Skip to main content

Középkorú lett lapunk

- 2019. 02. 07.

Hogy ki tudják fejezni magukat: gondolataikat, érzelmeiket, akaratukat. Hogy kapcsolatot tudjanak teremteni embertársaikkal. […] Korszerű folyóiratot szeretnénk hát elindítani.” – írta Lőrincze Lajos az Édes Anyanyelvünk I. évfolyam 1. szám első oldalán, 1979-ben.

Ez a negyvenéves fennállás azt bizonyítja, sikerült a kitűzött célt teljesíteni. A Szó szót követben e jubileum alkalmából tehát az Édes Anyanyelvünkkel foglalkozunk.

Kérdésünk így szólt:

Negyvenéves az Édes Anyanyelvünk. Mit tart a lap értékeinek? Milyen témákról olvasna szívesen a jövőben?  

Pusztay János professzor emeritus Eötvös Loránd Tudományegyetem (Szombathely)

Sok-sok negyven esztendőt kívánok az Édes Anyanyelvünknek! A lap közérthetően foglalkozik olyan nyelvi-nyelvészeti kérdésekkel, amelyek aktuálisak és érdeklik a művelt, anyanyelvét tisztelő közönséget. Szűkebb szakmámnál fogva fontosnak tartom, hogy a nyelv- és néprokonság kérdései rendszeresen megjelenjenek a folyóiratban – nem kioktató, hanem elgondolkodtató formában. Remélem, hogy a világ nyelvi-kulturális sokszínűségének kérdései is érdekelhetik az olvasókat – felhíva a figyelmet arra, hogy nyelvi-kulturális környezetünk rohamosan pusztul. Azt kellene elérni, hogy az itt megjelenő írások eljussanak olyan intézményvezetőkhöz, akik a nyelv védelmében ténylegesen tudnának tenni.

Fráter Zoltán egyetemi docens Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

Negyven év már érett férfikor, komoly eredményekkel, rögzült karakterrel. Az Édes Anyanyelvünkre is igaz ez. Közérthetően, érdekesen ír nyelvészeti kérdésekről, tudományos témákról. A beszélt, megfogalmazott életet figyeli, mellőzve az akadémiai szőrszálhasogatást. Pusztán azzal, hogy létezik, Ady szellemében inti olvasóit: „Csak azért se győzhet a Mindegy.” Nem mindegy, hogyan beszélünk, a szavakat milyen alakban és jelentésben használjuk, annak ellenére sem, hogy „úgyis megértik”. Szívesen olvasnék még többet a sokrétű nyelvi hagyomány és a jelen állapot összefüggéseiről, irodalom és nyelvészet kapcsolatáról, íróink nyelvművészetéről, akárcsak beszédünk legújabb változásairól, állandósult kifejezéseink helyes-helytelen használatáról, szólásainkról – bár az a gyanúm, hogy nyitott kapukat döngetek…

Lengyel Klára egyetemi docens, Aporné Kincses Kovács Éva ny. nyelvész-szociológus, Borosné Jakab Edit magyartanár, Málnási Ferenc ny. magyartanár és Pankovics Gergő doktorandusz válaszát az Édes Anyanyelvünk 2019. februári számában olvashatják.

Blankó Eszter rajza

Kedves Olvasóink! Bízzunk abban, hogy az Édes Anyanyelvünk – vagy ahogyan sokan kedvesen hívják, az Édeske – még sokszor negyven évet megél. Isten éltesse sokáig folyóiratunkat!

One Reply to “Középkorú lett lapunk”

  1. Tisztelt Blankó Miklós!

    Először is, GRATULÁLOK az évfordulóhoz!

    Létezik a lapoknak várható életkoruk, ez által egy általánosításból fakadó kor meghatározás, hogy Őn középkorúként említi? Csak nem az emberi élethez hasonlította, így a ránk, emberekre mondottra gondolt, és ezért fogalmazott így? Alma vs. körte esetét követte el ezzel! Tipikus hibája lett a Z generációsoknak!

    Schererné, Ildikó (néni)

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x