Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Kóródi Bence

Kóródi Bence

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Pózok, ültetés, láda
Csípős szavak 20.

2019.01.27.nincs hozzászólás

Városkánk dísze a szépen gondozott park, amelynek romantikusan elvadult, sűrű növényzete, bozótjai mellett visz az utam, ha a hegyaljai könyvtárból hazafelé megyek.

A remekbe faragott, romjaikban is bölcsőként ringató padokon felhőtlen nyugalmat találnak a pihenni vágyók és a felajzott szerelmespárok.

Még az ősszel történt, hogy a hűvösödő este homályában mintha a szép Juhásznét láttam volna az egyik roncson üldögélni, pontosabban nem is a pad deszkáját vette igénybe, hanem egy kabát volt még alatta. A kabátban pedig egy férfi tartózkodott. Nem tudom, kicsoda lehetett, helyi szépségkirálynőnk ugyanis vele szemben, mondhatni rajta ült, bizonyára a hideg miatt. Gyorsan tovább léptem, és csak mostanában, a zord téli napokban jutott eszembe újra a rejtélyes emlék, amikor Petőfi következő versét kortyolgattam:

ZÖLD LEVELES, FEHÉR…

Zöld leveles, fehér

Virágos akácfa,

Kék ruhában szőke

Kislyány van alatta;

Megeredt az eső,

Annak végét várja,

A pitvarajtóból

Kacsintgatok rája.

Gyere be, galambom,

Gyere a szobánkba!

Míg eláll az eső,

Ülj föl a ládánkra;

Ha magas a láda,

Rája fölültetlek,

Ha kemény az ülés,

Az ölembe veszlek.

Petőfiék háza Szalkszentmártonban

Sokáig nem értettem, mi köze a versnek – amelyet a huszonhárom éves Petőfi írt Szalkszentmártonban – a szép Juhászné fázós románcához? Némi ízlelgetés után azonban rájöttem, hogy a vers mintegy előképe annak, ami a parkban már beteljesüléssé vált.  Tekinthetnénk kedves életképnek, és részben az is, de korántsem ártatlan szövegről van szó. A kislyány az akácfa alá húzódott, ott várja, hogy elálljon az eső. A pitvarajtóban ácsorgó (minden értelemben álló) legény a szobájába invitálja, és már csak a kacsintgatás miatt is elég nyilvánvaló, hogy több ez a hívás a felebaráti gesztusnál. Menedéket kínálni a többé-kevésbé ázó ártatlanságnak igazán szép gondolat, ha teljes mértékben nem is önzetlen ötlet. Bár nem tudjuk, hány éves a „szőke kislyány”, remélhetőleg nem pedofil hajlamának ad hangot a csalogató fiatalember. Noha a lyányka is megéri a pénzét: az alföldi utcán rendre sorakozó akácok közül talán nem egészen véletlenül választotta alkalmas menedéknek éppen azt a fát, amely a fiú hajlékával szemben magasodik.

Akár így, akár úgy, nem titok, mi vár a szende szőkére, ha beteszi formás kis lábát a szobába. Hiszen a láda! Elképzelni sem tudjuk, mi mindenre volt jó ez a régi bútordarab. Arra biztosan, hogy a teremtés felgerjedt koronája felültesse rá szíve hölgyét (mint ahogy a nyájas hívogatás maga is felültetés), és így töltse kedvét rajta.

A vonatkozó szakirodalom ezt a pózt és változatait illeti a „polcra téve”, a „pillangóhatás”, az „erotikus V” elnevezésekkel. Ebben a helyzetben a nő a párjával szemben ül, két lábát annak vállán nyugtatva. A mulatság mozgalmasabbá tehető, ha a férfi felemeli a nő csípőjét és úgy mozog benne. (Ne higgyük, hogy a régi magyarok nem ismerték ezeket a huncutságokat.)

Hanem aztán a másik figura, amelyhez csak a szék kell.

Vastagh György: Udvarlás

„Ha kemény az ülés, / Az ölembe veszlek.” Bizony, „Üljenek a fiúk ölébe a lányok!”, vagy egyszerűbben csak „Ülj az ölembe!”, esetleg az „amazon” néven említik a hozzáértők ezt az intim érintkezési formát. A hölgy ülhet szemben vagy háttal az őt megtámasztó úr combjain, mintha lovagolna. Ha a lényeget nézzük, valóban lovagol is. Ilyen értelemben is kemény az ülés!

Új hozzászólás