történő események elevenedtek meg. A nézők pedig a pályán, a játéktér közepén – mint egy kis szigeten – foglaltak helyet farönkökön. Így forgószínpad helyett a nézők forogtak.

Hol késtetek, parasztok?

Bodnár István A kulisszák mögött című kötete (Örökségünk Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2017) egész seregét mutatja be az érdekes színházi sztoriknak. A legismertebb a következő. Történt hajdanán, hogy a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház bemutatta (nomen est omen) Móricz Zsigmond Úri muri című darabját, amelyben  Csörgheő Csuli szerepét Gerbán Tibor alakította. Az egyik jelenetben Csörgheő Csuli a csugari parasztokra várva – akik kubikusként dolgoztak az ő birtokán – morgolódott, mert az atyafiak késtek. Majd amikor megjöttek, Csuli felhördült: Hol késtetek, parasztok? Erre a nézőtér mélyéről egy vékony női hang felszólalt: – Drága színész úr, lerobbant az autóbusz. Ne haragudjon már annyira!

Ennyi történt. Úgy mondják, megesett.

A kötél

A színházba járó ember lelke érzékeny. Erre bizonyság az, hogy sokan megsajnálták, mi több aggódtak a Káin és Ábel előadás címszereplőiért, ugyanis az előadás során jó néhányszor annyira ölre mentek (rendezői utasításra természetesen), hogy nemcsak égő, pirosló bőr maradt meg nyomként, hanem egy-két vérző karcolás is. A nézők szíve azonban leginkább akkor vérzett, amikor Fazekas Júlia színművészetis főiskolai hallgatót, aki Arabellát alakította, kötéllel verték a színpadon. Aggodalomra semmi ok – vélte az egyik bennfentesnek tűnő néző –, ez csak laza fonású kötél, és nem fájdalmas az ütése.

Fotó: Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza

Új hozzászólás