Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Nagy Feró esete a kettős tagadással
Nyelv és iskola 9.

2019.02.18.nincs hozzászólás

Nem, nem, hát hányszor mondjam, nem kell… legalábbis a minden korok parlamentje bal- és jobboldali ülésrendjének felfejtéséről nem kell most is szót ejteni.

Azt a hiedelmet szeretném eloszlatni ma és mindenkor, hogy a magyarban létezne kettős vagy kétszeres tagadás. Na gyerünk.

We don’t need no education

A Pink Floyd egykori nagyszerű és legendás zeneszáma A fal című lemezükről sem ezért a mondatért jutott eszembe: Hey, teachers, leave them kids alone, de még nem is a We don’t need no thought control mondat miatt egyébként jogos, viszont nyelvtanilag karcosan összerakott gondolatáért, hanem az örökbecsű refrénnek a címben idézett első, no így persze már nem kiragadott mondata miatt. Ami az angolban kétes értékű nyelvileg, a magyarban helyes lenne? Vagy egészen más rejlik a gondolat és a szólás szabadsága, hovatovább nyelvi megformáltsága mögött? Nézzük.

Kép: wikipedia.hu

A kettős tagadást az ilyen mondatépítkezésre mondják: Senki sem bánt. Ez angolul így fordítható le grammatikailag helyesen, figyeld az aláhúzásokat: Nobody _ hurts. A no a bodyban tagadva elég lehet és lesz angolul, hisz ez a nyelv az üzenetet egyszerű mondatként kezeli. A „nem” a bánt ige előtt már sok lenne angolul, minek. A műveletlenebbnek tartott angol ajkúak az angolok között persze életszerűbben, érzelemdúsabban és furmányosabban használják a nyelvet, ha nem is „helyesen”. Lássuk, miért.

Odüsszeusz óta, aki magát a Küklopsz felé ravaszul így mutatta be: Senkise vagyok (azaz a nevem: Senkise), tudjuk, hogy csak a buta, egyszemű óriások egyetlen szemét lehet ezzel kiszúrni: Senkise bááááááánt! Így, sic, a senkisét csakis egybeírva. Az alanyként felbukkanó tagadó értelmű névmás, a nobody ugyanis nem képes önmagában a teljes állítást, állítmányt, egész mondatot megmásítani, csak magát képes tagadó értelművé tenni. Ezért tesszük mi a mondatba a tagadószót, a nem-et is akkor, ha az egész mondatra vonatkozik. Így hangozna magyarul a valódi kettős tagadás: senki sem… nem bánt. Mondaná ezt valaki is egy óriás előtt, reszketve? Vagy ezt: Senki báááánt! Mondaná ezt valaki is egy nyelvóriás előtt, reszketve? Belefulladna akkor is, ha az óriás mondja vissza neki.

A sem is nem? Vagy az is-nem a valódi nem?

Tehát csak látszólag tagadunk kétszer, valójában sima értelmi egyeztetésről és mögéértésről van szó, a mondat valójában összetett: Sem én, sem te, sem ő, sem ki (illeszkedéssel senki) az, aki nem bánt… Vagy másként kifejtettebben: nem bánt, még ő sem, ez sem, amaz sem. Ezért szabályos édes anyanyelvünkben mindkét (értelmi és grammatikai) egyeztetés az ilyen esetekben is, az ősi állításokat híven követve: „Kati és Peti játszik [=Kati is játszik, és Peti is játszik, lám, két mondat]. / Kati és Peti játszanak [=Kati és Peti azok, akik játszanak, tehát mindketten játszanak, lám, két mondat]”. A sem pedig az „ez is, az is, amaz is nem” egybeolvadása: az a bizonyos „sem”. És az és kötőszó is az is-ből, s-ből jön, így: ’ja és még az is, ismerjük meg, elmondom még azt is’, szóval ebben az értelemben.

Az angolban a kettős tagadás persze nyelvhelyességi hiba az előírók szerint. Őlordsága újkori nyelve tisztán grammatikailag egyeztet itt, ezért látszólag pontosabban építkezik. A „Nobody hurts!” ősi, mégis modern küklopszi logikáját követi. Nem azonosul Feróval, aki már rég, a 70-es években megénekelte költőien a no educationt magyarul, a tagadások tagadásával:

„Nem kell,

Hányszor mondjam, nem kell?

Akkor sem kell semmi,

semmi nem kell, nem kell!

Tőled nem kell, nem kell,

Még a nem kell sem kell semmi,

Semmi nem kell, nem nem nem nem kell…”

Ha létezne a magyarban kettős-kétszeres, akkor bizony létezne háromszoros, sőt, négyszeres vagy ötszörös tagadás is, íme: „Soha sehol senkit és semmit nem találok”. Mindez persze – tagadhatatlanul – nem igaz. Kinek mit juttatott a sors. Ez viszont tagadhatatlanul igaz.

(Első közlés: http://tantrend.hu/nyelv-esszel. Kóródi Bence Nyelv-ésszel blogja a TanTrenden: http://tantrend.hu/nyelv-esszel)

Új hozzászólás